A szeme láttára végezték ki az anyját – Az elfeledett első magyar királynő története

Bár – ahogy azt egy korábbi cikkünkben írtuk – Európában hamarosan beköszönthet a Királynők Kora, a történelemben viszonylag alulreprezentáltak voltak a női uralkodók  – legalábbis itt a kontinensen egészen biztosan. Nagy-Britanniában összesen öt olyan nő volt, aki születési jogon lett királynő, és ugyanolyan hatalommal rendelkezett, mint egy király, Spanyolországban mindössze egy darab, Franciaországban pedig egészen pontosan nulla. 

A Magyar Királyság trónján két nő fordult meg: az egyikük a klasszikus európai felvilágosult abszolutizmus megkerülhetetlen képviselője, a negyven évig uralkodó Habsburg Mária Terézia, akinek rendeletei, egyebek mellett az 1754-ben hozott kettős vámrendszer, az 1777-es Ratio Educationis, a Nagyszombati Egyetem reformja és Budára helyezése, valamint Fiume Magyarországhoz való csatolása egyaránt alapvetően határozták meg Magyarország fejlődési irányát. Bár megítélése hazánkban – mondjuk úgy – ellentmondásos, jelentőségét aligha lehetne vitatni. 

A másik magyar királynő ugyanakkor hamar kiesett a köztudatból. Pontosabban: igazán soha nem is volt benne a köztudatban: nem alakult ki sem kultusza, sem különösebb tisztelete országában, és alakja is alig őrződött meg a néphagyományban. Személye szinte teljesen ismeretlen mind a mai napig, noha tragikus figurája mindenképpen érdemes a figyelemre.

Anjou Mária magyar királynő (Forrás: Wikipedia)

Mária 1371-ben született Budán I. (Nagy) Lajos és a bosnyák Kotromanić Erzsébet hercegnő harmadik lányaként (két nővére még kisgyermekként meghalt, fiúörökös pedig nem született). Apja már kétévesen feleségül ígérte IV. Károly német-római császár kisebbik fiának, Luxemburgi Zsigmondnak, de mivel távoli rokonságban álltak egymással, az eljegyzésükre csak 1379-ben, a pápai jóváhagyás után kerülhetett sor. 

Lajos, aki magyar és lengyel király is volt, utolsó éveiben, más súlyos betegségektől gyötörve komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy mindkét országban elfogadtassa az akkor szokatlannak számító – habár nem példa nélkül való –  nőági örökösödést. 

A magyar rendek tehát Lajos 1382. szeptember 10-én bekövetkezett halála után Máriát királlyá választották, és szeptember 17-én megkoronázták. Bár egy megállapodás szerint a lengyel trón is Máriát illette volna, a lengyel főurak ragaszkodtak ahhoz, hogy uralkodójuk Krakkóban lakjon: így végül a trónt végül Mária húga, Hedvig (Jadwiga) örökölte meg, akit alattvalói már életében is valóságos szentként tiszteltek (de végül csak a közelmúltban, 1997-ben avatták szentté). 

Anjou Mária ábrázolása a Ábrázolása a Thuróczi-krónika brünni kiadásában (forrás: Wikimedia Commons)

Az első magyar királyné koronázásakor még csak 11 éves volt, így édesanyja, Erzsébet uralkodott helyette régensként. Az udvar ügyeletes intrikusa, Garai Miklós nádor jelentős befolyást gyakorolt Erzsébet királynéra, akinek célja az volt, hogy tovább növelje hatalmát, természetesen a törvényes királynő kárára. Ellenezte Mária és Zsigmond házasságát, mert a német és cseh befolyás növekedésétől tartott. 

Az országban zűrzavar uralkodott, a magyar nemesek többsége – élünkön a befolyásos Horváti családdal – pedig egyáltalán nem volt elragadtatva a gondolattól, hogy a nő ül az ország trónján: ők inkább a nápolyi Anjou-ház legidősebb férfi tagját, II. (Kis) Károly nápolyi királyt támogatták. Az ifjú Mária pozíciójának megerősítése érdekében édesanyja követeket küldött Franciaországba, hogy tárgyaljanak Mária és VI. (Őrült) Károly francia király fia, Lajos házasságáról, aki egykor Mária idősebb nővérének, Katalinnak volt a jegyese (Katalin 1378-ban meghalt). 1385 novemberében Zsigmond sereggel érkezett Magyarországra, és Lajost visszavonulásra kényszerítette, aki így inkább kihátrált a házasságból.

A viták látszólag látszólag elcsitultak, de a Horváti család és szövetségeseik hamarosan felajánlották a koronát II. Károlynak, és behívták Magyarországra. Mária a nemesség nyomására lemondott, és Károlyt 1385 utolsó napján királlyá választották. Ám uralkodása kérészéletűnek bizonyult: mindössze 55 napig tartott (és ezzel a magyar történelem legrövidebb ideig regnáló uralkodója lett).

Molnár József: Mária és Erzsébet Kis Károly koronázásán Fehérvárott (forrás: Wikimedia Commons

Ugyanis a hatalom elvesztésébe belenyugodni képtelen Erzsébet királyné és Garai nádor összeesküvést szőttek Károly ellen. Rábeszélték Forgách Balázst, főpohárnokot, hogy csatlakozzon hozzájuk és gyilkolja meg a királyt; amit a férfi készséggel meg is tett.  

A Károly elleni merényletre, az előre kitűzött napon, 1386 február 7-én került sor. Mikor Forgách  a király közelébe jutott, a köpenye alatt tartott hosszú késsel, teljes erővel a fejére sújtott. A tőr a király koponyáját teljesen keresztülvágta, egészen le a bal szeméig, amit emiatt el is veszített. Forgách ezután a teremből nyugodtan távozván, a helyszínről elmenekült. A lármára sokan a terembe szaladtak, majd orvosért küldtek. Azonban a sebesült király hamarosan kiszenvedett. 

Máriát tehát sikerült visszahelyezni a trónra, ám a Horváti vezette liga továbbra sem nyugodott, és Károly fiát nyilvánította uralkodónak. Ahogy a mult-kor cikke is írja, a Délvidék urai fellázadtak a király halálának hírére. Erzsébet úgy gondolta, hogy van akkora tekintélye, hogy személyesen le tudja majd csillapítani a Horvátiakat és elindult délre. Az elgondolás megbukott, mert 1386 júliusában Diakovárnál feltartóztatták a kíséretét, Máriát és Erzsébetet elfogták és Novigrad tengerparti városba vitték őket. Garai nádor és Forgách Balázs nem volt ilyen szerencsés, őket nem hagyták élve menekülni.

Liezen-Mayer Sándor – Erzsébet és Mária Nagy Lajos király sírjánál (forrás: Wikimedia Commons)

Erzsébet a börtönben is tovább szőtte intrikáit, így Horváti János 1387 januárjában megölette: 

Azonban a királynégyilkosságot a főurak döntő többsége mélyen elítélte, így sokan az időközben az országba visszatért Zsigmond mellé álltak, akit 1387 márciusában meg is koronáztak. Zsigmond ezt követően kiszabadította feleségét, aki eleinte társuralkodóként szolgált mellette, majd inkább hagyományos királynéi – azaz jobbára reprezentatív – feladatokat látott el. 

A krónikák szerint Zsigmond és Mária nem igazán szívlelték egymást. Zsigmondot léha és csapodár figuraként ábrázolják, míg Máriát egy nem túl vonzó teremetésként. Azonban a történeti forrásokból kiderül, hogy gyakorta – vagyis az udvari illem által elvártnál gyakrabban –  egy helyen tartózkodtak, azaz ha nem is szerelem kötötte össze őket, valószínű, hogy a kor arisztokratáinak átlagos, vagyoni és hatalmi érdekek által átszőtt házaséletét élték.

Mária királyként az első nő a magyar trónon egész életében nagyhatalmi törekvések és kisstílű egyéni érdekek akaratlan kiszolgálója volt; még az az elégtétel sem adatott meg neki, hogy világra hozza Nagy Lajos unokáját. 

Források: Tóth László: Az első magyar királynő,  mult-kor.hu

A nyitóképet mesterséges intelligencia készítette egy XIX. századi metszet alapján