Egy emberi csontvázat cipelő teve terrorizálta éveken át az amerikai farmereket

Az amerikai polgárháborút követő években az arizonai bányászokat, farmereket és cowboyokat egy titkozatos, négylábú fenevad tartotta rettegésben, amelyet csak úgy neveztek: Vörös Szellem. 

Egy férfi azt vallotta, hogy látta, amint felfal egy grizzly medvét. Egy cowboy megesküdött, hogy megtámadta a lovát, és majdnem mindkettőjüket megölte. Egy phoenixi farmer arról számolt be, hogy gyümölcsösét széttaposva találta, a jószágai pedig olyan pánikba estek, mint még soha. 

Az egyik legborzongatóbb találkozásról a Vörös Szellemmel helyi bányászok számoltak be a Salt River közelében. Azt állították, hogy látták a lényt a hajnali fényben, vérvörös testét a felkelő nap hátulról megvilágította. Úgy írták le, mint egy hatalmas, pokoli paripát, aminek a hátán egy szőrmébe burkolt rémalak ült, és ami olyan gyorsan és halkan mozgott, mintha csak valami jelenés lenne.

1883-ban halálra taposott egy nőt: az áldozaton testén és egy közeli bokron vöröses szőrcsomókat hagyott maga után. A környéken nagy és különös patanyomokat találtak, amelyek nem hasonlítottak egyetlen ismert állatéhoz sem. A helyiek teljesen tanácstalanok voltak.

A Vörös Szellem legendája egyre csak nőtt. Egészen addig a napig, amíg egy Mazoo Hastings nevű farmer egyetlen jól irányzott puskalövéssel le nem terítette. Akkor kiderült, hogy a fenevad nem más, mint 

egy közönséges teve. 

Egészen pontosan egy kétpúpú teve, ritkábban használt nevén baktrián. Démoni lovasa pedig csupán egy ember (vagyis ami maradt belőle), akit szorosan az állathoz szíjaztak. Hogy a halott szellemlovas ki volt, az azóta sem derült ki: talán egy aranyásó, aki szomjan halt. 

Azonban a tevéről szerencsére annál többet tudunk. 

Az 1848-ban véget ért mexikói-amerikai háború után az Egyesült Államoké lett Mexikó területének 55%-a. A határ a Rio Grande folyónál húzódott, és Amerikához került a mai Kalifornia, Nevada, Utah, Új-Mexikó, Arizona és Colorado nagy része, valamint Oklahoma, Kansas és Wyoming egyes részei.

Ez a több mint félmillió négyzetmérföldes új terület hatalmas sivatagokat foglalt magában. Az amerikai hadseregnek összesen kevesebb mint 42 ezer katonája volt, hogy ellenőrzése alatt tartsa a térséget, illetve az ott élő (és nem mindig barátságos) több mint 100 ezer bennszülöttet. Egyszóval: az amerikaiak jelentős kisebbségben voltak. 

Abban az időben a hadsereg alapvetően a lovasságra épült, illetve az utánpótlás szállításához használt öszvérekre. Ez a lovasság hatókörét az ismert vízforrások körüli területekre korlátozta, miközben az őslakos törzsek a saját területükön több vízforrást ismertek, és így messzebbre és gyorsabban tudtak haladni.

Henry Wayne őrnagy még akkor is látta ezt a problémát kibontakozni, amikor az Egyesült Államok még háborúban állt Mexikóval, és később azt javasolta Jefferson Davis szenátornak (aki szintén mexikói háborús veterán volt), hogy az utánpótlás szállítására használjanak inkább tevéket. Davis nem is akadékoskodott: amikor Franklin Pierce elnök alatt hadügyminiszter lett, biztosította a szükséges forrásokat a teve-hadművelethez.

Az amerikai hadsereg egy katonája tevekiképzés közben (fotó: military.com/public domain)

Első körben 33 darab kétpúpú, illetve egypúpú tevét (vagyis dromedárt) szállítottak a texasi Indianolába az Oszmán Birodalomból egy speciálisan felszerelt hajón. Amikor az állatok megérkeztek, már 44-en voltak, mivel az egyik teve időközben megellett. 1857-ben a második expedíció további 41 állattal tért vissza, így az amerikai hadsereg tevehadtestének állománya gyorsan 75-re emelkedett.

Miközben a hadsereg elindult a második teveszállítmányért, Wayne őrnagy megkezdte az első szállítmány tevéinek harci kiképzését a San Antonio melletti Camp Verdében. Ami reményteljes kísérletnek indult, hamarosan katasztrófába fordult: kiderült, hogy a tevék – bár a Közel-Keleten évezredek óta alkalmazták őket harci célokra – gyakorlatilag használhatatlanok az amerikai haderő számára. 

Ugyanis az állat sajátos kialakítású – és bámulatosan karakteres – orra alapvetően arra szolgált, hogy kiszűrje a fújó homokot; csakhogy nagy megerőltetés esetén nehezítette a légzését, és kellő tüdőkapacitás hiányában képtelen volt tartósan gyors tempóban haladni, vagy váratlan, gyors akciókat végrehajtani. Jóval nehézkesebbnek és lomhábbnak is bizonyult a fürge lovaknál.

Emellett sokkal több gondoskodást igényelt, mint egy ló vagy egy öszvér, és nem igazán jött ki a többi állattal. Meg az emberekkel sem: 

Brit katonák teveháton Szomáliában (fotó: Getty Images)

Azért természetesen nem voltak teljesen haszontalanok: ami hiányzott a harci hatékonyságukból, azt a teherszállítás terén elért teljesítményükkel pótolták. A tevék kétszer-háromszor annyit cipeltek, mint egy teherhordó öszvér. Akkor is könnyedén tartották a lépést a lovakkal, ha teljes komplett menetfelszerelést vittek a hátukon.

Wayne-t áthelyezték még a második expedíció visszatérte előtt, de mielőtt távozott volna, 25 tevét küldött egy katonai küldetésre, hogy feltérképezzen egy szekérutat az arizonai Fort Defiance-től a Colorado folyóig. Ez az útvonal Texas, Új-Mexikó és Arizona legszárazabb területein keresztül a Mojave-sivatagba vezette volna a tevéket.

A tevék szépen teljesítették a küldetést, és 1857 októberére átkeltek Kaliforniába. Újra és újra próbára tették őket, de messze felülmúlták az öszvéreket és a lovakat, illetve a legvadabb várakozásokat is. A hadsereg aztán ki akarta terjeszteni a teveprogramot, de az egész kísérletet megszakította a polgárháború.

Az Arab Légió tevehadteste a második világháború idején (fotó: Library of Congress/Corbis/VCG via Getty Images)

A kaliforniai Fort Tejonban működő unionista tevekaravánt főleg helyi postai útvonalakon használták, másra nem nagyon, a texasi Camp Verdében elfogott konföderációs tevéket pedig néhány parancsnok alkalmazta különböző feladatokra, de sok állatot a konföderációs katonák egyszerűen lemészároltak, mert általában kellemetlenek voltak és nehezen jöttek ki velük.

A háború után aztán a megmaradt unionista tevéket cirkuszoknak és farmereknek árverezték el. A konföderációs tevéket a szövetségi kormány visszafoglalta: egy részüket szintén eladták, másokat meg egyszerűen szabadon engedtek a vadonban.

Camp Verde közelében 1875-ig folyamatosan jelentették, hogy tevéket láttak. Az anekdota szerint a Colorado folyón indult expedíció egyik vezetője, egy Hadzsi Ali nevű oszmán származású állampolgár megvásárolt néhány tevét, és egy teherfuvarozási szolgáltatást alapított. Amikor az üzlet kudarcot vallott, szabadon engedte őket a sivatagban. Talán az ő egyik elkóborolt tevéjéből (vagy annak leszármazottjából) vált aztán a hírhedt Vörös Szellem, az arizonai folklór ma is legendás alakja.