Kína eldöntötte, megcsinálta, most pedig ül az eladatlan készleteken – ki nem találnád, melyik piac ez
Kényszermunka-vádak, amerikai tiltás, razziák és címkebotrányok után több nyugat-európai piac összeomlott – a legfontosabb is.
Olaszország – a világ legnagyobb kész paradicsomalapanyag-exportőre – 2025-ben drámai mértékben visszafogta a kínai paradicsompüré vásárlását. A folyamat mögött kényszermunka-vádak, a származási címkék hamisítási körüli botrányok és kemény olasz agrárlobbi állnak.
Mi történt? Kína nyugati tartománya, Hszincsiang az elmúlt években villámtempóban növelte paradicsompüré-gyártását. Idén azonban radikálisan vissza kellett fogni a kitermelést miután Olaszország és más nyugat-európai piacok összeomlottak, így a térség hatalmas, eladhatatlan készleteken ül – írja a Financial Times az iparági elemzők figyelmezetése után.
Miért? A visszaesés mögött alapvetően két tényező áll: egyrészt az – állítólagos – kínai kényszermunka miatti nemzetközi felháborodás, másrészt pedig az olasz piacon kirobbant botrány, kiderült ugyanis, hogy több cég félrevezető származási címkézéssel, kevert kínai pürét „100% olaszként” árult.
Az olasz mezőgazdasági érdekképviselet, a Coldiretti kampányt indított az olasz paradicsomipar védelmében: szerintük a kínai püré féláron érkezik és lenyomja az olasz termelők árait.
Ülnek a paradicsomhegyen. A Tomato News – igen van ilyen – iparági magazin szerint
Kína jelenleg 600–700 ezer tonnányi pürékészleten ül – ez nagyjából hat havi exportnak felel meg.
A kínai paradicsompüré-kivitel volumene 2025 harmadik negyedévében összességében még csak 9 százalékkal csökkent éves alapon – a nyugati EU-országokba irányuló export azonban 67 százalékkal szakadt be. Olaszország különösen erős fékezésre kapcsolt: a vásárlásai 76 százalékkal estek. A kínai vámadatok is alátámasztják a zuhanást: a 2025 első kilenc hónapjában Olaszországba irányuló feldolgozott paradicsomexport értéke 75 millió dollárról 13 millió alá esett.
Paradicsom, ami sosem lett Kína fő élelmiszere – mégis óriásüzem lett belőle
Paradicsom-nagyhatalom. Beszédes, hogy a kínai nyelvben a paradicsom egyik elnevezésének jelentése „külföldi padlizsán”, másiké „nyugati vörös datolya”. Ebből is látható, hogy a paradicsom egyáltalán nem meghatározó eleme a kínai konyhának. Kína nem is ettől Kína: Hszincsiangot óriás, alacsony költségű, exportorientált pürégyártó központtá alakították. A termelést természetesen állami vállalatok vezetik, köztük a Hszincsiangi Termelési és Építési Hadtest (Xinjiang Production and Construction Corps, XPCC) egyik leánycége is. A XPCC egy félig katonai, félig gazdasági szervezet, amely a régió irányításában játszik fontos szerepet, mondhatni állam az államban.
Nagy számok. Kína 2021-ben még 4,8 millió tonna friss paradicsomot dolgozott fel pürévé, ez 2024-re 11 millió tonnára ugrott. A nyugati kereslet összeomlásával azonban a termelés most a felére esik vissza: 2025-ben várhatóan csak 3,7 millió tonna friss paradicsomot dolgoznak fel. „Küzdenek az értékesítéssel. Ha nem vágnák vissza a termelést, csak tovább magasodna a belföldi készlethegy” – mondta Martin Stilwell, a Tomato News elnöke.
Kényszermunka-vádak, amerikai tiltás és olasz razziák
Botrány botrány hátán. A hszincsiangi paradicsomipart évek óta a kényszermunka-vádak árnyékolják be. Az USA 2021-ben teljes importtilalmat rendelt el a térségből származó paradicsompürére. Peking minden vádat tagad.
Olaszországban 2021-ben a csendőrség rajtaütött egy nagy feldolgozóüzemen, ahol több tonna kínai koncentrátumot találtak „100% olasz” felirattal ellátott, félrevezető címkézésű termékekben.
Károk. A botránnyal tavaly a BBC dokumentumfilmje is foglalkozott: szerintük egyes hszincsiangi fogvatartottak paradicsomot szedhettek, amely aztán – olasz feldolgozáson keresztül – brit szupermarketekben kötött ki. A nagy európai kiskereskedelmi láncok ezután fokozott nyomást gyakoroltak az olasz feldolgozókra: ne használjanak kínai alapanyagot.
„Ha el tudja képzelni, Olaszországnak 80 olyan vállalata van, amely paradicsomot dolgoz fel – ezek közül három, négy vagy öt csinálta ezeket a trükköket”
– mondta Francesco Mutti, a Mutti-csoport vezére. Szerinte a botrány „kettős kárt” okozott: lenyomta az árakat és aláásta a fogyasztók márkákba vetett bizalmát.
Az olasz–kínai pürépiac szétkapcsolódása gyors ütemben zajlik. Hszincsiangban közben olyan piaci helyzettel szembesülnek, amelyre az utóbbi évtizedben nem volt példa: a túltermeléssel.
