A jó élet
Napi címlap
Üzlet
Forbes-sztori
Portré
zene
Jakab‑Dezsényi Eszter a magyar zeneipar egyik legmozgalmasabb, legsikeresebb korszakában anyáskodik a pomázi rapper felett – a nagy nemzetközi kiadók kivonulásától a piac újraépítésén és az őszinteségkultúra meghonosításán át a Mocskos Fidesz Summerig. Ha holnap péknek állna, akkor is elégedett lehet a karrierjével, pedig csak harmincegy éves, és épp most pihennek rá Krúbi következő nagy dobására.
Horváth Krisztián – Krúbi – mondta neki: az a legjobb képessége, hogy mindig elérhető. „Ha vasárnap este hív, akkor is felveszem neki. Lehet, nem tűnik különös tehetségnek, de tudom, hogy neki fontos” – mondja Jakab-Dezsényi Eszter. Kevés olyan menő állás létezik Magyarországon, mint az övé: Krúbi menedzsere.
Eszter kimondta a varázsszót: neki. Egy olyan precíz, tudatos, cégvezetők által irigyelhető morállal dolgozó rapsztárnak, mint Krúbi, nincs értékesebb kincse, mint amikor színpadra lépés előtt a menedzserére néz, és elönti a nyugalom. Mert tudja, hogy biztonságban van, hogy minden rendben lesz.
Ha Esztert kérdezed, hosszan moralizál, hogy megérte-e az évek alatt hagyni, hogy a titulus felzabálja az identitását. „A homlokomra lett írva, zavart, hogy már magamra is így hivatkozom. Fontos része a személyiségemnek, de akkor is csak része.” Végül múlt szeptemberben, az újabb telt házas Budapest Park-koncertjükön, Krúbi hosszú szünete előtt kapta el az érzés, mikor máskor:
„Basszus, büszke vagyok rá is, a stábra is, ha valaki kritizál, hogy Krúbi a személyiségem része, ám legyen!”
Üdítő női hang a hazai, piaci alapon működő kulturális életben. Pont annyira komolytalan, amennyit a profizmusával, értékrendjével egyensúlyozni tud. Nem dugja homokba a fejét a közélettől, testidegen is volna Krúbi menedzserétől. Mégis úgy tud ennek hangot adni interjúkban, a közösségi médiában, Fókuszcsoport- és Jólvanezígy-videókban, hogy nem érződik öncélú szereplésnek, vagy hogy a pomázi rappersrác sikerére kapaszkodna.
Kezdettől, 2017 óta együtt dolgoznak, így mászták meg a Spotify-listákat és a Sportaréna színpadát. A hős Krúbi történetét már elmeséltem, most jöjjön a momager. Találó, nem tőlem jön, Eszter Instáján láttam.
A profilneve Influeszter, mégsem olyan magától értetődő nála a véleményvezérség. Úgy érzi, szüntelen keresi a megfelelő helyet, időt és tónust a gondolatainak egy olyan piacon, ahol az énmárka építése már nemcsak a színpadon, de a háttérből is alapvetés. Húsz éve még ritkaságnak számított, most már természetes, hogy olyanok is látható, jellegzetes figurái lettek a popkulturális nyilvánosságnak, mint például Azahriah menedzsere, a kopasz metálénekes vastag keretes szemüveggel, tetkókkal a karján, Tóth Gergő a Supermanagementtől.
„Sokaktól megkapom, hogy Krisztián hátán próbálok befutni – mondja Eszter. – Biztosan benne van az is, hogy »mert nő vagyok«.
Sokszor éreztem, hogy itthon férfi menedzserektől sokkal hamarabb elfogadják, ha szerepelnek vagy a munkájukról posztolnak. Pedig én pont abban hiszek, hogy igenis léteznek munkák, amik nem véletlenül úgy lettek kitalálva, hogy a fizikumuk miatt férfiak végezzék őket.”
Ennyi év közös munkája és elért sikere bizonyítja, hogy Krúbi egyengetése pont nem az a munkakör, ami nemi szerepekhez van kötve. „Legfeljebb az anyáskodásrésze az, ami bennem abszolúte megvan. Tyúkanyó vagyok, mindenkinek a lelkivilágát szeretem ápolni a stábban, lehet, hogy egy kevésbé érzelmesebb férfinak ez nehezebben menne.”
Ami az értékeit illeti, a momager két szabályt követ. Olyannal nem tud szívvel-lélekkel közreműködni, akivel nincs egy hullámhosszon, akivel teljesen máshogy gondolkodnak a világról. És arra különösen figyel, hogy koncerten ne vonja el a figyelmet a produkcióról. Sokszor látott olyat, hogy menedzserek kellemetlenkednek, és koncert közben szólnak fel az énekeshez a színpadon.
Utóbbi különösen nehéz ügy ebben a szakmában, ahol a hősködést és a mártírkodást nem könnyű kikerülni. A turnék, a fesztiválok, az arénakoncertek több száz háttérembert mozgatnak, nélkülük tényleg nincs buli. Ahogyan Eszterek nélkül sincs, náluk fut össze minden szál, összesen több ezer munkaóra, amiből végül tíz–húszezren másfél órányi eredményt látnak csupán, vagyis a koncertet.
„Pedig tudom, hogy nélkülem is lemegy a koncert. Lehet, még idősödnöm kell, hogy ne érezzem úgy, hogy a fél életemet beáldoztam.”
Jakab-Dezsényi Eszter: Sokszor éreztem, hogy itthon férfi menedzserektől sokkal hamarabb elfogadják, ha szerepelnek vagy a munkájukról posztolnak. Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Ha már Krúbi, megkérdezem Esztert, hogy őt milyen ügyek mozgatják. Utána négyszer is úgy kezd mondatot az interjú alatt, hogy „nem akarok belevinni politikát, de”. Megértem, itthon már én is teljesen reménytelennek látom, hogy feszengés nélkül beszéljünk például gyermekvédelemről – sokáig óvodapedagógus szeretett volna lenni –, vagy hogy bármilyen társadalmi témában fesztelenül lehessen érzékenyíteni. Ő például egy betegségéről szeretne majd egyszer őszintén beszélni, mert kevesen ismerik, ezzel másokon is szeretne segíteni.
Sulirádióból telt házas arénáig
Eszter kiskora óta imád szerepelni. A suliban kereste a rivaldafényt, vezette az iskolarádiót, mindenhol ő akart a konferanszié lenni. A világ legnagyobb zenei kiadójánál, a Universal magyar irodájában lett 2015-ben gyakornok, később magyar előadóik főállású menedzsere, volt, amikor egyszerre tizennyolcukat egyengette. Eleinte Molnár Csilla volt a felettese, a Halott Pénz menedzsere. Vérmérsékletükben alig lehetnének különbözőbbek, Eszternek mégis a példaképe lett Csilla. Szerinte tuti agyvérzést kaphatott tőle, hogy árnyékként követte az összes koncertre, rajta nézte végig, hogyan kell ezt jól csinálni.
„Tisztában volt az aktuális zenei trendekkel, ismerte az előadókat, sok zenét hallgatott, sok időt és energiát szánt rá, hogy a számára korábban ismeretlen területeken is minél jobban teljesítsen – mondja Csilla Eszterről. – Odafigyelt a megjegyzéseimre, tanácsaimra, számíthattunk a pontos munkájára.
Mindig tudta, hogy zenével akar foglalkozni, céltudatosan hajtott érte, hogy ezt az álmát valóra váltsa.
Amikor lehetőségem volt rá, a zenekar melletti kisebb feladatokba is bevontam, több nagyobb koncertünkön dolgozott velünk. Nála mindig a művész van a középpontban, nem fél elmondani a véleményét, és konstruktívan segíti az előadók munkáját. Tűzön-vízen véghezviszi az elképzeléseit, és lehet rá számítani. Bízom benne, hogy ennek egy részét tőlem leste el!”
„A Halott Pénz arénakoncertjén állt a színpaddal szemben, walkie-talkie-val a kezében. Háromszázan keresték egyszerre, Csilla tartotta össze az egészet. Elképesztő volt látni, hogy egy személyben mindenre tudja a megoldást” – ezt már Eszter mondja. Nem kellett sokat várnia, hogy Krúbival – a telt házas Akvárium-buliktól indulva – 2024 elejére ugyanezt átélhesse a Sportarénában. Mindezt egy apró menedzsmentcég, a Sold Out szervezésében, nagy koncertszervező bevonása nélkül, mégis telt házzal. Párját ritkító teljesítmény a magyar zeneiparban.
Krúbi telt házas arénakoncertje 2024 januárjában: meghajol a produkció. Fotó: Rockstar Photographers
A Universal volt az utolsó nemzetközi nagykiadó, amelyik 2023-ban kivonult Magyarországról. A nagy kiadók üzleti modellje egy ennyire pici felvevőpiacon, ekkora digitális forradalom mellett egyszerűen fenntarthatatlanná vált. Eszter Krúbi szerződésének lejárta előtt pár hónappal lépett ki a cégből, de ők ezután is együtt folytatták. „Borzasztóan sokat köszönhetek a Universalnak, hogy még átélhettem, milyen multis világban megélni a magyar zeneipart.
Kinyílt előttem a világ, előtte csak kulcslyukon át láttam.”
A nagyok kivonulásával jött a fordulópont, addigra újraszervezte magát a hazai piac. A 2010-es években multialkalmazottakból lettek szabadúszók, zenészekből lettek háttéremberek, és alapítottak kis menedzsmentcégeket – pár meglévő, magyar tulajdonú szereplő mellett –, sokszor a koncertszervezést és a zenekiadást is ők bonyolítják. Az ő terepismeretük a kulcs, hogy a multik utáni világban is sikerül tízmilliós lejátszásokat elérnie vagy arénákat megtöltenie az új generációnak.
Eszter és Krúbi a Universal után nem a nulláról, nem új cégben építkezett, hanem a Sasváry testvérekkel folytatták a Sold Outnál. Mert itt adottak voltak a közös elvek, és ugye tudjuk, hogy Eszternél ezek elengedhetetlenek. Például hogy az önazonosság a legfontosabb a zenében, mert aki lemond róla, hosszú távon sikertelen lesz. Aki az algoritmust és a falunapokat hajtja, a stábbal együtt kiég a gyárszalagban.
„Ha megnézed a mostani nagy előadókat, mind a saját dolgaikat, gondolataikat közvetítik, mert a közönség ezt értékeli. Nem szeretem, amikor a Petőfi Top 40 alapján próbálják belőni, milyen dallal kerülhetnének be oda.
Pláne red flag, amikor megkérdezik tőlem, milyen dalokat kellene írni, hogy felléphessenek a Szigeten.”
Van még egy titok, a mértékletesség. A Sold Outnál nem hagyják magukat túlvállalni, elinflálódni. „Lehet, hogy hatszázszor annyi pénzt tudnánk keresni, ha mindenhova elmennénk. De főleg nyáron könnyű belecsúszni a mókuskerékbe, amikor a technikus már két napja nem alszik, mert megy a következő fesztiválra építeni.”
Az érem másik oldala, hogy szűkülnek a munkalehetőségek. A hatalom – a mocskosfideszező közönség nyarán – több közepes fesztivált is ellehetetlenített a legutóbbi szezonban, a vidéki klubokban sem lépnek már fel a nagy nevek, túl nagyra nőtt a színpadi látvány. Gyakorlatilag mindenki a három nyári hónapban termeli ki azt az összeget, amiből az év többi részében gazdálkodni tud.
„Borzasztó hasznos lenne a szektornak, ha vidéken is nyílnának a Parkhoz hasonló méretű kültéri helyek, olyanok, mint a veszprémi Gyárkert. Tudom, álom, de örülnék, ha nem maradnánk a verkliben, és nem csak fesztiválokon lépnénk fel.”
„Red flag, amikor megkérdezik tőlem, milyen dalokat kellene írni, hogy felléphessenek a Szigeten.” Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Hamarosan!
Bárhogy is legyen, a csapat épp most tölti alkotói szabadságát, pontosabban Krúbiét, elvonult lemezt írni. Eszter szerint az egész stábnak jót fog tenni, ő már úgy ment neki a tavalyi nyárnak, hogy az utolsókat rúgja. Persze, mire eljutottak a hosszabb szünet előtti utolsó koncertig, a Budapest Parkig, már előre elkezdett neki hiányozni az egész, ahogy az várható volt.
Eszter Krúbin kívül csak a Mirror Glimpse formációt menedzseli, Borbély Misi (BEATó) és Krúbi mellékprojektjét. Könnyű azt gondolni, hogy a menedzser élete instant sabbaticalba fordul, mihelyt egy előadó kijelenti, hogy több mint egy évig nem lép fel, hogy befejezze a negyedik Krúbi-lemezt. A háttérben ugyanúgy zajlik a munka, de azzal, hogy nincs koncert, Eszter hosszú évek után először nincs szinte szakadatlanul úton. Az új album megjelenését és a bemutatóturnét szervezni, levelekre válaszolni, irodistalétet élni számára már-már vakáció.
A leállás arra is remek lehetőség, hogy Eszter kicsit levakarja az imázsáról az őt felfaló Krúbit. „Keresem, hova mehetnék OKJ-s pékképzésre. Minden vágyam, hogy legyen egy pékségem kreatív műhellyel.” Már nincs benne kétségbeesés, hogy mit kezd magával, majd ha véget ér a Krúbi. „Vagy új tehetségeket gondozok, vagy elhagyom a szakmát. A keretes szerkezet már így is meglenne.” Harmincegy éves, de így is egyetértek vele.
Az csakis Krúbi döntése, hogy leteszi-e egyszer a mikrofont, és ha igen, mikor. „Nyilvánvalóan nem fog nyolcvanévesen is a PestiEstre ugrálni, jó lenne, ha méltósággal tudna megöregedni” – Eszter ebben reménykedik.
Hogy mikor jelenik meg az új Krúbi-lemez? Tudom, rossz embert kérdezek, de egy próbát megér.
„Hamarosan. Nem én dolgozom rajta, és ennek mindenki nagyon örülhet!”
