Ha viszont az AI átvesz feladatokat, akkor munkahelyek szűnhetnek meg, és minél több szűnik meg, annál égetőbb lesz a kérdés: ki kap majd fizetést, amiből aztán fogyasztás lesz? Borul minden?
Ez visszavezet a mindset kérdésére. Én már 2019-ben lángoló kritikákat fogalmaztam meg arról, hogy a világ vezetőinek szembe kell néznie azzal, hogy jön egy olyan hullám, ami a munkaerőpiacra fundamentális hatással van. Erre nem igazán reagált senki, vagy puffogtatták a feltétel nélküli alapjövedelmet. Hol vagyunk még attól? Legfeljebb, ha 5 városban próbálgatják épp a világban.
Jelenleg rendszerszintű megoldásunk és elképzelésünk nincsen igazán erre a problémára. Talán pozitívum, hogy amíg a nyelvi modellek a mainstream technológia, addig mindig szükség lesz emberre, mert itt sosincs 100%-os biztonság. Az agentic AI világában az ember lesz a karmester, egyfajta szupervizor. Ezt persze megugrani fejben nem triviális, még a technológiailag felkészülteknek sem. Ez egy teljesen új skill set, amit meg kell tanulni mindenkinek.
Azok a cégek, akik már használnak ilyen eszközöket, átalakították a metrikájukat, a KPI-jaikat: már nem azt nézik, hogy egy embernek mi a teljesítménye, hanem azzal ösztönözik a munkavállalók AI használatát, hogy azt mérik, milyen a teljesítményük az AI-jal együtt.
A legsatnyább mérőszámok szerint is fehérgalléros munkakörökben 80-90% használ valamilyen AI-t, a baj ott van, ha a vállalat ehhez nem tud alkalmazkodni, például vagy nem is ad vállalati AI-eszközt, vagy olyan saját fejlesztést vezet be, amit nem szeretnek az emberek, mert nem olyan, mint a Gemini vagy a ChatGPT. Mihez fog ilyenkor nyúlni a munkavállaló? Ahhoz, amit ismer és szeret, és ami ott van a zsebében a telefonján.
Minden adattal együtt.
Igen, ez a shadow AI, ami az év egyik nagy kihívása lesz. Ez egy feszültség, érdekes látni, hogy az AI használata a cégekben gyakran alulról indul el, onnan érkezik a nyomás a menedzsmentre, hogy a szervezet használjon ilyen eszközöket.
Az AI-indukált egyéni produktivitásnövekedésnek át kell fordulnia szervezetibe 2026-ban. Ez igaz a kormányzatokra is, mert a verseny itt hatalmas.
A versenyt igazából a big tech, talán 4-5 óriás diktálja, akik már most elképesztő adatvagyonon ülnek. Mennyire lehet ebből egy technofeudális világ, ahol az adat a föld, a nagy földesurak pedig emberek milliárdjait érik el.
Létezhet ilyen forgatókönyv, de azért ezt árnyalnám. Egyre több olyat fogunk látni 2026-ban, amit mondjuk az Emirátusok, Szaúd-Arábia, Svájc vagy Kanada már megcsináltak: létrehoztak egy szuverén nyelvi modellt maguknak. Ezek függetlenek a nagy techcégektől, nyilván megvannak az erőforrásigényei, de ez az egyik védekezési lehetőség. A másik az, hogy ne becsüljük alá az open source, azaz a nyíltforráskódú rendszereket. Van egy fejlesztői közösség, ami régóta – akár harciasan is – open source-hívő. Azt kell mondjam, hogy ma már csak pár hónap lemaradása van ezeknek a rendszereknek a zártláncú nagy platformok, például az OpenAI-hoz képest. Ez be fog érni.
A közösségi médiánál azt láttuk, hogy a nagy platformok a figyelemgazdaság letarolására optimalizáltak minden áron, mert ezt lehetett gyorsan részvényesi értékké, pénzzé konvertálni. Mire optimalizálnak a mostani AI rendszerek, egyáltalán eldőlt-e ez a kérdés, tanulnak-e a szektor szereplői abból, hogyan indult a közösségi média és mivé lett?
Szívemből szólsz. Nekem ez régi beakadásom, már az AI berobbanása előtt is feszegettem, hogy létezhetne jó, nem toxikus közösségi média is, csak a mainstream technológiák incentíva rendszere nem egyezik a társadalom érdekével. Nagyjából öt évvel ezelőtt volt egy erőteljes várakozásom, amire most az AI általános megértése miatt egyre nagyobb esélyt látok, hogy
kibontakoznak olyan társadalmi mozgalmak, amelyek igenis kikövetelik a nagy „nemek” és nagy „igenek” mondását. Nagy nemeket kell mondanunk bizonyos AI üzleti modellekre, és nagy igeneket olyan alternatív technológiák kifejlesztésére, amik a társadalomnak nettó hasznot hajtanak.
Tilesch György / Fotó: Sebestyén László
Ki lehet ilyeneket kényszeríteni?
Igen, de ehhez kell egy koncentráció, egy kritikus tömeg is, ami képes egy új mindset felállítására. Szórványosan vannak erre jó példák, a Signal, a privacy-fókuszú üzenetküldő sikere például ilyen, hiszen még a katonai csapásokat is ezen a csatornán beszélte meg a Fehér Ház és a Pentagon (nevet).
Egyre több ilyen lesz, de a szervező erő hiányzik még. Áttörésről majd akkor beszélhetünk, ha strukturáltan fel tudunk mutatni a társadalomnak hasznos alternatívákat, erre jó alapot adhatnak az open source modellek. Előremutató, hogy egyre több kormány hoz létre AI Safety Institute-okat, amik egymással is elkezdtek kooperálni, hogyan lehet biztonságossá tenni az AI-t – és mindezt alulról jövő jelleggel.
Nem vagy egy kicsit idealista? Vagy inkább naiv?
Nézd, ami most előttünk történik a világban, hogy a nagyhatalmak egymással és a nagyvállalatokkal zsugáznak, ennek nem nagyon lehet jó vége a társadalom számára. Trump december elején fogta magát és felszámolt minden AI szabályozást. Csak Kaliforniában volt vagy 40 jogszabály, és huss, megszüntette – bár ebből még azért lesznek majd perek és jó eséllyel nem fog összejönni neki. Az EU is az AI jogszabályok felvizezésére készül, nem hiszem, hogy ez a jó irány.
Most mindenki rohan előre ebben az eszement versenyben, ezért bontják le a regulációt, mert csak egy számít – és itt bejön a geopolitika –: ne Kína nyerjen. A több száz milliárdos amerikai AI-szerződésekről szóló üzenetek sem a piacnak, hanem inkább Kínának szánt üzenetek.
És ennek ellen tud tartani a társadalmi nyomás?
Remélem, hogy ez egy egyre erősödő öntudatra ébredés lesz, ami elvezethet józan társadalmi mozgalmak létrejöttéhez. Várom ezt a pillanatot. Máskülönben minden hirtelen a visszájára is fordulhat, ha beüt a ménkű, a tűzoltás pedig reflexszerű és buta policy-kat hozhat magával, vagy megyünk majd gépeket rombolni.
Az adatközpontokat támadják majd a XXI. századi ludditák?
Ha például a munkaerőpiaci változások exponenciálisan jelentkeznek, akkor ez simán megtörténhet.
Mi lehet még ilyen „ménkű”?
Egy dezinformációs vagy deepfake kampány, ami miatt hatalmas politikai krachok történnek vagy egy teljesen automatizált kibertámadás. Az Anthropic tavaly év végén adta ki, hogy Kína brutális kibertámadást indított nagyvállalati és kormányzati Anthropic modellek ellen, ami 90%-ban egyértelműen automatizált volt. Hány hónapra vagyunk attól, hogy 100% legyen ez az arány?
A nagy tech cégek mennyire tudnak ellentartani a társadalmi nyomásnak? A politikusok a nap végén a választóknak akarnak majd megfelelni, de lehet, hogy a Szilícium-völgy lobbiereje már nagyobb.
Jelen pillanatban ez az erő nem nagyobb, hanem féktelen, főleg amióta a Trump adminisztráció teljesen összebútorozott a Szilícium-völggyel. Nekem ez az egyik legnagyobb pálfordulás, amit láttam ott élő, kulturálisan beágyazott emberként, gyakorlatilag percek alatt megtörtént ez az átállás.
A vagyonuk alapján úgy tűnik, megérte – legalább is nekik.
Igen, de közben meg az az érdekes ebben, hogy a narratíva még mindig az, hogy ezek a cégvezetők riogatnak mindenkit. Egyszerre szedik be a sok 10-100 milliárd dolláros befektetéseket és riogatnak azzal, hogy „AGI cég vagyunk, mi az általános mesterséges intelligenciát hajszoljuk és nagy baj lesz”.
Valószínűleg emögött valami olyasmi van, implicite, amit be akarnak építeni az agyunkba, hogy „mi vagyunk az egyetlenek, akik meg tudnak titeket menteni magunktól”.
Van számos dolog, ami az ember pszichéjéből, alkatából, személyiségéből fakad, hogy mi az, ami tetszik neki, mi érdekli, mire kíváncsi. Ide fele jövet azon gondolkoztam, hogy ebben az algoritmikus világban még mindig én döntöm-e el, mi érdekel?
Én ezeket ilyen búvópatakszerű jelenségként szoktam definiálni. Az előbb említettük, hogy mikből lehetnek a nagy krachok, de legalább ugyanannyira félek azoktól a dolgoktól, amiket túl későn veszünk észre, és totálisan átalakítja a képünket magunkról, vagy a társadalom szövetét. Ez is egy ilyen.
Újra kell kalibrálni magunkat az AI-jal való interakcióra, mind individuálisan, mind intézményesen, és ebben eléggé csehül állunk.
Engem például bosszant, hogy adott egy oktatási rendszer, ahol alapvetően az AI eszköz használata tilos, sőt alternatíva sincsen felkínálva, hogy hogyan kéne használnod az AI-t, de legalábbis az oktatás még nagyon keresi a fogást rajta. Aztán az egyetemvégzett ember kimegy a munkaerőpiacra és mi az első, amit megkap? Ha nem használod „folyékonyan” az AI-t, nem veszünk fel! Alternatívákra, stratégiák bemutatására lenne szükség, hogy bizonyos szerepekben hogyan tudjuk használni az AI-t úgy, hogy abban nem torzulunk el félelmetesen.
Fékezheti 2026-ban a versenyt, hogy ezek a nagy nyelvi modellek napi szinten is iszonyat erőforrásigényesek és rengeteg pénzt égetnek el, miközben ehhez képest relatíve kevés profitot termelnek?
Most olyan erős ez a fej-fej melletti küzdelem, hogyha valaki kijön egy új modellel, akkor a többinek három napon belül kell reagálnia egy hasonlóval – és mindig van egy versenytárs, akinek még több pénze van.
Fegyverkezési verseny van, legalább is ilyen a hangulat a piacon és ilyen a mindset is. Amíg nem tisztul le a piac, addig nem fognak ezek az ingyenes modellek megszűnni.
Azt sem látom egyébként, hogy a subscription lesz a kizárólagos jövő, minden szoftver AI-osodni fog. De most kőkeményen térfoglalás van: ki mennyi területet vitt el az ellenségtől? Persze a háttérben közben mindenki összefekszik mindenkivel.
Főleg az egymással birkózó amerikai óriáscégek.
Igen, de ez azért van, mert a piac abszolút abban van most, hogy az AGI a cél, ennek kell mindent alárendelni. Úgy gondolják, hogy nagyon korlátozott számú játékos, de lehetőleg csak egy fog felérni a hegycsúcsra, és
valahogy ez határozza meg tudat alatt a piac logikáját: mindenáron elsőnek lenni a Csomolungma tetején.
