Hollywood titkos poénja, ami több mint 400 filmben bukkant fel az elmúlt 70 évben
A Wilhelm Scream, vagyis Wilhelm-sikoly a hollywoodi hangeffektek Szent Grálja, amely bizonyos források szerint több mint 400 filmben hallható, egyebek mellett az eredeti Star Wars-trilógia minden részében, a Gyűrűk Urában, a Karib-tenger kalózaiban, az Ötödik elemben és a Halálos fegyver negyedik részében. Több mint 70 éve használják a legnagyobb kasszasikerekben és a legalacsonyabb költségvetésű filmekben és tévésorozatokban egyaránt. Általában akkor szólal meg, amikor valakit a képernyőn lelőnek vagy nagy magasságból lezuhan.
Szóval nagy valószínűséggel, mindenki, de tényleg MINDENKI hallotta már legalább egyszer (de inkább többször) az életébe, még akkor is, ha nem tud róla. Az alábbi videóban meg is lehet hallgatni több különböző filmben:
A jellegzetes halálsikolyt először az 1951-es, Gary Cooper főszereplésével készült Távoli dobok című westernben vetették be, egy olyan jelenetben, amelyben egy csapat katona egy mocsáron gázol át, és egyikük átható sikolyt ad ki, amikor egy aligátor a víz alá vonszolja.
Mint sok más filmes hangeffektet, a sikolyt sem a forgatás alatt vették fel, hanem később, egy kis hangfülkében: a koncepció – minő meglepetés – az volt, hogy úgy hangozzon, mintha „egy aligátor megharapott volna valakit, aki ettől rémületében és fájdalmában sikoltozni kezd.” Összesen hat sikolyt rögzítettek, amelyek közül sorrendben az ötödik lett az ikonikus Wilhelm-sikoly (a többit a film más jeleneteihez használták fel).
Az 1951-es debütálást követően az effekt a Warner Bros. hangtárának állandó részévé vált, és a stúdió filmesei folyamatosan használták filmjeikben. Végül az 1970-es évek elején a USC filmes iskolájában tanuló hangmérnök-hangdizájnereknek – köztük a későbbi Oscar-díjas Ben Burttnek – feltűnt, hogy a sikoly állandóan felbukkan számos általuk látott filmben. Ők adták neki a Wilhelm-sikoly becenevet is az 1963-as The Charge at Feather River című 1953-as western után, amelyben egy Wilhelm közlegény nevű karakter sikoltozik fájdalmasan, miután egy nyílvessző eltalálja a lábán.
A diákok ezután viccből elkezdték belecsempészni az effektet az akkoriban készülő vizsgafilmjeikbe. Miután lediplomázott, George Lucas, a USC öregdiákja felkérte Burttöt, hogy vállalja el a Star Wars hangdizájneri feladatait. Barátai tiszteletére Burtt a Warner Bros. hangkönyvtárából származó eredeti Wilhelm-sikolyt belerakta az összes Star Wars-filmbe, majd az Indiana Jones-trilógia különböző jeleneteiben is felhasználta, és mivel mindkét franchise óriási sikernek bizonyult, az effekt a rajongók és a filmkészítők figyelmét egyaránt felkeltette.
Olyan fiatal rendezők kezdték használni – részben ironikusan, részben a nagy elődök iránti tiszteletből – mint Peter Jackson vagy Quentin Tarantino, az egykor belsős viccnek számító Wilhelm-sikoly pedig valóságos popkulturális jelenséggé nőtte ki magát: még sörmárkát és zenekart is elneveztek utána.
Ám az évtizedekig rejtély volt, hogy kitől is származott az eredeti sikoly. Burtt sokat kutatott a témában, amíg végül talált egy, a Warner Bros. által összeállított telefonszám-listát, amely a Távoli dobok című filmben dolgozó szinkronszínészek neveit és elérhetőségét tartalmazta. Ez alapján arra jutott, hogy az eredeti elkövető egy Sheb Wooley nevű színész-zenész volt, akinek a nevéhez egyébként egy 1958-as novelty-sláger, a The Purple People Eater (A lila emberevő) is fűződik. Wooley egyébként 2003-ban, 82 éves korában halt meg, így elméletileg tisztában lehetett azzal, micsoda megkerülhetetlen szórakoztatóipari alapvetéssé vált az egykori sikolya. De valószínűbb, hogy fel sem tűnt neki.
The post Hollywood titkos poénja, ami több mint 400 filmben bukkant fel az elmúlt 70 évben first appeared on nlc.
