Ez már az imperializmus újjászületése vagy van még visszaút?

Trump nyers erőpolitikája felforgatja a világrendet, barátokat és ellenfeleket egyaránt megrázva.

Donald Trump amerikai elnök megbuktatta Venezuela vezetőjét, ellenőrzése alá akarja vonni az ország hatalmas olajtartalékait (pedig más is van ott), és más latin-amerikai államokat is hasonló katonai fellépéssel fenyegetett meg. Nyíltan beszélt Grönland annektálásáról – akár erővel is –, a Nyugaton túl pedig Iránnak is azt üzente, hogy az Egyesült Államok ismét katonai csapást mérhet rá.

Az új évet agresszív lépésekkel és harcias retorikával indítva, beiktatásának első évfordulója előtt alig néhány nappal Trump gyakorlatilag rombológolyóként csapódott bele abba a szabályokon alapuló világrendbe, amelyet az Egyesült Államok a második világháború romjain segített felépíteni – írja a Reuters elemzése.

A világ nagy része megdöbbenve figyel: szövetségesek és ellenfelek egyaránt próbálnak alkalmazkodni az átalakuló geopolitikai valósághoz. Sokan nem tudják, mi lesz Trump következő lépése, és hogy az eddigi változások tartósak lesznek-e, vagy egy „hagyományosabb” jövőbeli amerikai elnök visszafordíthatja őket.

„Mindenki számított arra, hogy Trump nagyhangú lesz a visszatérésekor” – mondta Brett Bruen, Barack Obama korábbi külpolitikai tanácsadója. –

„De az, hogy ilyen gyors ütemben bontja le a nemzetközi stabilitás és biztonság pilléreit, riasztó és rendkívül felforgató.”

Befolyási övezetek

Trump néhány hónap alatt világossá tette, hogy szívesen él a nyers amerikai erő alkalmazásával: júniusban lebombázta Irán nukleáris létesítményeit, január 3-án pedig katonai akciót indított Venezuela ellen. Bár kampányában az „America First” jegyében az újabb katonai kalandok elkerülését ígérte, most azt jelzi, hogy különösen a nyugati féltekén kész újra és újra beavatkozni, hogy helyreállítsa az Egyesült Államok dominanciáját.

A Reuters elemzése több mint egy tucat jelenlegi és volt kormányzati tisztviselővel, diplomatával és független szakértővel készült interjúkon alapul.

A nemzetközi porondon Trump egy sokak által elavultnak tartott világszemléletet éleszt újra: a nagyhatalmak által kijelölt befolyási övezetek rendszerét. A gondolkodásmód a 19. századi Monroe-doktrínára emlékeztet, amely az Egyesült Államok elsőbbségét hirdette a Föld nyugati felén – Trump ezt „Donroe-doktrína” néven értelmezte újra (D, mint Donald).

Szakértők szerint ez a megközelítés ugyan nyugtalanítja Amerika szövetségeseit, de kedvezhet Oroszországnak – amely háborút vív Ukrajnában –, valamint Kínának is, amely régóta szemet vetett Tajvanra.

Szövetségesek aggodalmai

Az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása után, amely mögött sokak szerint az ország olajvagyona áll, Washington legszorosabb szövetségesei egyre nyíltabban aggódnak a világrend felbomlása miatt.

Az elmúlt nyolc évtizedben kialakult nemzetközi rendszer – amely a szabad kereskedelemre, a jogállamiságra és a területi integritás tiszteletére épült – komoly veszélybe került.

Egy fehér házi tisztviselő szerint Trump politikája – az amerikai kontinensre helyezett hangsúly, a katonai erő demonstrálása, a határvédelem szigorítása és a vámok széles körű alkalmazása – pontosan az, amire megválasztották, és a világ vezetői ennek megfelelően reagálnak.

Stephen Miller, Trump egyik legbefolyásosabb tanácsadója január 5-én a CNN-nek így fogalmazott:

„A való világban élünk… ezt a világot az erő, a kényszer és a hatalom irányítja.”

Európában, ahol már korábban is kétségek merültek fel Trump Ukrajna melletti elköteleződésével kapcsolatban, különösen nagy felháborodást keltett Grönland ügye. Frank-Walter Steinmeier német államfő „az értékek összeomlásáról” beszélt, és arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi rend ne váljon „rablók barlangjává”.

Trump pénteken azt mondta: az Egyesült Államoknak birtokolnia kell az északi szigetet, hogy megakadályozza Oroszországot vagy Kínát annak elfoglalásában. Mette Frederiksen dán miniszterelnök szerint azonban egy ilyen lépés a transzatlanti szövetség végét jelentené.

Új imperializmus?

Miközben bírálói az imperializmus újraépítésével vádolják Trumpot Latin-Amerikában, támogatói szerint a fellépés régóta esedékes volt már, különösen Kína térnyerése miatt a régióban. Egy amerikai tisztviselő szerint Trump „jogosan állítja helyre az amerikai befolyást”, különösen Nicolas Maduro eltávolításával.

Elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek: Trump stratégiája kockázatos. Kulcsfontosságú regionális szereplők, például Brazília, még közelebb sodródhatnak Kínához. A nemzetközi normák figyelmen kívül hagyása pedig Oroszországot és Kínát is arra bátoríthatja, hogy fokozzák nyomásgyakorlásukat saját szomszédaikkal szemben.

Zhao Minghao, a sanghaji Fudan Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértője szerint az Egyesült Államok „túlhangsúlyozta a latin-amerikai kínai fenyegetés narratíváját”. Hivatalba lépése után nem sokkal Trump a Panama-csatorna „visszavételéről” beszélt, és nyomást gyakorolt a panamai kormányra, hogy gondolja újra a stratégiai jelentőségű vízi út közelében működő, kínai kézben lévő létesítményeket.

Zhao ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Trump láthatóan támogatja a nagyhatalmak befolyási övezeteinek elvét – egy olyan megközelítést, amelyet sokan Peking számára is vonzónak tartanak.

Moszkvában sokan úgy látják: a venezuelai elnök elfogása és New Yorkba hurcolása puszta erődemonstráció volt. „Ez azt mutatja, hogy nincs nemzetközi jog, csak az erő joga” – mondta a Reutersnek Szergej Markov, a Kreml egykori tanácsadója.

Trump étvágya a további külföldi katonai akciókra a Nyugaton túlra is kiterjedhet. Miközben Venezuelában még nem ülepedtek le az események, az elnök már Irán ügyében is újabb lépéseket helyezett kilátásba.

„Lehet, hogy cselekednünk kell amiatt, ami történik” – mondta vasárnap az Air Force One fedélzetén, azóta pedig homályos ígéreteket is tett már az iráni tüntetőknek.