Neki magának úgysem a bizonytalan nyereség kell már elsősorban, nem üzleti lehetőségnek látja a fesztivált. Rövid távon legalábbis biztosan nem.
„Szerencsére már nem ezen múlik, hogy meg tudok-e élni”
– mondja. A szervező munka oroszlánrészét továbbra is a Sziget Zrt. menedzsmentje és dolgozói végzik, ha sikerül a fesztivált továbbvinni – és most nagyon úgy tűnik, hogy ez tényleg összejön –, ezért az új felállásban Gerendai üzlettársa lehet Kádár Tamás főszervező és Csókás Sándor pénzügyi vezető is, míg a cég többi munkatársának munkavállalói részvényprogramot dolgoznának ki.
Rájöttem, hogy ez már nem az én időm
Amikor pár éve kiszállt, először úgy tűnt, hogy könnyen elengedi huszonöt év után a Szigetet. Nyilván azért is látszott így, mert a visszavonulását sokkal előbb eldöntötte. Igaz, a lépését sokan összekötötték a fesztiválszervező cég eladásával, de valójában már egy évvel azelőtt közölte a munkatársaival, hogy a huszonötödik nyár lesz az utolsó, befejezi az ottani tevékenységét.
Egyrészt kiöregedett, nem talált benne már elég feladatot és örömöt, másrészt be kellett látnia, amit előtte is tudott, és ezért is kereste meg az utódját már évekkel korábban: hogy ő bizony nem lesz részese a modern virtuális világnak. Márpedig a Sziget célközönsége javarészt az a generáció, akik már jelentős részben online tartalmakat fogyasztanak.
És ha a socialmedia-felületeken nem vagy képben, nem fogsz tudni jó döntéseket hozni, gondolta.
„Amikor már nem ismertem a zenekarok nevét, és az értekezleten már nem értettem a szakkifejezéseket, meg hogy egyáltalán miről is van szó, rájöttem, hogy ez már nem az én időm.” Szerette annyira a Szigetet, hogy úgy érezte, azzal tesz jót a fesztiválnak is, meg magának is, ha a köteléket elvágja.
Miután lement az utolsó még általa irányított Sziget 2017-ben, másnap levetette magát a levelezőlistákról, hogy ne is lássa, mi történik őutána, mert úgy nehezebben tudná elengedni. Onnantól élesen elzárkózott a fesztiváltól (mint vendég azért kiment a koncertekre), még abba sem egyezett bele, amit aztán a vevő kért, hogy a korábbi négy tulajdonosnak, rajta kívül Takács Gábornak, Fülöp Zoltánnak és Lobenwein Norbertnek, plusz a menedzsment kulcsfiguráinak legalább négy évig maradniuk kell.
Egy egyezségbe belement: nyilvánosan nem mondta azt a világnak, hogy már semmi köze a Szigethez. De erre meg ott volt a fennmaradt tizenöt százalék tulajdonrésze egészen 2022-ig.
A mostani Sziget-tulajok tavaly nagyjából tízmillió eurót buktak a magyarországi fesztiválon, idén pedig hatot.
„Ez túl sok pénz ahhoz, hogy hadd fizessem inkább én, csak azért, hogy legyen Sziget” – mondja. Az lenne az első feladat, hogy megoldják a finanszírozását, amíg újra nyereséges nem lesz a fesztivál. A covid alatti, kétéves kényszerszünet után a Sziget Kulturális Iroda Zrt. csak 2022-ben volt nyereséges. Aztán a soproni Volt fesztivált 2023-tól, a zamárdi Balaton Soundot pedig 2024-től lehúzták a tulajdonosok a rendezvénylistájukról, a portfóliójukban maradt még a Sziget mellett a kisebb Gourmet Fesztivál és az ingyenes Gyerek Sziget.
A tervezett megállapodás szerint a mostani Sziget-tulaj, a luxemburgi Superstruct Entertainment, pontosabban a mögötte álló
KKR amerikai befektetési alap ötmillió-nyolcszáz forintért, azaz a Sziget Zrt. alaptőkéjének megfelelő vételárért visszaadja a régi-új tulajoknak a céget.
A rendezvényhez kapcsolódó jogok ugyanakkor elkerülnek a Szigettől, a brandet megtartja az amerikai cég, és annak használatáért licencdíjat fizetnek az új tulajok az aktuális éves fesztiválbevételek százalékában.
A mostani elképzelés szerint tizenöt évre szól a licencszerződés – kérdés persze, hogy egy befektetési alapnál mennyire lehet komolyan venni ilyen időtávot, hiszen inkább jellemző, hogy nagyjából ötévente lecserélik az egész portfóliójukat.
Ne egy legyen a sok fesztivál közül
Gerendai tisztában van vele, hogy egyáltalán nem ért már ahhoz, hogyan kell 2026-ban majd zenei fesztivált szervezni. Viszont van egy csomó meglátása, hogy mi az, amit a jelenlegi tulajdonosok elrontottak, és elképzelése arról, hogy min lehetne változtatni.
Az egyik hiba szerinte az volt, hogy a luxemburgi anyacég megpróbálta a többi fesztiváljához idomítva uniformizálni a Szigetet. Vagy nyolcvan fesztivált összevásároltak ugyanis, és ma már komoly nemzetközi portfólióval bírnak.
„Az ő szempontjukból persze teljesen érthető, hogy a portfóliójukban rejlő szinergiák kihasználására és a folyamatok egységesítésére törekedtek, de emiatt a Szigetről sem úgy gondolkodtak, ahogy mi mindig is, hogy ez a rendezvény egy kicsi piacról próbál meg komoly nemzetközi versenyben helytállni”– mondja.
„Nekünk az elsődleges kérdés az volt, hogyan tudjuk a nemzetközi közönséget is bevonzani, amihez az kell, hogy valahogy elmagyarázzuk, ez miben más, miben különleges a többi fesztiválhoz képest. Ehhez képest az ő kommunikációjuk arról szólt, hogy kik a fellépők, és ezenkívül szinte semmi mást nem mondtak. Ahelyett, hogy azt magyarázták volna el az embereknek, hogy azokat a zenekarokat, amiket máshol is megnézhetnének, miért itt érdemes megnézni.”
A másik stratégiai hiba volt, hogy bezárták a nemzetközi képviselői hálózatot.
Ezt a Sziget-szervezők hosszú évek alatt építették föl olyan emberekből, akik Sziget-szimpatizánsok voltak, mert mondjuk sokszor jártak itt, és megszerették annyira a fesztivált, hogy kedvük volt ezzel foglalkozni. Nemcsak jegyet értékesítettek, hanem promotálták a Szigetet külföldön, utazást szerveztek a jegyek mellé, közösséget kovácsoltak a Sziget-látogatókból, akiknek ott kint elő- és utóbulikat tartottak. Ez azért kellett, hogy a Sziget ne egy legyen a sok fesztivál közül.
„Mi tizenkét nyelven kommunikáltunk, mindent az adott piacokra optimalizálva”, mondják a szervezők. A Superstruct viszont azt mondta, hogy innentől csak angolul megy a kommunikáció, mert ha a többi fesztiválnak is elég, akkor a budapestinek is elég lesz, és megszüntették a nemzetközi hálózatot. Közölték, hogy a többi fesztiválra is a jegyirodákban szoktak jegyet venni, és majd az ittenire is a jegyirodákban fognak. Ez egy erős helyi vásárlóerővel rendelkező piacon valószínűleg működik is az ő portfóliójukban, de a Szigetnél jelentősen visszaesett a nemzetközi jegyeladás.
Ráadásul a világban egyre inkább minden arról szól, hogy a fiatalok le akarják fotózni és videózni az élményeket, amiket átéltek, hogy aztán megmutassák az ismerőseiknek. A Sziget már a 2010-es évek elejétől elindult abba az irányba, hogy ezt az igényt a látványvilágával kiszolgálja:
a 2010 és 2018 közötti időszakban határozottan sok pénzt fektettek vizuális, élményközpontú fejlesztésekbe.
Azt gondolták, ezzel tudják ellensúlyozni, hogy nem lesz lehetőségük az egyre dráguló fellépőkért licitbe menni a versenytársaikkal. Így is terjedt el a fesztivál híre a nagyvilágban. Sőt az élményfaktorra még rápakolódott a rendkívül sokszínű kulturális programkínálat, valamint a különleges helyszín, így végül az erős line-up, azaz fellépőlista, csak a hab volt a tortán.
A hagyományos modellben működő fesztiválok közül talán a Sziget költött legtöbbet a line-upon kívüli részre, ehhez képest a Superstruct elkezdte átcsoportosítani a pénzt a fellépőkre.
„Ez három olyan alapvető hiba, amiből egyszerűen az derül ki, nem értették meg, hogy a Sziget mitől Sziget.
Egy ekkora piacon, ami ennyire ki van szolgáltatva, nem lett volna szabad elkövetni ezeket a hibákat. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy nélkülük már a covidjárvány alatti kétéves szünetet sem élte volna túl a rendezvény, hiszen mi simán csődbe mentünk volna, ha ők nem finanszírozzák a veszteségeket” – mondja Gerendai.
Bízik benne, hogy a mesterséges intelligencia és az online világ korában is vágynak majd a fiatalok az offline közösségi élményekre, és rájönnek, mennyivel jobb érzés, ha a csetelés helyett valakinek a kezét fogják egy koncerten.
„Azt látjuk, hogy a line-up már önmagában nem elég, ezért ki kell azt is találni, mivel tudjuk úgy megerősíteni a Sziget-élményt, hogy a világon mindenütt újra vonzó legyen a fesztivál.”
Gasztrobirodalma felépítéséről, legújabb helye, a Vibe Budapest ellentmondásos indulásáról és a Costes csoport műküdéséről olvasd el a novemberi Forbes címlapsztoriját és az őszinte interjút Gerendai Károllyal.
