A magyarok döntöttek: tök oké a több tízezres melegfelvonulás!
Bár ragaszkodnunk kellene a tényszerűséghez, az a helyzet, hogy fogalmunk sincs, hogy a harmincadik – és nem csak a kerek szám miatt történelmi – budapesti melegfelvonulást végül Budapest Pride-nak hívták-e, vagy Budapesti Büszkeségnek, ahogy azt sem, hogy a szokásos szervezetek szervezték-e, vagy maga az önkormányzat, de ez végsősoron mindegy is.
A lényeg, hogy a rendőrség által betiltott, kormányzatilag támadott, minden létező módon és csatornán megalázott és ellehetetlenített melegfelvonulást megtartották, és többen voltak, mint valaha. Mármint nem csak többen, mint a korábbiakon valaha, hanem többen, mint Budapest utcáin a rendszerváltás óta.
Mivel nem egy nagy téren, hanem a Kiskörúton gyülekeztek az LMBTQ-emberek és támogatóik, ezért még a tapasztalt tömegbecslőknek is lehetetlen volt felmérni, hányan lehettek. A menet elvileg rövid lett volna, egyenesen vonultak volna a Szabadság hídon át egészen a Műszaki egyetemig, de a rendőrség az Astoriánál megállította a felvezető kamiont, és némi tanakodás után elterelték az embereket a Kossuth Lajos utcára, majd az Erzsébet hídra. Ezen átérve lehetett látni először, mennyien jöttek el: mi már a budai rakparton sétáltunk, de visszanézve láttuk, hogy a híd tele van, és a hírek szerint a menet vége még csak akkor indult el a Deák környékéről. A hivatalos számokra még várunk, de az biztos, hogy több tízezren voltunk.
Fotó: Neményi Márton
Apropó, rendőrség: miután az utóbbi hetekben szinte naponta emlékeztettek mindenkit, hogy a rendezvényt hivatalosan betiltották, és nem érdekli őket a sok jogi csűrés-csavarás, ez innentől kezdve egy illegális buli, az utolsó pillanatban összeszedték magukat és profin biztosították a több tízezres menetet.
Így történt, hogy bár a szélsőjobboldali szervezetek megpróbálták lefoglalni a helyszíneket, élőláncot alkottak a Szabadság hídon és spontán ellentüntetéseket szerveztek, a melegfelvonulás békében és kordonok nélkül (!) lezajlott, még szóváltás sem volt, nem hogy balhé.
Mindenféle kárörvendés és gúny nélkül írjuk, hogy Budapesten ezen a szombaton valószínűleg senki sem volt magányosabb az LMBTQ-embereket a hídon hiába váró feketepólósoknál, akiket a rendőrség időközben hermetikusan elzárt a menettől, csak egy kisebb társaság jutott el a Rudas Fürdő tövébe egy „This is Sparta” feliratú molinóval, amelyet egyébént az ókori görögök közismert melegbarátságára való tekintettel mosolyogva fogadtak a felvonulók.
Már csak azért sem szeretnénk ezen gúnyolódni, mert az egész helyzetről a szélsőjobbos ellentütetők vezetője, Novák Előd mondta a legerősebb mondatot, amelyért őszintén hálásak vagyunk:
A kormány letérdelt a melegek előtt.
Ideje tehát áttekinteni az előzményeket.
Fotó: Neményi Márton
A Pride a magyar kormány legnagyobb hátraarca az elmúlt évekből – talán az egész másfél évtizedéből. Orbán Viktor a februári évértékelő beszédében – amely eleve hadüzenetek sora volt a békepárti miniszterelnöktől – még azt mondta a pride-osoknak, hogy „ne bajlódjanak az idei felvonulás megszervezésével”, hiszen az „kidobott pénz és idő”, be fogják tiltani ugyanis. Minderre látványosan rímelt a március 15-i, emlékezetes poloskázása, amikor ugyebár „tavaszi nagytakarítást” emlegetett, azaz azt, hogy kisöpri a „külföldről pénzelt” szervezeteket és kiadókat. (A Pride szervezői és támogatói márpedig vastagon ebbe a kategóriába esnek, még szép, hiszen többek közt rájuk szabták a törvényt.) Pár nappal később meg is szavazták a gyülekezési törvény módosítását, amely „gyermekvédelmi” érvekre hivatkozva konkrétan betiltja a Pride-vonulást.
A kormánypárti politikusok azóta is keményen lovagolnak a témán, bevetve az összes dohos, hervasztó lakossági közhelyet, amelyek tudományosan sem állják meg a helyüket: „minden joguk megvan mindenhez”, „senkit sem zavarnának, ha nem mutogatnák magukat”, „ha már muszáj vonulgatniuk, legalább ne bénítsák meg vele a fél várost” és így tovább. Egy ponton Lázár Jánosnak hála – aki azóta is vallja, hogy egy ilyen rendezvény igazi vesztesei a (sic!) „melegek és homoszexuálisok” lesznek – egy ponton az is felmerült, hogy vonuljanak a Kincsem Parkban, ahol egyébként lovak szoktak versenyezni.
Ekkor már világos volt, hogy az idén éppen harmincadik Pride-ot:
- ha kell, illegálisan, de megtartják;
- minden korábbinál többen lesznek rajta.
A rendőrség mindeközben úgy viselkedett, mintha a kormány meghosszabbított keze lenne, amivel atyai pofonokat oszt: egy kisebb jogvédő tüntetést még engedélyeztek május közepén, azóta azonban tiltanak mindent, amivel csak bejelentkeznek náluk a szervezők. Beindult egy egyhónapos jogi huzavona a rendőrség, a Kúria, a szervező civilek és az időközben a harcba nyíltan bekapcsolódó Karácsony Gergely között; utóbbi egy jogi kiskapuval önkormányzati rendezvénnyé léptette elő a Pride-ot, amit most már Budapesti Büszkeségként emlegettek, innentől kezdve szerinte nem kell a rendőrség engedélye, és közterületen mehet a buli.
Ezután Tuzson Bence (ti tudtátok, hogy így hívják az ország igazságügyi miniszterét – vagy azt, hogy az országnak van igazságügyi minisztere?) börtönnel fenyegette meg Karácsonyt, a rendőrség pedig az internetről összeszedett tíz-húsz éves képekkel és videókkal próbálta illusztrálni, miért szól a gyermekvédelemről a Pride tiltása, ezeken például az látszik, hogy Steiner Kristóf lenge ruhában táncol. Egyszerre volt vicces és rémísztő nézni, hogy a karhatalom kormányzati PR-tevékenységet végez. (De inkább vicces, tekintve, hogy az egyik videó nem is a Pride-on, hanem a végtelenül heteronormatív, azóta sajnos megszűnt Balaton Soundon készült.)
Közben a szélsőjobbos Mi Hazánk párt és Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hivatásos trolljai „véletlenül” lefoglalták a teljes helyszínt és azt ígérték, lezárják a Szabadság hidat; ezt a jelek szerint legálisan megtehették. Úgy, hogy közben éppen a miniszterelnök mossa kezeit, és a kezdeti aktív fenyegetésből és csicskáztatásból passzív-agresszív célozgatásra és kényszeredett békepártiságra váltott; pár napja, a szokásos heti rádióinterjújában már arról beszélt, hogy a „rendőrség oszlathatna ugyan”, de aligha fog:
Magyarország civilizált világ, nem szoktuk bántani egymást, a jogkövetkezmény nem érheti el a fizikai bántalmazás szintjét.
Mindezt két évvel és két hónappal azután, hogy a rendőrség a tanáraikért tüntető gyerekek arcába könnygázazott, mert azok megrángattak egy kordont a Sándor-palotánál.
Fotó: Neményi Márton
A fenti képeket tehát ebben a történelmi kontextusban nézzétek és értelmezzétek. A tanulságot senkinek sem szeretnénk a szájába rágni, de részünkről valami olyasmi, hogy
ha Magyarország miniszterelnöke azt mondja valamire, hogy nem érdemes vele bajlódni, mert úgyis betiltják – akkor kell csak igazán elkezdeni dolgozni az ügyön.
