Te is magadra zárod a hálószobát, ha aludni mész? Elmondjuk, minek a jele ez!
Bevallom, egy pillanatra el kellett gondolkodnom, vonatkozik-e rám a címben feltett kérdés, és rájöttem, hogy igen:
minden este akkurátusan bezárom a hálószoba ajtaját, mielőtt lefekszem.
Nem tudom, miért, felnőtt életem egy pontján egyszerűen elkezdtem, ebből aztán rutin lett, majd rítus, most pedig nehéz elképzelni másképp; ha valamilyen oknál fogva nyitva hagyom, indokolatlanul furcsán érzem magam és nehezebben is alszom el.
Kiderült: nem vagyok egyedül. A Radio Sarajevo munkatársai összegyűjtötték a témában megjelent pszichológiai kutatásokat, és az derült ki, hogy az ilyesmi sok mindennek a jele, de egyik sem rossz. Azt biztos nem jelenti, hogy kényszeres az ember, fél valamitől, netalán paranoid.
Egyszerűen csak azt szeretné, hogy hagyják békén – még ha csak tudat alatt is.
A szakértők szerint ez egyfajta tükör, amely megmutatja, hogyan kapcsolódsz a világhoz és önmagadhoz.
Biztonság mindenekfelett
Maslow híres szükségletpiramisában a biztonság rögtön a legalapvetőbb, fiziológiai szükségletek – mint az evés és az alvás – után következik. Nem véletlen, hogy sokunk számára a becsukott ajtó megnyugtató érzést kelt: védelmet nyújt, kontrollt ad a környezetünk felett, és segít elcsendesíteni a belső feszültségeinket. A pszichológusok szerint ez a biztonságérzet elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban ki tudjunk kapcsolni éjszaka, és testünk-lelkünk feltöltődjön. Ezen persze az is segít, ha maga a hálószoba pont olyan, amilyennek lennie kell.
Egy kis csendre vágysz
Ha te is azok közé tartozol, akik csak csukott ajtó mögött tudnak elaludni, könnyen lehet, hogy ösztönösen igyekszel kizárni a külvilág zaját. Ez a mozdulat nem csupán fizikai elszeparálódás – inkább egyfajta lelki pihenő. Az elcsendesedés, a zavartalan pillanatok sokunk számára gyógyírként hatnak egy zajos, túlzsúfolt nap után. Az ilyen apró rituálék pedig valódi mentális kapaszkodókká válhatnak a mindennapokban.
Introvertált vagy
Az ajtó becsukása nemcsak a csend és a nyugalom iránti vágy jele, hanem gyakran az introvertált személyiségtípus egyik ismérve is. Azok, akik nehezen engedik be másokat a saját terükbe, különösen érzékenyek lehetnek arra, hogy legyen egy saját, védett zónájuk, ahol igazán önmaguk lehetnek. A pszichológusok szerint ez nem elszigetelődés, sokkal inkább egyfajta öngondoskodás: így töltjük újra a lelki akkumulátorainkat.
Forrás: Getty Images
Jót tesz a léleknek
A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy az ilyen hétköznapi rituálék, mint az ajtó becsukása, valójában komoly szerepet játszanak a mentális egészség megőrzésében. Nem csupán fizikai határokat húzunk – lelki védelmet is teremtünk vele. Egyfajta saját kis világot építünk magunk köré, amely kizárólag a miénk.
Szabadság a négy fal között
És végül: a becsukott ajtó nem feltétlenül a bezárkózást jelenti. Sőt, sokak számára éppen ez adja meg azt a szabadságot, hogy elengedjék a külvilág elvárásait, és önmagukra figyeljenek. Mert néha pont az elszeparálódás hozza meg azt a nyugalmat és harmóniát, amire a legnagyobb szükségünk van – egy hosszú nap végén, amikor csak pihenni és feltöltődni szeretnénk.
The post Te is magadra zárod a hálószobát, ha aludni mész? Elmondjuk, minek a jele ez! first appeared on nlc.