A mondat, ami nézők millióinak rontotta el a filmet – te hol húzod meg a határt?

A fenti sztori kapcsán arról nem szól a fáma, hogy az illető néző a történtek után kijött-e élve a teremből, de mivel nem jelentettek gyilkosságot a Kossuth moziból, feltételezzük, hogy igen. Egyébként jelenleg nem áll rendelkezésre hiteles forrás arról, hogy valaha is öltek volna embert spoilerezés miatt, viszont arról számos információ, sőt már felmérés is látott napvilágot, hogy egy-egy érzékeny spoiler bizony tönkre tud tenni barátságokat, sőt akár egy párkapcsolatban is komoly konfliktus okozója lehet.

Előbbivel kapcsolatban igazából nem is kell sztorit keresnem, ugyanis van egy sajátom. Még a kilencvenes években jártunk, idehaza még alig használta valaki a spoiler kifejezést, amikor egy baráti beszélgetés során véletlenül kimondtam egy Star Wars regény befejezését, mert azt hittem, hogy a gyerekkori barátom addigra már végzett a könyv kiolvasásával. Vérig sértődött rám, és ha a barátságunknak nem is lett emiatt vége, hosszú mosolyszünet következett, és még évekkel később is rendszeresen felhozták az elszólásomat a baráti társaságban.

Spoilerezés: A kezdetek

Spoilerezés már valószínűleg azóta létezik, hogy megírták az első regényeket és előadták az első színdarabokat, de korábban egyrészt nem volt erre használatos külön kifejezésünk, másrészt a szemtől szemben beszélgetés során az emberek többnyire figyelmesebbek voltak egymással. Ugyanakkor az is igaz, hogy sokáig pont azzal hívtuk fel egymás figyelmét egy jó filmre vagy épp regényre, hogy elárultuk, milyen hihetetlen fordulatai vannak a történetnek: az általános iskola számomra gyakorlatilag arról szólt, hogy sorra spoilereztük el egymásnak a filmeket. A Twin Peaks sorozatot például annak idején csak azért kezdtem el nézni, mert a keresztapám egy családi összejövetelen töviről hegyire elmesélte az első epizódot.

A spoilerezés a to spoil, vagyis az elrontani szóból ered, és valójában a 90-es évek elejének internetes kultúrájában kezdett elterjedni, ahol a különféle netes fórumokon vitatták meg egymással az emberek a különböző filmeket, könyveket vagy épp sorozatokat.

Lehet-e nagyobbat spoilerezni, mint elárulni a Hatodik érzék c. film poénját? (Fotó: Hollywood Pictures / Spyglass En / Collection ChristopheL via AFP)

Idővel a fórumok etikettjének részévé vált, hogy

Magyarországon, ahol az internetes kultúra enyhe késéssel honosodott meg, a szó is valamivel később, nagyjából az ezredforduló környékén kezdett terjedni az online szlengben, és alig néhány év leforgása alatt vált igazán széles rétegek által ismertté és használttá.

Honnantól spoiler?

Egy film vagy sorozat iránt fel kell kelteni a nézők érdeklődését ahhoz, hogy megnézzék, ehhez pedig el kell róla árulni bizonyos információkat. Márpedig az információk elárulása kényes terep, és ha valaki tényleg semmit sem akar megtudni előre egy filmről vagy sorozatról, akkor a legjobb, amit tehet, hogy a plakátján kívül minden információt elkerül vele kapcsolatban.

Igen, még az előzeteseket is. Bár az ügyes trailer-készítők ügyelnek arra, hogy a filmek fontosabb fordulatait ne árulják el, ez nem mindig van így: máig emlékezetes, hogy a nagy fordulatra építő thriller, a Harrison Ford és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült Temetetlen múlt gyakorlatilag már az előzetesben ellőtte a film összes fordulatát, miközben a film úgy építkezik, hogy azoknak meglepetésnek kellene lennie. Bár nem kimondottan számít spoilernek, a vígjátékoknál kimondottan gyakori, hogy az igazán jó poénok nagy részét már a trailerben elsütik.

Bő két évtizede írok filmekről, ez alatt spoiler-szinten két fontos szabályt állítottam fel magam előtt:

1. Ami az előzetesben vagy a film hivatalos tartalomismertetőjében (szinopszis) és reklámanyagaiban benne van, az nem lehet spoiler.
2. Ami egy film első 20-30 percében történik, az nem spoiler, lévén itt kapjuk meg a sztori kiindulópontját. Nyilván lehetnek a szabály alól ritka kivételek, lásd például a Tűzparancs című film elejét, de ha egy filmről vagy sorozatról beszélni szeretnél, az eleje a kiindulási alap.

Az All About Cookies oldal 1000 felnőttkorú, amerikai nézőn végzett 2023-as reprezentatív kutatása (amire innentől sokszor fogok hivatkozni) szerint a nézők számára az alábbi dolgok számítanak spoilernek. Fontossági sorrend következik a legsúlyosabb vétségtől a legenyhébbig:

• elárulod a végét
• elárulod a fontosabb fordulatokat
• elárulod a meglepetésként feltűnő színészeket/cameokat
• elmondod, hogyan reagált rá a közönség
• elárulod, miben különbözik a forrásanyagtól (értsd: miben más, mint a forrásként szolgáló regény)
• elárulod, milyen kritikák születtek róla
• elmeséled a sztori alapjait

Nyilván az utolsó pontok már a legérzékenyebb nézőket takarják: ők azok, akiknek tényleg nem szabad semmit olvasni vagy nézni a kedvenceikről, mielőtt megtekintenék őket.

Spoileretikett

Mivel a nézők nagy része (a fent említett felmérés szerint 63%-a) nem szeretné előre tudni a történet menetét, és mindössze 25%-uk élvezi, ha számos konkrét részlettel tisztában van előre, így amikor filmekről, sorozatokról és regényekről beszélünk, nem árt óvatosnak lenni.

Ma már a közösségi médiát elárasztják a szöveges, videós vagy fényképes posztok és mémek már azon a napon, hogy kijött egy szeretett sorozat új epizódja vagy mozikba került egy népszerű film. A megkérdezettek szerint

• tévéműsorok esetében legalább öt,
• míg filmek esetében legalább hét napot kellene adni a többieknek a felzárkózásra

, mielőtt elkezdünk nyíltan kommunikálni róluk. Hogy ez az igény nálunk is létezik, szerkesztőségünk is bizonyítja: egy nappal azután, hogy kijött A Fehér Lótusz harmadik szezonjának záró epizódja, a vezető szerkesztőnk reggel úgy lépett be a szerkesztőségbe, hogy hangosan elmondta: előző este nem volt ideje megnézni az utolsó részt, úgyhogy előtte nehogy beszélni merjünk róla.

Különösen vigyázzunk a spoilerezéssel, ha premier előtt láthattuk a filmet, és a többieknek még esélye sem volt megnézni azt. Ezt Kárász Róbert a saját bőrén tanulhatta meg, amikor 2015-ben részt vett Az ébredő Erő című Star Wars film magyar díszbemutatóján, majd másnap a TV2 reggeli műsorában tévénézők százezreinek füle hallatára mondta el, hogy Han Solo meghal a filmben. Egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy Kárász – ha csak pár nap erejéig is – a magyar internet közellenségévé váljon. Baukó Éva is nagyüzemben leplezte le idő előtt különféle kertévés realityk győzteseit, de rá a nézők valamiért kevésbé haragudtak meg, mint a tévécsatornák

Carrie Fisher és Harrison Ford a Star Wars: Az ébredő Erő c. filmben (Fotó: Lucasfilm / Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)

Közismert, legalább néhány hónapos filmről már lehet spoilerekkel írni, de lehetőleg akkor se tegyük a spoilert a címbe vagy a mellé tett fotóba. Több éves filmek spoilerjeit – különösen, ha azok jól ismertek – már szabadon lehet használni, hiszen a popkultúra részeivé váltak, de persze mindig lesznek túl érzékeny emberek: emlékszem, amikor az Anna Karenina film kapcsán interjúzhattam Keira Knightleyval, olvasói levélben panaszkodtak, hogy az interjúból kiderül, hogy a címszereplőt elüti a vonat… Bár a Forbes szerint az „ez történt a könyvben is” nem jó kifogás, de én azért hozzátenném: itt egy 1878-as regényről beszélünk.

Ha pedig mindenképp spoilert teszünk a szövegünkbe, előtte jöjjön egy nagy betűs figyelmeztetés, hogy VIGYÁZAT! SPOILER. Lehetőleg ne közvetlenül a spoiler elé tegyük, mert könnyen továbbsiklik az olvasó szeme, inkább a fejezet elejére, és így könnyebben megúszható a dolog. Videós tartalmaknál (TikTok és társai) pedig illik előre figyelmeztetni a nézőt, mire számíthat. A legnagyobb trollkodás persze spoilermentes kritikaként kitenni valamit, majd spoilerezni benne: idáig semmiképp ne süllyedjünk, és az ilyesmiért minden elkövető megérdemli az online lincselést.

Spoilerek elkerülése

Míg élőben talán könnyebben kivitelezhető a spoilerek elkerülése – egyszerűen megkérjük az ismerősöket, hogy ne beszéljenek róla -, a közösségi médiában, ahol egyesek már az epizód végignézése után (sőt közben) is posztolnak róla akár fotót és videót is, igazi Mission: Impossible feladat, hogy megússzuk a dolgot.

Ha egy igazán szívüknek kedves sorozatról van szó, az emberek általában internetezési szokásaik megváltoztatásával próbálják kivédeni a spoilerveszélyt. Vannak, akik még egy munkanapot is képesek kihagyni pusztán azért, hogy időben, már kora reggel láthassák az új, sorsfordító epizódot, és ne kelljen estig kitenniük magukat a spoilerveszélynek.

Sok órányi sorozat nézést ronthatsz el egy véletlen spoilerrel (Fotó: Profimedia)

Sokan egyszerűen elkerülik aznap a közösségi médiát, és nem mennek fel bizonyos weboldalakra, az egészen extrémek pedig magát az internetet is távol tartják maguktól a spoilerektől való félelmükben. Segíthet a VPN is, ahol földrajzilag behatárolhatod, hogy az új epizódot már este megnéző amerikaiak ne rontsák el a reggeledet egy nagy spoilerrel.

A felmérés szerint:

• 14% már szabadságot vett ki a munkából, hogy elkerülje a spoilereket (!)
• 36% már összeveszett valakivel emiatt
• 13% konkrétan verekedésbe keveredett
• 15% barátságot vesztett el
• 14% szakítást is megélt spoilerezés miatt

A spoiler tényleg veszély?

Hozzá kell tenni: ha igazán jó filmről vagy sorozatról van szó, nincs olyan spoiler, ami el tudná rontani az élményt. Ezt kiválóan bizonyítja, hogy az adott filmek vagy sorozatok újranézve, a fordulatokat ismerve is szórakoztatók maradnak, egyszerűen azért, mert valójában sosem annyira a sztori az, ami magával ragad minket, hanem a hangulat és a karakterek visznek magukkal. Ha élvezzük, hogy benne vagyunk egy adott világban és követünk egy (vagy több) izgalmas karaktert, akkor szinte lényegtelen, hogy már ismerjük a főbb fordulatokat.

A spoilerezésre való agresszív fellépés és düh tehát valójában túlreagálás, de ettől még civilizált emberekként az a normális, ha tiszteletben tartjuk a másik elvárásait, és nem idegesítjük fel őt olyan információk – főképp nem szándékos – kicsacsogásával, amiknek ő egy bizonyos pillanatig nem szeretne a birtokában lenni. Kicsit olyan ez, mint a szülinapi meglepetésajándék: ha előre tud róla az illető, attól még az ajándék ugyanaz marad, mintha nem tudna, mégis vannak, akiknek fontos, hogy meglepetésként érje őket, és ezt nem árt tiszteletben tartani.