Ebben pedig nincs semmi túlzás, hiszen a 80 hüvelykesnél nagyobb készülékek ára korábban egy millió forint környékéről indult, jelenleg pedig ott tartunk, hogy például a Xiaomi Magyarországon most piacra dobott 85 hüvelykes, azaz 215 centiméteres képátlójú QLED televíziója már 370 000 forintért hazavihető. Ráadásul ez nem is valami extrém, akciós ritkaság, hiszen akadnak kedvezőbb árú, ám még ennél is korszerűtlenebb, viszont márkás óriástévék a boltokban.
És ez itt a kulcs, hiszen a nagy forgalmat generáló nagy méretű televíziók ugyanis tudásukban a belépő, alsó közép kategóriát képviselik. Azaz technológiai szinten ott tartanak, mint a 6-8 évvel ezelőtti csúcsmodellek. A képminőséggel kell fizetni tehát az alacsonyabb árért.
Az említett Xiaomi TV Max 2025 nevű készüléket műszerekkel leteszteltem, és kiderült, hogy a maximális fényereje viszonylag alacsony, a kontrasztja, a színgazdagsága és betekintési szöge is közepes. Tehát a látvány terén messze elmarad a hasonló árszinten lévő, még nem is különösebben innovatív, ám lényegesen kisebb, 55 hüvelykes (139 centiméter) Mini LED vagy OLED eljárást használó készülékektől.
Viszont az is igaz, hogy a gigantikus képméret önmagában komoly extrát jelent. Tényleg olyan érzés, mintha egy saját mozi lenne a szobánkban. Ami sokak számára fontosabb, mint hogy a fekete helyett szürkét lát, a színek fátyolosabbak, a kontrasztosság pedig nem az igazi. Ebben pedig nincs semmi degradáló, ez nem igénytelenség, hanem egyszerűen másfajta prioritást jelent.
Kína leelőzött mindenkit
A televíziós iparágban sokáig az volt szokás, hogy a Samsung, az LG vagy a Sony diktálta a trendeket. Azaz ők jöttek ki az új megoldásokkal, a többiek pedig csak másolták őket. Az óriástévé kategóriában viszont a kínai vállalatok, a TCL-lel az élen, ragadták magukhoz a kezdeményezést pár éve.
Teljes erővel kezdték tolni a „Nagy de Olcsó” vonalat, ami érintette a gyártást és az értékesítést egyaránt. Azaz megterveztek, legyártottak kedvező árú 85, 98, 100 és 105 hüvelykes televíziókat, és ezek kommunikációját, valamint eladását is nagyon megnyomták különféle támogatásokon, akciókon keresztül.
A nagyközönség pedig nyitottnak bizonyult minderre, a tradicionális koreai és japán tv gyártók pedig azon kapták magukat, hogy van egy terület, ahol egyáltalán nincsenek jelen.
A stratégiájukban e modelleknek egyáltalán nem szántak szerepet, hiszen az erőforrásaikat a képminőség javítására, és nem a méret növelésére koncentrálták. Így történhetett meg, hogy bár a globális televíziós piacon a Samsung vezet, a 85 hüvelykes és annál nagyobb modellek kategóriájában a TCL az úr.
A dél-koreai konszerneknek azért is fájhat mindez, mert a közelmúltban pont a kínai riválisoknak adták el a televíziókba szánt LCD kijelző gyáraikat, mondván az elavult, korszerűtlen folyadékkristályos technológiában már amúgy sincs nagyon jövő.
Mit hoz a jövő?
De észbe kaptak ők is és gőzerővel kezdtek dolgozni azon, hogy pótolják a lemaradást. Így mostanra már az óriástévé fronton is egyre élesedik a versenyt. A korábban említett piackutatási jelentésekből is kiderült, van egy létező, sőt egyre növekedő igény a hatalmas képernyő iránt.
Ám az is valószínű, hogy a gyatrább képminőségnél nem fogunk megállni, így jó eséllyel nagy számban érkeznek majd a fejlettebb technológiára épülő, nagyobb tudású, megfizethetőbb darabok is ebbe a szegmensbe. Mindez a projektoroknak fájhat leginkább, amelyek régóta visszaszorulóban vannak, ám a hatalmas képű audiovizuális eszközök piacán még többé-kevésbé tényezőnek számítottak, ám jó eséllyel ennek is vége.