Miért nem fér el egy felnőtt ember kényelmesen egy fürdőkádban?

A címben feltett kérdésre, vagyis hogy miért nem fér el kényelmesen kinyújtózva egy átlagos méretű  felnőtt ember egy átlagos méretű, standard fürdőkádban, nem könnyű válaszolni. Mi most azért teszünk egy próbát. 

Kezdjük ott, hogy a 19. század vége felé, amikor beltéri vízvezetékek egyre jobban kezdtek elterjedni, azért nem gyártottak nagyobb méretű fürdőkádakat, mert ez egyrészt költséges lett volna, másrészt meg – hangozzák ez bármilyen banálisan is – az emberek átlagmagassága jóval kisebb volt, mint manapság. A kádakat pedig általában öntöttvasból készítették, így nehezek voltak, és nehezen mozgathatók. 

A 20. század elején, amikor a nagyüzemi gyártás  beindult, a lakások méretéhez igazították a háztartási kádak szabványát. A fürdőszobák alapterülete kb. 2m x 1,5 m volt, a kádé meg jellemzően  1,5 m X 80 cm, vagyis általában a rövidebb fal mentén helyezkedett el. 

Közvetlenül a második világháború után az egyik legnagyobb gyártó, a Crane arról számolt be, hogy eladásaik 75 százalékát az 150 cm hosszú kádak adták, mivel a kisebb kádak olcsóbbak, és ezért vonzóbbak a főbérlők számára. Emellett könnyebb karbantartani őket, és kisebb mennyiségű vizet igényelnek. 

Csakhogy ahhoz képest, hogy a második világháború óta már eltelt egy emberöltő, a századforduló időszaka pedig egyenesen a történelem homályába vész, a fürdőkádak a mai napig sem lettek nagyobbak. Christie Pearson díjnyertes építész, a The Architecture of Bathing (A fürdés építészete) című könyv szerzője úgy véli, hogy

, amely azt sugallja, hogy a fürdés nem élvezetes, és nem szabad túl sokáig ott művelni. A fürdőkád alapvetően a gyerekek tisztálkodásához kell, de ha már elég nagyok, akkor nekik is inkább zuhanyozniuk illene. 

A mai 30-as, 40-es korosztály ráadásul egyre inkább elfordul a fürdőkádaktól. Egy amerikai fürdőipari szakember szerint: „Az eladott kádak mennyisége az évek során csökkent, és leginkább a nagyobb vásárlók, például a többlakásos házak fejlesztői vagy a szállodák tartják el az ágazatot”. És ez ez nem is elsősorban a kádak méretével van összefüggésben, hanem inkább az emberek megváltozott életritmusával, vagyis, ahogy közhelyesen mondani szokás, a felgyorsult világgal: a napi gyors zuhanyzás egyszerűen hatékonyabb, mint az időigényes fürdés.

A 19. században, amikor az emberek csak hetente egyszer-kétszer fürödtek, több értelme volt a lassú, nyugodt megmártózásnak. A környezetvédelem is szempont lett, és sokan a vízmegtakarítás érdekében a zuhanyzást választják a fürdés helyett.

Az egyre terjedő  zuhanyzókultúra (a zuhanylobbi!!!) pedig végképp nem ösztönzi a nagyobb fürdőkádak gyártását. Ennek érdekében Christie Pearson pedig nem kevesebbet szorgalmaz, mint a kád radikális újraértékelését, amely túlmutat a fizikai méreteken: 

“Ahogy egyre kevesebbet fürdünk, és a fürdőkádat egyre kevébé érezzük praktikusnak ahhoz, hogy sok időt töltsünk benne, elveszítjük a kapcsolatot az élet egy fontos aspektusával. A kád olyannyira pihentető, amilyen a zuhany soha nem tud lenni. Ez egyfajta vízzel teli bölcső az álmodozáshoz; az elmerengéshez; a nem produktív időhöz – ami sokkal több megbecsülést érdemelne tőlünk”

Úgy legyen!

The post Miért nem fér el egy felnőtt ember kényelmesen egy fürdőkádban? first appeared on nlc.