Könnyekben tört ki a rákbeteg anyuka, miután beszélt az iskolai védőnővel
Misty De La Cruznál szeptemberben diagnosztizáltak 3. stádiumú tripla-negatív mellrákot, miután csomót fedezett fel a mellében. Diagnózisa óta a nő nyíltan beszélt egészségügyi problémáiról gyermekeivel. A Marylandben élő nyolcgyermekes anya egy hónapja fia védőnőjével beszélt. Megtudta, hogy a 10 éves fiú gyakran kimerült az órákon. Azt mondta, hogy a legtöbb éjszaka fél elaludni, attól tartva, hogy édesanyja egyik napról a másikra meghal a rák miatt.
De La Cruz több mint 3 millió megtekintést gyűjtött be a TikTokon közzé tett videóra. A kezelés mellékhatásaival küzdő nő családfenntartóként azt mondja: hogy a rák érzelmi terhe messze túlmutat a fizikain. Számára nem csak a túlélésről van szó, hanem arról is, hogy egy olyan családot tartson össze, amelyet mélyen sújt a félelem és a bizonytalanság.
„Szülőként megpróbálsz erős lenni a gyermekeidért,
de ők látják, ahogy lassan teljesen elfogysz” – mondta De La Cruz a People magazinnak.
Diagnózisa után a 43 éves nő leült idősebb gyermekeivel, és őszintén elmondta, mivel néz szembe. Kisebbik fiával négyszemközt beszélt, gyengéden elmagyarázva, mi a rák, és hogyan fogja befolyásolni az egészségét és a mindennapi életüket. „Sírt, és csak azt kérdezte, hogy meg fogok-e halni” – emlékszik vissza. „Megpróbáltam megnyugtatni, hogy az orvosok mindent megtesznek, amit tudnak, hogy ez ne történjen meg. De végső soron senki sem ígér semmit, de én a tőlem telhető legjobban fogok küzdeni.” Ahogy telnek a hónapok, De La Cruz már nem tudja elvégezni azokat az egyszerű feladatokat, amelyeket valaha magától értetődőnek vett. A
kemoterápia komoly terhet rótt a szervezetére.
„Elveszti az ember az alázat vagy a zavar minden érzését, mert vannak napok, amikor még meg sem tud mosakodni, és segítségre van szüksége” – magyarázza. „A neuropátia okozta legyengítő fájdalom időnként még a felállást is lehetetlenné teszi. Az injekciók okozta csont- és izomfájdalom miatt 42 évesen járókeretre volt szükségem, mert még egyedül sem tudtam felállni” – panaszolta.
Az alapvető kiadások fedezése is nehéz, de még szívszorítóbb, hogy nem tud gondoskodni a kisebb gyermekeiről, amikor azok megbetegednek. Ki kell hagynia a gyerekei programjait is, mert gyenge immunrendszere miatt még egy kisebb betegség is potenciálisan életveszélyes lehet.
„Egyszerűen tehetetlennek, haszontalannak és tehernek érzed magad egyszerre” – mondta.
„Ilyen hívást egyetlen szülő sem akar kapni” – mondja De La Cruz. „Gyomorforgató érzés. Majdnem olyan, mintha valaki kiszorította volna belőled a szuszt, és tényleg
nem tudod, hogyan reagálj rá. Csak sírni tudsz.”
Amikor a fia hazaért az iskolából beszélgetni kezdtek: „megengedem a fiamnak, hogy minden kérdést feltegyen, amit csak akar, és őszintén válaszoltam rájuk. Nem hiszek abban, hogy kikerüljünk valamit, vagy elfedjük a helyzet valódi állását” – árulja el. „Nyílt beszélgetéseket folytattunk a túlélési esélyeimről, valamint arról, hogy ez hogyan fogja megváltoztatni az életünket a mindennapokban.”
Az egyik legnehezebb, de legfontosabb a segítség elfogadása volt. Mélyen független emberként eleinte természetellenesnek tűnt másokra támaszkodni. De megértette, hogy „ez nem jelenti azt, hogy gyenge… Csak azt, hogy ember – és még a
legerősebb embereknek is szükségük van segítségre.”
Azt akarja, hogy mások is tudják, hogy a pénzügyi teher valós és gyakran rejtett. „Sokan nem értik, hogy csak azért, mert fizikailag túléled a rákot, nem jelenti azt, hogy érzelmileg, mentálisan vagy anyagilag is túléled” – hangsúlyozza. „Létre kellett hoznom egy adománygyűjtő oldalt, hogy megpróbáljam megmenteni a házunkat a létfenntartásunk hihetetlen költségei miatt.”
