Ekkor hallott először a Y Combinatorról. Felszállt egy éjszakai járatra Bostonba, hogy interjúzzon az alapító Paul Grahamnél. „Arra gondoltam, ilyen lehetett Bill Gates fiatalon” – idézi fel Graham az első találkozásukat.
Graham annyira lenyűgözve figyelte Altmant, hogy amikor 2014-ben visszalépett az operatív vezetéstől, a mindössze 28 éves Altmant kérte fel a YC irányítására. Az indoklás egyszerű volt. „Sam eléri, amit akar” – mondja Graham, majd hozzáteszi, hogyha a YC és Sam céljai egybeestek volna, akkor valószínűleg sikeres lett volna ebben a szerepben. Nem így lett.
Altman a Y Combinatoron belül több területen is kipróbálta magát, de egy mellékprojekt különösen közel került hozzá: egy OpenAI nevű MI-kutatóműhely. Az OpenAI-t 2015-ben nonprofit szervezetként alapították azzal a céllal, hogy létrehozzák az AGI-t, vagyis az általános mesterséges intelligenciát – lényegében olyan MI-t, amely képes az emberi gondolkodáshoz hasonló működésre.
Altman személyesen toborozta társalapítónak Greg Brockmant, a Stripe akkori technológiai igazgatóját, valamint a neurális hálózatok terén úttörő munkát végző, világhírű MI-kutatót, Ilya Sutskevert. Emellett segített meggyőzni Elon Muskot is – akit akkoriban személyes hősei egyikének tartott –, hogy 38 millió dollárral támogassa a projektet.
Megszállottság, konfliktusok, királydráma
Altman hamar az OpenAI megszállottja lett, a Y Combinator pedig egyre inkább háttérbe szorult, egy halványuló mellékprojektté vált, nem pedig az a hivatás lett, amelynek Graham szánta. 2019-ben Graham és a YC társalapítója, Jessica Livingston döbbenten olvastak egy sajtóközleményt, amelyben Altman már az OpenAI új, profitorientált üzletágának vezérigazgatójaként szerepelt. Livingston ekkor felszólította Altmant: kötelezze el magát újra a YC mellett, vagy lépjen vissza.
„Van ebben némi jogos kritika – mondja most Altman. – Amikor világossá vált számomra, hogy az OpenAI működni fog, és közben mindkettőt én vezettem, egyszerűen arra jutottam: eljátszhatom, hogy ugyanannyira érdekel a YC, de tudtam, hogy valójában az OpenAI az életcélom, és azt kell csinálnom.”
Nem ez volt az első alkalom, hogy Altman személyes prioritásai konfliktusba kerültek a kollégáival. Néhány nappal a 2023-as hálaadás előtt az OpenAI nonprofit igazgatótanácsa elbocsátotta őt, arra hivatkozva, hogy nem volt „következetesen őszinte”. A puccs élén társalapítója, Sutskever állt, aki a testületnek azt mondta: „Sam következetesen hazudik”, és azzal vádolta meg, hogy „káoszt teremt, túl sok új projektet indít, és egymás ellen fordítja az embereket” céljai elérése érdekében.
Altman mindössze öt nappal később visszatért a posztjára, miután lezajlott minden idők egyik leginkább abszurd vállalati drámája a Szilícium-völgyben: az OpenAI alkalmazottai fellázadtak, és tömeges felmondással fenyegetőztek, ha Altmant nem helyezik vissza, a befektető Microsoft hirtelen bejelentette, hogy alkalmazná őt, közben pedig pletykák kaptak lábra egy új, rendkívüli erejű MI-modellről…
Mindez csalásról és felelőtlenségről szóló vádak zűrzavaros forgatagában történt. Egy későbbi igazgatótanácsi vizsgálat végül arra a következtetésre jutott, hogy Altman valóban a megfelelő vezető az OpenAI élére, az eset azonban kitörölhetetlen nyomot hagyott a hírnevén.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy három évvel korábban egy belső hatalmi harc során az OpenAI több vezető munkatársa – köztük a testvérpár Dario és Daniela Amodei – kivált a cégből, és megalapította az Anthropic nevű riválist, amely különösen nagy hangsúlyt fektet az MI-biztonságra. A vállalatot ma mintegy 350 milliárd dollárra értékelik, 2025-ben körülbelül 4,5 milliárd dollár árbevételt ért el, és az OpenAI egyik legkomolyabb kihívójává vált.
Fordulat a piac felé, Sam hatalma nő, de nem a vagyona
Az Anthropic kiválásánál is élesebb helyzetet szült az OpenAI döntése, hogy átalakítja a szervezetet, és profitorientált üzletágat hoz létre. Ez lehetővé tette, hogy az OpenAI a hagyományos vállalatokhoz hasonlóan működjön, és külső befektetőktől is forrást vonjon be – köztük a Microsoft 2019-től kezdődő, kulcsfontosságú, 13 milliárd dolláros befektetését. Musk hevesen ellenezte a lépést, tiltakozásul távozott, és nem kapott tulajdonrészt a profitorientált egységben.
Királydrámából tehát nincs hiány, Musk egy, az átszervezés miatt indult perben azt állította: azért hagyta el az OpenAI-t, mert a szervezet elárulta eredeti küldetését – vagyis azt, hogy az MI az emberiség javát szolgálja –, és helyette a profitmaximalizálást választotta.
Az OpenAI ezzel szemben azt állítja: Musk valójában azért lépett ki, mert nem kapott irányítást a profitorientált egység felett. Musk ezt követően gyorsan megalapította az xAI-t 2023-ban, amelyet nemrég vont össze az egykori Twitterrel, létrehozva a világ legértékesebb magáncégét. A per várhatóan idén tavasszal kerül bíróság elé.
„Ha választhatnék, nem ezzel tölteném a napjaimat, elég sok időt elvisz – mondja Altman. – De jó érzésem van a pozíciónkat illetően.”
Bár Altman úgy érezte, hogy a profitorientált működés létrehozása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az OpenAI sikeres lehessen, kétségtelen, hogy a lépés számára is előnyökkel járt. Növelte a befolyását és a hatalmát – bár a kritikusok számára érthetetlen módon nem a vagyonát.
Altmannak az OpenAI alapításakor nem volt közvetlen tulajdonrésze a cégben, és ma sincs, annak ellenére sem, hogy az átalakítás során szerezhetett volna. Miért?
„Nem tudom. Nincs igazán jó válaszom – mondja. – Valószínűleg kellene részesedést szereznem, már csak azért is, hogy soha többé ne kelljen erre a kérdésre válaszolnom.”
Az átszervezés kérlelhetetlen ellenséget csinált Altman egykori példaképéből, Elon Muskból, aki azonnal az xAI-t használta fel arra, hogy megépítse a ChatGPT versenytársát, a Grokot. Az önmagát „igazságkereső” MI-modellként pozicionáló rendszer folyamatos botrányok mocsarába süllyedt: hamis narratívákat ismétel a fehér népirtásról, egy ponton „MechaHitlernek” nevezte magát, és állítólag kiskorúakról szóló, szexualizált képeket is generált (amiért a cég később bocsánatot kért). A botrány miatt a cég irodáiban Franciaországban már házkutatást is tartottak.
„Bárcsak másképp csinálnák” – mondja Altman Musk azon vádjaira reagálva, miszerint az OpenAI nem jár el kellő biztonsággal. „Számomra őrület, mennyi időt tölt azzal, hogy minket támad. Közben náluk folyamatosan ég a ház ezekben a kérdésekben.”
Ezen dolgozik most Sam Altman
Altman hajlamos arra, hogy megszállottan rohanjon az őt lelkesítő ötletek után. Ez már többször bajba sodorta, de ez a tulajdonsága a sikereinek egyik alappillére is.
Van itt még egy tényező: ahogy gyűjteménye is mutatja, Altman szereti és ismeri a történelmet. A termékek gyors piacra dobására irányuló késztetését részben a Xerox PARC tanulmányozása formálta – az ikonikus szilícium-völgyi kutatólaboré, amely feltalálta a modern grafikus felhasználói felületet, a lézernyomtatót és az egeret, mégsem tudta egyiket sem sikeresen kereskedelmi forgalomba hozni.
„Kell lennie egy gazdasági motornak a körforgásban – mondja Altman. –
Szerintem rengeteg nagyszerű innováció soha nem jutott ki a laborból, mert senki nem végezte el azt a munkát, hogy egyszerűen az emberek kezébe adja.”
Pontosan ezen dolgozik most. A ChatGPT kezdetleges szöveges felülete egészen az Elizáig vezethető vissza, egy hatvanas évekbeli chatbotig, amely hírhedten – és meglehetősen rosszul – pszichoterapeutát imitált.
Altman egy teljesen új paradigmát akar megteremteni: olyan eszközöket, amelyek a mesterséges intelligenciát a mindennapi életünk nélkülözhetetlen részévé teszik.
Shiny object syndrome és a világmegváltó bukások
Erre a célra az OpenAI júliusban 6,5 milliárd dollárért megvásárolta Jony Ive hardvercégét, az IO-t (Ive tervezte az iMacet, az iPhone-t és az Apple Watchot). „Sam pontosan érti, hogy a felhasználói felület nem puszta díszítés – mondja Ive. – Ez határozza meg az emberi élményt.”
Altman teljesen elragadtatva beszél a projektről, ugyanakkor hajthatatlan abban, hogy részleteket osszon meg róla, a csapat egy titkos irodában dolgozik San Francisco Jackson Square negyedében. Kissé elvontan írja le, hogy egy olyan eszközcsaládot lát maga előtt, amely „extrém mértékű kontextusérzékelést és proaktív segítségnyújtást” kínál. Egy csendes mindennapi társ, amely folyamatosan figyel és segít hatékonyabbá tenni a hétköznapokat. „Tudom, min gondolkodott Sam mostanában, mi az, ami valószínűleg lelkesíti – mondaná a gép. – Azt is figyeltem, merre néz a szobában.”
Mindez akár egyfajta félrevezetés is lehet. Altmant régóta azzal vádolják, hogy hajlamos az úgynevezett „shiny object syndrome”-ra, vagyis arra, hogy mindig az új, csillogó dolgok vonzzák. A fenti, szinte utópisztikus hardverprojektben van kockázat.
A Szilícium-völgy tele van „világmegváltónak” szánt bukásokkal – a Segway rollerrel, a Magic Leap túlígért kiterjesztett valóságával, vagy legutóbb a Humane nevetséges, viselhető MI-asszisztensével (egy Altman által támogatott cégtől).
„Akár el is bukhat – ismeri el Altman. – A történelem során nem sokszor fordult elő, hogy az emberek valóban ráéreztek egy alapvetően új számítástechnikai felületre.”
Ráadásul kárt is okozhat. Az OpenAI-t többször érte kritika amiatt, hogy nem megfelelő biztonsági tesztelés mellett dob piacra termékeket, illetve olyan funkciókat vezet be, amelyek az elköteleződést a pszichológiai jóllét elé helyezik. Utóbbi nem lenne példa nélküli a Szilícium-völgyben.
Több halálesettel kapcsolatos perben is megnevezték a céget, amelyek szerint a ChatGPT közvetlenül bátorította és/vagy elősegítette az önkárosítást és az öngyilkosságot. Sokan azzal is érvelnek, hogy a ChatGPT mögött álló gigantikus adatközpontok energiafaló, vízpazarló környezeti rémálmok. Az OpenAI rendszerint gyorsan bocsánatot kér és javulást ígér – de nehéz nem észrevenni, hogy egy minta rajzolódik ki.
Jó viszonyban Trumppal és Hollywoddal
Decemberben Altman és Iger egyaránt felkavarta a kedélyeket a Szilícium-völgyben és Hollywoodban, amikor bejelentették azt a megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy az OpenAI licencelje a Disney-univerzum karaktereit – köztük Mickey egeret, Darth Vadert és Hamupipőkét – az OpenAI Sora nevű videógyártó alkalmazásában, amely a mesterséges intelligencia segítségével képes a legegyszerűbb szöveges utasításokból is élethű videókat generálni.
Ez a szövetség sokakat megdöbbentett: a Disney köztudottan rendkívül szigorúan védi szellemi tulajdonát, miközben Hollywood általában egzisztenciális fenyegetésként tekint a mesterséges intelligenciára. A több mint egy éven át tárgyalt megállapodás lehetővé tette többek között azt is, hogy a Disney a Sora által generált videókat felhasználja a Disney+ streamingplatformon.
Emellett Altman azt is elérte, hogy a szórakoztatóipari óriás 1 milliárd dolláros befektetést hajtson végre az OpenAI-ban, ami a lehető legnagyobb hollywoodi legitimációt jelentette az MI-cég számára.
„Sam ezt egyrészt a bizalom jelének szánta, másrészt annak, hogy megerősítse a partnerséget – mondja Bob Iger. – És hogy a Disney-nek egy kicsit több »valódi tétje legyen ebben a játékban«.”
Ez a lépés Altman befolyásának további növekedését is jelzi, amely az OpenAI-éval párhuzamosan duzzadt fel.
Donald Trump második elnöki ciklusának első teljes napján Altman megjelent a Fehér Házban az újrázó elnök, az Oracle társalapítója, Larry Ellison, valamint a SoftBank milliárdos technológiai befektetője, Masayoshi Son társaságában, hogy bejelentsék a Project Stargate nevű kezdeményezést. Egy ambiciózus, 500 milliárd dolláros elköteleződést az amerikai MI-infrastruktúra fejlesztésére.
Ez a grandiózus bejelentés jól illett mind a maximalista elnökhöz, mind a kockázatvállalást hajthatatlanul kereső Sonhoz. Altman azonban még ennél is tovább ment volna. „Amikor beszéltünk róla, azt mondta, »minél több, annál jobb«” – meséli Son a Forbesnak, még mindig némileg hitetlenkedve. „Minél több, annál jobb!”
Altman szerint Trumppal könnyű együtt dolgozni MI-ügyekben, még ha az adminisztráció nacionalista politikája nem is mindenben esik egybe az ő vagy az OpenAI nézeteivel.
„Az ő feladata, hogy Amerika győzzön. Én viszont úgy tekintek a küldetésünkre, mint ami az egész emberiségért van – mondja Altman. – Van ebben némi feszültség.”
Altman lecserélné magát is a mesterséges intelligenciára
Mindazonáltal, miközben az OpenAI egyre agresszívebben foglalja el a jövőt, bizonyos pontokon ezek az expanzív törekvések összeérnek. A ChatGPT-n, a Során és azon a titokzatos eszközön túl, amin Jony Ive dolgozik, a cég saját MI-chipet fejleszt, egy közösségimédia-alkalmazást tervez az X riválisaként, és még humanoid gyári robotok lehetősége is felmerült fejlesztési irányként.
Januárban az OpenAI egészségügyi szervezeteknek szánt szoftvercsomagot jelentett be, valamint egy reklámokkal támogatott, freemium üzleti modellt a ChatGPT-hez. Mark Chen, az OpenAI kutatási igazgatója a Forbesnak elmondta: a következő évben egy olyan MI-kutató „gyakornokot” szeretnének fejleszteni, amely képes felgyorsítani egy csapat ötletelését.
„Egy olyan rendszer felé tartunk, amely már önállóan is képes lesz innovációra – mondja Altman. – Szerintem a világ nagy része még nem dolgozta fel, mit is jelent ez valójában.”
A kritikusok szerint Altman célja egyszerűen az, hogy az OpenAI-t túl naggyá tegye ahhoz, hogy elbukjon – ezt ő maga és a csapata is visszautasítják. „Nem hiszem, hogy lenne valami titkos terv – mondja Bret Taylor, az OpenAI elnöke. – Az emberek egyszerűen nagyon izgatottak az MI emberiségre gyakorolt hatása miatt.”
Paul Graham szerint Altman természete egyszerűen ilyen. „Ha meglát egy kiaknázatlan lehetőséget, nagyon nehéz neki nem rámozdulni” – mondja, megjegyezve, hogy egykori mentoráltjának különösen nagy gyengéje az alulértékelt eszközök iránti vonzalom. „Fogadni mernék, hogy nehéz lenne ellenállnia annak is, hogy kereskedelmi ingatlanokat vásároljon San Franciscóban.”
„A frenemies, vagyis baráti ellenségek kifejezés szerintem teljesen jól leírja ezt a kapcsolatot” – mondja Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója. A Microsoft az OpenAI egyik legfontosabb és legnagyobb befektetője jelenleg, használja is az eszközeit, hogy előnyt építsen az MI-piacon, ugyanakkor egymással konkurálnak is ebben a kíméletlen versenyben.
Altman több mint 400 vállalatban rendelkezik részesedéssel, ami egyesek szerint a fókusz hiányára utal. Több OpenAI-dolgozó is azt mondta a Forbesnak, attól tartanak, hogy a cég túl sok mindent akar túl gyorsan csinálni. Aggódnak amiatt, hogy az OpenAI képes lesz-e megtartani előnyét a modellversenyben, különösen a GPT–5 után, amelyet sokan csalódásként éltek meg. Komoly megrázkódtatást jelentett az is, amikor az Apple úgy döntött, hogy a Siri következő generációját a Google MI-modelljei hajtják majd, holott az OpenAI addig már az Apple Intelligence megoldásait szolgáltatta. „Igen, az nem volt jó – mondja egy mérnök. – Sokan közülünk biztosra vették, hogy ez már le van zárva.” Ez mutatja, mennyire őrjítő most a verseny ezen a piacon.
Altman szerint ő „110 százalékban” az OpenAI-ra és annak alapvető küldetésére koncentrál: az általános mesterséges intelligencia (AGI) megteremtésére, amelynek definíciója kényelmesen homályos, és amely három, harminc vagy akár végtelen évnyire is lehet. Egy ponton egyszerűen kijelenti: „Gyakorlatilag megépítettük az AGI-t. Vagy legalábbis nagyon közel járunk hozzá.”
Amikor erről Satya Nadellát kérdezik, a Microsoft vezérigazgatója visszarántja a beszélgetést a valóságba.
„Nem hiszem, hogy bárhol is közel lennénk hozzá – mondja nevetve. – Van egy jó folyamatunk. Ez nem arról szól, hogy Sam vagy én kijelentjük, hogy megvan.”
Még az OpenAI egyik legfontosabb partnereként is elismeri, hogy a két cég között természetes „súrlódások” vannak, hiszen versenyeznek is egymással. „Lesznek szürke zónák – mondja. – Szóval a frenemies tényleg jó kifejezés erre a kapcsolatra.”
Néhány nappal később Altman finomít az állításán. „Ezt inkább spirituális értelemben mondtam, nem szó szerint” – magyarázza. Az AGI eléréséhez szerinte „sok közepes méretű áttörésre” lesz szükség. „Nem gondolom, hogy egyetlen nagy áttörés kellene.” A szektor élmenői előszeretettel pozicionálják magukat AGI-cégként, nem meglepő, hogy Altman és az OpenAI is sokat használja a kifejezést, sok ember fantáziáját izgatja ez, de egyelőre inkább távoli jövőkép, mint valóság.
Altman tisztában van vele, hogy motivációi sokak számára nehezen értelmezhetők.
„Nehéz megmondani, mi zajlik a fejében” – mondja Graham, aki hosszú ideje ismeri őt. Az OpenAI vezérigazgatójának azonnali és agresszív skálázásra való törekvése gyakran vált ki kritikát. Ilyen volt az a sokat idézett vállalása is, hogy 1,4 billió dollárt költene el nagyrészt MI-chipekre és adatközpontokra a következő nyolc évben. Altman szerint „egyértelmű”, hogy ekkora pénzre és számítási kapacitásra lesz szükség ahhoz, hogy lépést tartsanak az MI-használat exponenciális növekedésével.
„A világ többi része ilyenkor csak legyint és annyit mond: pénzügyi realitás. És nem hiszem, hogy én lennék a legerősebb abban, hogy ezt a két, egymással ütköző nézőpontot – pénz és realitás – egyszerre tartsam fejben” – mondja.
Altman szerint az OpenAI-n túl nincsenek szakmai ambíciói. Egyetlen kitétellel: egy AGI utáni világban elképzelhető, hogy szenvedélyt talál egy olyan újfajta munkában, amely még nem is létezik.
Altman utódlási terve az OpenAI élén meglehetősen egyszerű: átadni a céget egy mesterséges intelligenciának. Ha az a cél, teszi fel a kérdést, hogy az MI olyan fejletté váljon, hogy képes legyen vállalatokat irányítani, akkor miért ne venné át a saját cégét?
„Soha nem állnék az útjába ennek. Sőt, nekem kell a leginkább hajlandónak lennem erre.”
