Megkérdeztük a Szex és New York alkotóját, hogyan ér véget Carrie Bradshaw és barátnői története – Interjú Michael Patrick Kinggel

Kik nézik az És egyszer csak… című sorozatot? Ugyanazok, akik a Szex és New Yorkot is nézték?

Biztos sokan vannak, akik velünk tartottak ezen az úton, de szerencsére nemcsak onnan érkeznek a nézőink. Amikor a Szex és New York kezdődött, a szereplők 34 évesek voltak, és a társadalom azt mondta nekik: házasodnotok kellene, gyereket kellene szülnötök. Ez volt a kiindulópont. Aztán most, ugyanazok a szereplők az ötvenes éveikben járnak, és a társadalom megint meg akarja mondani nekik, hogyan kellene érezniük magukat, hogyan kellene öltözniük, hogyan kellene élniük. És a karaktereink megint csak azt mondják: talán nem. A sorozatunk az egyén küzdelmét mutatja meg az önmegvalósításért kapcsolatokon, lakásokon, városokon, életen és halálon keresztül. Mindenki lehet a nézőnk, aki azonosulni tud ezzel.

Michael Patrick King az És egyszer csak… harmadik évadának fotózásán a Hotel Napoleonban, Párizsban, 2025. május 29-én (Fotó: Marc Piasecki/WireImage)

Több mint negyed évszázada tart ez a történet. Tudod már, hogy ér véget?

A karakterek a harmincas éveiktől jutottak el az ötvenes éveikig. Voltak komikusak, tragikusak, aztán megint komikusak. Minden belefért. Szóval nem tudom, hogyan ér véget – egyszerűen csak megy tovább. Amíg élnek, addig van esély, hogy tovább fejlődjenek. Ez az, ami izgalomban tart. Ezért szeretek írni. Mindig az jár a fejemben, mi jön legközelebb.

Elmondanád, miért értesz ilyen jól a nőkhöz?

Mert a nők emberek, és én is ember vagyok. Előny továbbá, hogy három nővérem van – ők voltak az első barátaim. Szóval nálam soha nem volt meg az a határvonal, hogy a nők ilyenek, a férfiak meg olyanok. Mindig csak a barátaimként gondoltam rájuk. Az írószobánk tele van összetett, izgalmas, okos nőkkel. Mi nemcsak azt tükrözzük vissza, milyen nőnek lenni, hanem azt is, milyen Aidannek lenni, vagy éppen Anthonynak.

Ezért mondom, hogy emberekről van szó. Ha nő vagy, New Yorkban élsz, és az a neved, hogy Carrie Bradshaw – mit gondolnál, mit éreznél? Erről szól a sorozat, és nem arról, hogy mit gondolna egy „átlagos nő”, hanem arról, mit gondol Carrie Bradshaw? Mit gondol Charlotte York Goldenblatt? Mit gondol Seema Patel? Egyéniségeket írunk. A női karakterek verbális és érzelmi világát nagyon izgalmas megalkotni.

Michael Patrick King rendező és Sarah Jessica Parker az És egyszer csak… forgatásán New Yorkban, 2024. október 22-én (Fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)

Carrie jellemzően lubickolni szokott az életben, ebben az évadban viszont mintha az írásba menekülne előle.

A harmadik évadban nagyon bonyolult kapcsolata van Aiden-nel. Carrie író, az írói lét egyik öröme pedig az, hogy nem kell mindig a valóságban ülnöd – elmenekülhetsz, és teremthetsz egy másik valóságot. Carrie is elmenekül egy fiktív világba, ahol már nem is Carrie Bradshaw-nak hívják a karaktert, csak úgy: „a nő”.

De ebben az évadban Carrie egy fiktív valóságba menekül, mert a jelenlegi valósága annyira intim, hogy nem akar róla beszélni a barátaival. Ez pedig újdonság a Szex és New York és az És egyszer csak történetében: eljött a pillanat, hogy Carrie nem akar beszélni valamiről.

Mindig is keverted a csillogást az őszinteséggel. Volt ebben az évadban olyan pillanat, amikor valami váratlanul nyers vagy valós dolgot mutattatok meg – talán még számodra is meglepő módon?

Ebben az évadban érzelmileg mélyebb szintet ért el a sorozat. Charlotte különösen sebezhető lett. Ha olyan színésznőd van, mint Kristin Davis, aki képes elérni ilyen érzelmi szinteket, azt használnod kell. Charlotte a mindig vidám, életteli anya, de most egy kicsit kibillen, és ez izgalmas. Carrie Bradshaw fejlődése is lenyűgöző: egy 34 éves nőből, aki nem tudja, ki ő egy férfihoz viszonyítva, most odáig jutott, hogy Aiden-nel szemben állva próbálja megérteni, mire van szüksége, mit adhatnak még egymásnak. Ez hatalmas fejlődés.

Michael Patrick King rendező, Kristen Schaal, Nicole Ari Parker és Kristin Davis az És egyszer csak… forgatásán a Central Parkban, New Yorkban, 2024. május 13-án (Fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)

Cynthia karaktere, Miranda két évnyi próbálkozás és tévedés után végre újra talpra állt. Újra megvan benne az a szarkasztikus, vicces, okos, összeszedett Miranda. Egy új szintre jutott. És LTW-t is kihívások elé állítjuk a munkája miatt – ő a tökéletes anya, de mi mindig azt kérdezzük: mi van a tökéletesség mögött? Mi van a látszat mögött, amit ezek a karakterek sugároznak? Ezért tud a sorozat tovább élni – mindig kibontjuk, mi van a tökéletesnek tűnő felszín mögött.

Michael, szerinted ezeknek a karaktereknek melyik vonása rezonál leginkább a mai nézőkkel?

Az önazonosság keresése az élet különböző szakaszaiban. Az, hogy az elsődleges kapcsolatod valójában önmagaddal van – még akkor is, ha vannak szerelmeid, gyerekeid, barátaid. Mindenki arra vágyik, hogy megvalósítsa önmagát. És engem ez érdekel: olyan karaktereket írni, akiket már jól ismersz, de még mindig keresik, hogyan lehetnek önmaguk legjobb változatai.

Melyik karakterrel tudsz leginkább azonosulni?

Azt hiszem, minden írónak, akinek ezt a kérdést felteszed, először Carrieval kell kezdenie. Ha író vagy, akkor kell, hogy tudj írni Carrie-ről – ez a belépő szint. Utána jön a buli a többiekkel. Mindegyik karakter sok különböző ember vonását hordozza. Tudod, régen az volt a kérdés a social médiában: „Te melyik lány vagy – Carrie, Miranda, Samantha vagy Charlotte?” És az emberek azonnal tudták.

De ahogy fejlődött a sorozat és a színészek is egyre árnyaltabban játszották a szerepeiket, most már sokan azt mondják: „Carrie vagyok, de van bennem Charlotte is, mert van családom, és így is érzem magam.” Minden karakter ott van bennünk – még Aiden és Anthony is. Mindenki egy kicsit mindenkiben benne van. És ez izgalmas. De persze mindig van olyan, akivel épp jobban tudsz azonosulni. Szóval most azt mondanám: Harry.

Michael Patrick King és Sarah Jessica Parker az És egyszer csak… forgatásán New Yorkban, 2021. augusztus 9-én (Fotó: Gotham/GC Images)

Szerinted mik az évad fő témái?

A kapcsolatok. A téma a kapcsolatok – új kapcsolatok, ismerős kapcsolatok, régi kapcsolatok, lehetséges kapcsolatok, barátságok. És természetesen számomra mindig a legfontosabb: a kapcsolat, amit saját magaddal ápolsz. A kapcsolatok adják a DNS-ét az egésznek. A játékosságát pedig a divat, a „nyár a városban”-érzés. Az örömét a színek, a napfény, New York City – és az ingatlanpornó, ahogy mi nevezzük. Ez mind ajándék. De a középpontban a kapcsolatok állnak.

A közönség reakciói befolyásolhatják a történet irányát?

A közönség reakcióit arra használom, hogy tudjam, mit csináltunk már meg. Az írószobában az a legfontosabb célom, hogy ne ismételjük önmagunkat. Tudom, hogy az emberek nagyon figyelnek erre a sorozatra. Szóval még akkor is,

Ugyanakkor a közönség reakciói – például az És egyszer csak… első két évadára – nagyon élénkek voltak. Mr. Big megölése vagy Miranda házasságának szétrombolása… ezek egyszerre voltak izgalmasak és sokkolók számomra. Mert ezek a reakciók azt jelezték, hogy az emberek felismerték: itt valami más történik. Nem próbáljuk egyszerűen csak újra megcsinálni a Szex és New Yorkot. Tetszett nekik vagy sem, de ez már nem ugyanaz a sorozat. Ez számomra inspiráló és felrázó élmény volt. És amikor belépünk az írószobába, magunkkal visszük ezeket az érzéseket. Tényleg kimondjuk: „Ó, ezt nem fogják szeretni.” És akkor megkérdezzük: „Mi lehet ennek az ellensúlya a következő epizódban?” Szóval van egy elég elvont kapcsolat köztünk és a nézők között – azokkal az emberekkel, akik igazán figyelik ezeket a karaktereket és az életüket.

A Szex és New York nyilvánvalóan korszakalkotó volt, és megváltoztatta a televíziózás világát. A sokéves tapasztalatoddal tudnál egy kicsit beszélni arról, hogyan változott meg drámaian a televízió az elmúlt évtizedekben?

Amikor elkezdtük a Szex és New Yorkot, akkor még megdöbbentő volt, hogy egy karakter lehet egyszerre komikus és tragikus. Hogy egy nő lehet hős, és Carrie esetében – amikor viszonya volt Mr. Biggel – akár „gonosz” is. Ez már önmagában nagy változást hozott. Ma már a karakterek sokkal árnyaltabbak érzelmileg és emberi szempontból is. Ami még megváltozott, az a televíziós tartalom mennyisége. Az És egyszer csak kezdete előtti évben rengeteg sorozat volt – az emberek el is vesztek bennük. Nem tudták, mit nézzenek. Olyan volt az egész, mint a vadnyugat. Egy teljesen új világ alakult ki: meg kellett tanulni, hogyan nézzenek az emberek tévét.

Nicole Ari Parker, Kristin Davis, Michael Patrick King, Sarah Jessica Parker, Cynthia Nixon és Sarita Choudhury az És egyszer csak… harmadik évadának fotózásán a Hotel Napoleonban, Párizsban, 2025. május 29-én (Fotó: Marc Piasecki/WireImage)

Az egyik legérdekesebb döntés az volt, hogy az HBO Max úgy határozott: hetente ad le egy epizódot, ahelyett, hogy mind a tízet egyszerre elérhetővé tennék. Ez párbeszédet indított el a nézők között – nem tudták „ledarálni” egy hétvége alatt az egészet. Egy epizód után beszélgetni kezdtek arról, mit nem szerettek, mi tetszett nekik. Ez egyfajta visszatérés volt a régi Szex és New York-időkhöz, amikor vasárnap este ment a sorozat, és utána vártad a következő epizódot.

Ha érzelmekkel teli sorozatot írsz, kell egy kis idő a feldolgozáshoz. Szóval számomra az volt a jó ebben a változásban, hogy a teljesen kaotikus, „minden elérhető azonnal” korszak után most újra értékeljük, mi a jó benne.

És a másik nagyszerű dolog, hogy íróként ma már nincs kikötve, mennyi ideig tarthat egy rész. Régen például 23 percben kellett mindent elmondani – sok minden elveszett. Ez volt az egyik öröm az HBO-nál: nem korlátozott bennünket egy adott epizódhossz. Az HBO Maxnál most az a szabály, hogy a tartalom annyi ideig tartson, amennyit az alkotók szerint megérdemel. Ez adja az erejét, és ez jót tesz a karaktereknek.

Szeretnék rákérdezni egy korábbi évadra: amikor Carrie azt mondta, hogy talán Mr. Big nem is „az igazi” volt, milyen gondolatok és érzések merültek fel az írószobában, amikor fixáltátok ezt a történetszálat – főleg a gyász feldolgozása kapcsán?

Az írószobában akadnak pillanatok, amikor egy ötlet valódi robbanást okoz. Amikor a fenti mondat elhangzott a számból a többi író között, voltak, akik azt mondták: „Nem, ezt nem lehet kimondani!” Mások meg azt: „Dehogynem, miért ne lehetne?” És szerintem az volt az igazán érdekes benne, hogy Carrie csak azt mondja: „lehet”.

Ő maga is meginog, kérdéseket tesz fel magának – pont úgy, ahogy bárki, aki élete egyik legmeghatározóbb élményén megy keresztül. Elgondolkodik: „Mi volt ez? Miért volt néha rossz, máskor meg jó?” Már maga a kérdésfelvetés is izgalmas volt ebben a többdimenziós világban, mert feszültséget teremtett a közönségben: „Ezt nem mondhatod ki!” És bármi, ami tilos, azt mindig izgalmas csinálni.

New York maga is az egyik főszereplője a sorozatnak. Hogy látod, hogyan változott meg a város, mióta az első évadot leforgattátok a Szex és New Yorkból?

Akárcsak a sorozat szereplői, maga a város is állandóan változik. Ahogy a kapcsolatok jönnek-mennek, úgy az épületek, városrészek is. A mi feladatunk mindig is az volt, hogy megmutassuk, mi történik épp most, és mi az, ami örök – ami New Yorkot világszerte azonosíthatóvá teszi. A város továbbra is él és nagyon vibráló. Sok hullámvölgyön és csúcsponton esett át. Pont, mint a szereplőink.

Az És egyszer csak… a Max kínálatában látható. Az interjú egy nemzetközi Zoom kerekasztal-beszélgetés formájában készült.