Egyes helyi közösségek az energiaigény miatt ellenállnak az adatközpontoknak. Franklin válasza erre az, hogy teljesen leválasztaná a projektet a texasi ERCOT hálózatról (Electric Reliability Council of Texas) és alacsonyan tartaná a költségeket. A helyszínválasztás nem véletlen, „a világ legolcsóbb és legbőségesebb gázának” is nevezett erőforrás miatt lett Pecos a befutó. A tervezett központtól csupán néhány kilométerre található az úgynevezett Waha-csomópont, ahol egy tucat vezeték gyűjti össze a környező olajmezők földgázát.
A gáz az olajkitermelés mellékterméke – és amikor magas az olajár, a waha-i gáz ára akár negatív is lehet. Miért ne építené fel valaki az USA legnagyobb erőművét, ha az üzemanyag olcsó vagy akár ingyen van?
Ha megvalósul, a projekt mintegy 200 milliárd dollár értékű AI-szuperszámítógépet szolgálhatna ki – milliónyi négyzetméteren elhelyezett, Nvidia-féle GPU-kkal teli racksorokat. „Egyes ügyfelek egyre nagyobb léptékű bővítést akarnak” – mondja Franklin. –
„Két éve még tíz gigawattokról beszéltünk, most már százakról.”
Egy valami biztos: óriási az üzleti kockázat. Bár még nincs ügyfél, a Pacifico már megrendelte a gázturbinákat, és az első szállítmányokat még idén várja azzal a céllal, hogy 2028-ra 1 gigawatt kezdeti kapacitást állítson üzembe. Az induló költségeket eddig Franklin saját forrásból fedezte, de a nagy pénznek máshonnan kell jönnie – talán japán vállalatoktól.
Amikor meglátta a lehetőséget, azonnal Japánba költözött
A 46 éves Franklin valósággal beleszületett az energetikába. Bakersfieldben nőtt fel, Kalifornia egykori olajipari központjában. Családja a Kern River mezőn dolgozott, egy időben napi ezer hordó termeléssel. Közgazdasági diplomát szerzett a Berkeley-n, MBA-t az UCLA-n, majd az Edison Mission Energy, a Jaco Oil és a BP napenergiás vállalatánál dolgozott.
A 2011-es fukusimai katasztrófa azonban irányváltást hozott a számára. Japán 2012-ben olyan törvényt fogadott el, amely kötelezte a közműszolgáltatókat, hogy hosszú távú, fix, piaci ár feletti szerződésekkel vásároljanak megújuló energiát. Franklin családjával Tokióba költözött, és megalapította a Pacificót.
A Pacifico első nagy áttörését a Kumenan Mega Solar hozta meg, egy hegyvidéki területen megvalósított, közüzemi méretű naperőmű-projekt, amely mögé komoly nemzetközi és japán pénzügyi szereplők álltak be. A finanszírozásban részt vett a General Electric, a Bank of Tokyo-Mitsubishi UFJ és a Sumitomo Mitsui Trust Bank is.
A kezdeti sikerekre építve Franklin a Nomura és a Goldman Sachs közreműködésével 2017-ben egy 142 millió dolláros, majd 2019-ben egy 266 millió dolláros, nagyléptékű japán naperőművek fejlesztésére és üzemeltetésére specializált befektetési alapot hozott létre és tőkésített fel intézményi befektetők bevonásával. Ezek az alapok hosszú távú, garantált átvételi áras (FIT) rendszerben működő projektekre fókuszáltak, stabil, kiszámítható hozamot kínálva befektetőiknek.
Több mint húsz nagyobb naperőmű-projekt megvalósítása után a Pacifico Japán legnagyobb független napenergia-fejlesztőjévé vált, egy olyan szereplővé, amely a fejlesztési folyamat teljes vertikumát lefedte: saját maga azonosította a projekteket, megszerezte a szükséges engedélyeket, kialakította a finanszírozást és leszervezte a kivitelezést.
Az üzleti modell működik, de a piac megváltozott
Franklin nemcsak Texasban próbál nagyot lépni. A Pacificónak van egy engedélyezett, 3 gigawattos szélerőmű-projektje Dél-Korea partjainál, de itt még szüksége van befektetőkre (szélerőműveket épített már Vietnámban is, a Mekong folyó mellé). Egy ilyen léptékű tengeri beruházás több milliárd dolláros tőkét igényel, és a jelenlegi kamatkörnyezetben, illetve a globális megújulópiaci bizonytalanságok közepette nehezebb befektetőt találni rá, mint néhány évvel ezelőtt. Intő jel ez az újabb nagy dobásokra nézve.
A másik érzékeny pont a japán portfólió. A Pacifico korábban akár 1 milliárd dolláros értékelés mellett is fontolgatta a japán napenergia-eszközök részleges vagy teljes értékesítését. Potenciális vevők – például nagy nemzetközi infrastruktúra- és private equity-befektetők – érdeklődtek is, de a magas kamatok és a megújuló projektek hozamelvárásának emelkedése miatt az eredetileg elképzelt árazás túl ambiciózusnak bizonyult. Emiatt Franklin most már reálisabb, mérsékeltebb értékelésben kénytelen gondolkodik, miközben az újabb álmok megvalósítására szüksége lesz forrásokra. 2019-ben visszaköltözött az Egyesült Államokba, de megtartotta japán kapcsolatait. 2023-ra világossá vált számára, hogy az AI-adatközpontok növekedése felgyorsult. Ekkor fordult Texas felé.
Kulcslépés lehet, hogy a GW Ranch saját, magánhálózatként működjön, külön az ERCOT hálózatától. Ed Hirs, a Houstoni Egyetem energiapolitikai oktatója szerint így kilowattóránként akár 10 centtel olcsóbb áramot kínálhatnak, elkerülve az átviteli és elosztási díjakat.
Texasban 2031-re tízszeresére, 24 gigawattra nőhet az új adatközpontok áramigénye. Más projektek – például a Chevron 2,5 GW-os erőműve vagy a Sandow Lakes és a Hays Energy – jóval kisebbek.
A legnagyobb rivális a dallasi Fermi America Amarillóban, amely 6 gigawattos gázerőművet és később 11 gigawattos nukleáris kapacitást tervez. Azonban az engedélyezés körüli csúszások miatt ideiglenesen leállították az építkezést. Franklin nem gondolkozik atomenergiába, és azt mondja, a növekedés alapja nála épp az, hogy a szükséges engedélyekkel már rendelkezik.
Franklin szerint valójában nem versenytársak: az Egyesült Államoknak sok hasonló projektre lesz szüksége.
Eközben hat államban fontolgatják, hogy moratóriumot vezetnek be adatközpontok építésére, New Yorkban akár hároméves tilalom is jöhet. Bernie Sanders szenátor országos moratóriumot sürget, de Franklin szerint ez valószínűtlen.
Az AI jelenlegi állapotát a betárcsázós internet korszakához hasonlítja.
„Ez példátlan terhelésnövekedési történet. És nem egy-két projekt fogja kielégíteni a közelgő léptéket és tempót.”
Ez a cikk eredetileg anyalapunkban, az amerikai Forbesban jelent meg.
