Az MNB-ben lezajlott az elnökváltás, és Varga Mihály kamatdöntésről kamatdöntésre kitartóan azt kommunikálta, hogy szükség van a szigorra az inflációs cél és a stabilitás eléréséhez.
Tavaly kifejezetten nyugtalanította a piacot a Matolcsy György és a kormány közötti gyakori pengeváltás.
Idén nyárra úgy tűnt, hogy még a kormány is elismeri, hogy már nincs szükség a gazdaságot forintgyengítéssel stimuláló gazdaságpolitikára, és a jegybankot sem helyezik nyomás alá, hogy induljon el a lazább monetáris politika irányába. A kamatcsökkentési várakozások lassan 2026-ra tolódtak, a carry trade-erek meg számolták a nyerőt, és nyitogatták az újabb pozíciókat a forint mellett.
Amikor októberben némileg váratlanul maga Orbán Viktor ugrott neki a jegybanknak kamatcsökkentést követelve, a forint értelemszerűen gyengült majdnem öt egységet, de ezt is elég hamar ledolgozta, amint a jegybank kinyilvánította, hogy ők ugyan ezzel nem értenek egyet.
Úgy tűnik, a politikusok dumáit a piac egészen addig simán ignorálni tudja, amíg a jegybanktól megszólalásról megszólalásra ugyanazt hallja: marad a szigor.
Nem tudni, mennyire komoly a kormány részéről a lazulás követelése, lehet, hogy nincs nagy véleménykülönbség, csak politikailag ezt tartják kifizetődőnek, legfeljebb később bűnbakként is lehet majd a jegybankra mutogatni.
De a forint helyzete szempontjából ez mind nem fontos, amíg a jegybank nem változtat a hozzáállásán. Amíg az infláció a vártnál megint lanyhább növekedés ellenére és még árrésstoppokkal torzítva is magasan ragad, és amíg nyilvánvaló, hogy választási évben a kormány amennyire teheti, kiköltekezik, az MNB kitarthat a szigor mellett.
Ezt a piac elhiszi, és ennél úgy tűnik nincs fontosabb.
Még akkor se, ha most jön a képbe Magyar Péter. Egy október elején megjelent Bloomberg-cikkből arról értesülhetett a széles nagyközönség, hogy a forint erősödésében az is vaskosan benne van, hogy a piac a kormányváltásra is spekulálni kezdett. A lengyel példa azt mutatja, hogy a piacbarátabb politikai erő hatalomra kerülése számottevően tudja erősíteni a helyi devizát, és valóban nem nehéz azt gondolni, hogy egy esetleges Tisza-kormány az uniós pénzeket is be tudja csatornázni, és a jóval kisebb korrupciós veszteség miatt a gazdaságélénkítésben is eredményesebb lehet a Fidesznél.
Londoni nagybankok nagyjából nyártól kezdték felhívni ügyfeleik figyelmét erre a lehetőségre (majd amikor már mindenki nyakig a pozikban ült, beszéltek róla a sajtónak, ahogy kell), nyilván ennek is szerepe van a forint izmosodásában. Azt persze senki se tudja, hogy pontosan mekkora.
380-nál nagyjából a helyén van
Az év vége felé közeledve az a legfontosabb kérdés, hogy meddig tarthat ki az a helyzet, hogy minden a forintot erősíti, ami meg nem, az senkit se érdekel. Épp azért tud szinte hetente újabb kétéves csúcsokat dönteni a forint, mert egyáltalán nem látszik, hogy rövid távon mi hozhatna változást. Az MNB-nek az erős forint nagy segítség az infláció célsávba tuszkolásához, és kínosan ügyelnek is rá, hogy a potenciális lazításra utaló legkisebb jelzést is kerüljék.
A Tisza előnyét mutató közvélemény-kutatásokban nincs nagy változás hónapok óta, benne van a pakliban, hogy érkeznek még pénzek a változásra spekulálva. Persze a korai beszállók már zsebre rakják a profitot, a Barclays például már jelezte, hogy túl sokat erősödött a forint.
Szerintük kockázat, hogy a nagy osztogatással a Fidesz népszerűsége nőhet, eltántorítva a kormányváltásra apellálva forintot vásárlókat.
Sőt, Török Gábor a múlt héten már arról írt, inkább szűk Fidesz-győzelmet vár a választásokon.
Az elemzők szerint a forint fundamentális értékelés alapján 380 környékén nagyjából a helyén van, ettől tehát bőven kilenghet bármelyik irányba. Ha nem jön egy, a költségvetést jobban felborító, a hitelminősítőket keringőre felhívó nagyobb osztogató lépés, a következő hónapokra a további forinterősödés valószínűbbnek tűnik, mint a gyengülés. Persze bármikor beüthet olyan hír, változás, információ, amivel nem lehet előre számolni, de mindent megváltoztat.
Ha nem lesz ilyen, akkor is szinte mindenki csak a választás előttig tervez. Utána nagy kiábrándulás, politikai káosz, bármi benne van a pakliban. A bizonytalanságot a piac gyűlöli, tehát szinte biztos, hogy a forint melletti pozíciók jelentős részét még április előtt zárni kezdik. Középtávon valószínűleg már nem jár rosszul, aki szép lassan devizaváltásra használja ki, hogy hétről hétre olcsóbban lehet eurót váltani.
Borítókép: Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke sajtótájékoztatót tart az MNB Monetáris Tanácsának ülése után a Magyar Nemzeti Bank Teátrumában 2025. november 18-án. A tanács nem változtatott a jegybanki alapkamat 6,50 százalékos szintjén. Fotó: MTI/Kocsis Zoltán
