Budapest titkos útvonalai: az átjáróházak nyomába eredtünk

Vannak olyan városrészek, amelyeket csak gyalogosan ismerhetünk meg igazán. Az átjáróházak nem hivalkodnak, nem hirdetik magukat. Egyszer csak ott teremnek – éppen akkor, amikor szükség van rájuk. A forgalmas utcákról belépve egy pillanatra eltűnhetünk a világ elől, hogy aztán átsétálva újra magával sodorjon minket a város ritmusa. Most megmutatjuk, mi rejlik a néma kapualjak mögött.

Merkúr Palota

A budapesti Merkúr Palota a Nagymező utca 54. szám alatt, az egyik legérdekesebb átjáróház Pesten. Az épületet telefonközpontnak tervezték. A 20. század elején, 1900 és 1903 között épült az akkoriban rohamosan fejlődő telefonhálózat kiszolgálására, Balázs Ernő építész vezetésével. A szecessziós 5600 négyzetméteres épület hamar kinőtte szerepét: az előfizetők száma az 1910-es évekre meghaladta a 21 ezret, így új központ létesült helyette, de az eredeti épület továbbra is fontos szerepet töltött be.

8 fotó

A 2000-es évek végén műemléki felújításon esett át, és ma már irodaházként funkcionál. Különleges értéke azonban nemcsak történeti jelentőségében rejlik, hanem abban is, hogy passzázsként kapcsolja össze a Nagymező utcát a Hajós utcával. A belső udvar – amely egyben az Apacuka étterem hangulatos kerthelyisége is – rejtett világ, ahol lampionok, kortárs szobrok és borostyánnal befuttatott falak idézik meg a budapesti belső udvarok sajátos varázsát.

Central Passage

A Király utca és a Paulay Ede utca között húzódó Central Passage Budapest belvárosának egyik legfiatalabb átjáróháza. A terület eredetileg három, az 1900-as évek elején épült bérháznak adott otthont, köztük a Paulay Ede utca 3. szám alattinak, ahol egykor maga Zwack József, a híres likőrgyáros is lakott. A háború utáni évtizedek során a környék jelentős átalakuláson ment keresztül, a régi házakat lebontották, és a telkeken az 1970-es évektől parkoló működött. A fordulat a 2000-es évek elején jött, amikor a foghíjtelek beépítésére egy modern társasházi és kereskedelmi komplexum terve készült: így született meg a Central Passage, amely 270 lakást, földszintjén pedig boltokat és vendéglátóhelyeket foglal magába.

5 fotó

A Paulay Ede utcából nyíló üvegfalas passzázs napjainkban inkább csendes, semmint nyüzsgő, különösen érdekes atmoszférával bír: egyfajta félprivát városi tér, amelynek valódi értéke talán nem is a földszinten, hanem a felsőbb szinteken rejlik. Ott ugyanis meglepő zöldfelületek, bokrokkal benőtt kis kertek és apró oázisok törik meg a modern épület szigorát. A Central Passage jól mutatja, miként lehet a belvárosi átjáróházak történelmi hagyományát kortárs formában újragondolni, még ha kissé hűvös modernséggel is.

Gozsdu-udvar

A Gozsdu-udvar Budapest belvárosának egyik legismertebb átjárója, amely a Király utca és a Dob utca között húzódik, több belső udvaron és kapualjon átívelve. Az épületegyüttest 1902 és 1903 között emelték, Gozsdu Manó román származású jogász és filantróp alapítványának támogatásával, aki vagyonát a közép-európai keresztény és zsidó értelmiség támogatására hagyta. A terveket Wágner Sándor készítette, a korai 20. század bérházépítészetének stílusában. A Gozsdu-udvar egyedülálló szerkezete hét udvaron és hat épületen keresztül biztosít összeköttetést a két utca között, így valódi város a városban funkciót látott el: üzletek, műhelyek, lakások és kisebb közösségi terek egyaránt helyet kaptak benne. Az épületkomplexum a 20. század második felére elhanyagolt állapotba került, és hosszú időn át kihasználatlan maradt, mígnem a kétezres években nagyszabású felújításon esett át. Az újjáépített Gozsdu ma éttermekkel, bárokkal, galériákkal és kiadó lakásokkal teli nyüzsgő kulturális-gasztronómiai központ, amely nappal bohém vásárok, este pezsgő éjszakai élet helyszíne.

13 fotó

Röser-udvar

A Röser-udvar a főváros egyik legrejtettebb átjárója, ami a Károly körút és a Semmelweis utca között szinte észrevétlenül bújik meg a forgalmas belvárosi utcaképben. A 19. század második felében épült Röser-ház elegáns, klasszicizáló homlokzata ma is a Károly körút egyik legdíszesebb épülete. A földszinten üzletsor fut végig, amelyek mögött senki nem sejtené, hogy egy árkádos, boltozatos, kávé illatú átjáróudvar rejtőzik, a belváros egyik legkülönösebb atmoszférájával. Évszázadokon át kereskedelmi és kézműves tevékenység színtere volt, napjainkban pedig különféle galériák, kávézók, papír- és designboltok, valamint apró étkezdék adják meg sajátos hangulatát. Bár áthaladni rajta ma is lehet, az udvar inkább szigetszerűen működik, mint valódi közlekedési csatorna, mégis, aki belép, egy egészen másik Budapestbe csöppen. 

6 fotó

Ferenciek Bazára

A Ferenciek tere délkeleti oldalán álló, eklektikus homlokzatú Ferenciek Bazára az 1870-es évek városfejlesztési hullámának köszönheti létrejöttét. A korábbi, elavult ferences rendház helyén épült háromemeletes épület terveit Frey Lajos és Kéler Napoleon készítette. Az alapkövet 1876-ban tették le, a befejezésre 1877-ben került sor. A földszinten és az udvar körül iparosok, kereskedők és vendéglátóhelyek kaptak helyet, ezzel a Bazár a városi mindennapok sokszínű színterévé vált. Az épület hamar népszerű találkozóhelyévé nőtte ki magát, ahol kalaposok, szabók, virágárusok és bőrdíszművesek kínálták portékáikat. Itt nyitotta meg Holzwarth György 1877-ben a saját vendéglőjét, amely kezdetben főként a környéken dolgozó hivatalnokokat, kereskedőket és katonákat szolgálta ki. Az egyszerű, kockás abroszos vendéglő hamar népszerű lett, a Bazár udvarának hangulata pedig kiváló hátteret nyújtott a társasági élethez.

5 fotó

Holzwarth maga is az emeleten lakott, az étterem így valódi családi vállalkozásként működött. A vendéglő stabil ponttá vált az épületben, túlélve több tulajdonosváltást és átalakulást is. Az 1920-as évek végére már Kárpátia néven működött tovább, míg a Bazár egészére is jellemző volt a fokozatos funkcionális átalakulás. Az 1970-es évek végén, a metróépítésekhez kapcsolódva, jelentős rekonstrukció zajlott, amely során számos műemléki részletet – így az 1920-as évekből származó iparművészeti értékeket – is sikerült megmenteni.

Unger-ház

A kétemeletes Unger-ház Budapest V. kerületében található, és a város egyik fontos átjáróépületeként szolgál. A Múzeum körútra néző elülső, valamint a Magyar utcára néző hátsó homlokzata révén az épület két forgalmas utca között biztosít közlekedési kapcsolatot. Az Unger-ház 1852-1853 körül, Unger Henrik megbízásából, Ybl Miklós tervei alapján épült, Wagner János kivitelezésében, és a mai napig műemléki védelem alatt áll. A telek szabálytalan T-betű alakja miatt az épület is egyedi alaprajzot kapott. Ybl Miklós stíluskeverése eredményeként bizánci, gótikus, mór, reneszánsz és romantikus elemeket is felfedezhetünk a ház díszítésén.

7 fotó

Az Unger család története szorosan összefonódik a város fejlődésével, hiszen Unger Antal, a kovácsmester fia, ingatlanvásárlásokkal bővítette a család vagyonát, és építtette meg az Unger-házat. Az épület már a 19. század végén is otthont adott boltoknak és vállalkozásoknak, például újságíróknak, takarékszövetkezeteknek és drogériáknak, így továbbra is az átjáróházak tipikus szerepét töltötte be. A Múzeum körúti homlokzat különleges díszítései, mint a sárkányszobrok és az erkélyek, tovább növelik az épület egyediségét. Az átjáró gazdagon díszített oszlopai és a reneszánsz stílusú árkádsor az épület belső terét is figyelemre méltóvá teszik.

Forrás: Wikipedia, We Love Budapest, PestBuda