52%-ot ment idén az arany, de nem mindegy, hogyan szállsz be. Az elemző szerint erre figyelj
2025-ben kilőtt az arany árfolyama, a korrekció előtt több mint 66 százalékot emelkedett. A rali stabil fundamentumokra épült, de segített Trump is. De mik ezek a fundamentumok? Továbbra is velünk vannak? Merre mehet az árfolyam? És hogyan lehet megjátszani az esetleges emelkedést? Pletser Tamást kérdeztük.
Értelmetlen rekordhozam
Zsiday Viktor tavaly júliusban írta az aranyról: értelmetlen befektetés, de drágulás vár rá. Nem volt ezzel a véleménnyel egyedül, több elemző, köztük Pletser Tamás, az Erste elemzője is hasonlóan látta a nemesfém akkori jövőjét. A hosszú távú fundamentumok ugyanis már egy ideje látszanak, mostanra az árfolyamban is; az arany unciánkénti ára dollárban év eleje több mint 52 százalékot emelkedett (november 3-a délutáni státusz), de volt ez idén már 66 százalék felett is.
Az arany dollárban kifejezett árfolyamának 2025-ös emelkedése. Forrás: TradingView
Na, de mik ezek a fundamentumok? Pletser Tamás szerint ilyen hosszú távú tényező a jegybankok aranyvásárlása, az ázsiai magánszemélyek étvágya és a befektetők félelme, hogy leértékelődnek a belső érték nélküli hitelpénzek – mondja az elemző a Forbes.hu-nak.
A világ jegybankjai 2008 után lettek ismét nettó aranyvásárlók – tehát több aranyat vettek, mint amennyit eladtak. Ez gyorsult az orosz-ukrán háború kitörése után, a jegybankok havi kereslete több mint kétszeresére nőtt a 2022 előtti időszakhoz képest, Kína és India vezetésével.
„A nyugat, mondjuk ki, elkobozta azt az orosz vagyont, amit dolláralapú állampapírokban tartottak. A papírokba vetett bizalom a BRIC országok részéről így megszűnt”
– mondja erről Pletser Tamás.
Nemcsak a kínai és indiai állam, az országok lakossága is nagy aranyvásárlóvá vált. A kínaiaknak hagyományosan magas a megtakarítási hajlandósága, tehát az emberek szeretnek megtakarítani, és aktívan teszik is. Pár évvel ezelőttig az így felhalmozott összeg az ingatlanpiacra került, mostanra ez túlértékeltté vált, elég ránézünk az Evergrande összeomlására.
A tőzsde szintén nem egy igazán vonzó opció, Pletser Tamás szerint ugyanis erőteljesen manipulálja a Kínai Kommunista Párt. Így marad az arany mint fő megtakarítási lehetőség. Ehhez jön hozzá India, ahol a lakosság hagyományosan sok aranyat vásárol, az ország hosszú távú gazdasági fejlődése így kedvez az arany árfolyamának is.
Az arany alapvetően menekülőeszközként él a befektetők fejében. Akkor teljesít a legjobban, amikor a gazdasági előrejelzések negatívak, és az emberek visszaesésre számítanak. Vagy félnek az inflációtól, tehát attól, hogy a belső érték nélküli, fiat valuták elértéktelenednek. Esetleg egyszerre félnek a kettőtől, tehát a stagflációtól.
A mostani rekordmagas államadósságok pedig pont a befektetők inflációs félelmeit növelik – itt hozzá kell tenni, hogy ez nem csak az Egyesült Államokra igaz, Európa is elindult a fiskális lazítás irányába, legutóbb a németek jelentették be, hogy szakítanak az évtizedek óta tartó, szigorú költségvetési politikával.
„Amikor nagyon felemelkedik az államadósságok mértéke, és egy ponton visszafizethetetlenekké válnak, egyensúlyt csak úgy lehet teremteni, ha megpróbáljuk elinflálni az adósságot” – fejti ki a félelem okát Pletser. Erre tett rá egy lapáttal most Donald Trump, ugyanis a vám- és gazdaságpolitikája nagyban növeli az amerikai stagnálás és az infláció növekedésének esélyét. Az 1970-es évek tanulsága pedig pont az, hogy az arany jól teljesít egy ilyen környezetben.
Rali és zuhanás
A 2025-ös ralinak tehát megvoltak a hosszú távú fundamentumai, ezeket kezdték el felismerni a befektetők, majd erre jött rá a Trump okozta gazdasági bizonytalanság. Tökéletes recept a ralihoz.
Mellékhatása az amerikai elnök politikájának a dollár gyengülése, ez pedig szintén az aranybefektetések növekedését ösztönözte, hiszen a külföldi befektetőknek így olcsóbb lett a dollárban denominált arany. (Meg egyébként az amerikai részvények is – arról, hogy hogyan tudott a két, alapvetően eltérő időszakokban jól teljesítő eszköz egyszerre új csúcsra érni, ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen.) Augusztus eleje óta a nyugati magánszemélyek is elkezdtek vásárolni, csak szeptemberben 26 milliárd dollár ömlött aranyba fektető ETF-ekbe.
„Rövidt ávon iszonyatosan túlvetté vált a piac, ebből jött egy természetes korrekció. A történelmi tapasztalatok alapján inkább az volt a meglepő, hogy az elmúlt másfél évben nem volt egy normális korrekció az aranyban”
– magyarázza Pletser Tamás arról, miért esett egy nap alatt 5 százalékot október 21-én, és miért nem tud azóta sem magára találni az árfolyam. A fenti fundamentumok viszont továbbra is megvannak, és a hosszú távú trend a szakértő szerint változatlan. A cikk elején említett Zsiday szerint viszont a következő egy évben már nem érdemes foglalkozni az arannyal, mint befektetési lehetőséggel.
Hogyan érdemes megjátszani az esetleges emelkedést?
Ha a mostani korrekciót esetleg beszállási pontként értelmezzük, többféleképp is szerezhetünk kisbefektetőként kitettséget az arany árának emelkedésében. Ezek előnyeiről és hátrányairól részletesen is írt korábban Pletser Tamás.
Az első és talán legáltalánosabb kisbefektetői gondolat a fizikai arany vásárlása. Itt a legoptimálisabb választás az, ha hivatásos kereskedőtől, papírral ellátott aranylapkákat, rudakat vagy érméket vásárolunk. Utóbbiaknak a szakértő szerint ráadásul likvid a hazai piaca, és az 1–2 százalékos vételi/eladási jutalék sem igazán magas.
Ennél olcsóbban is szerezhetünk közvetlen kitettséget pénzügyi eszközökkel, az arany árfolyamát követő ETF-ekkel. Itt Pletser szerint a fő kérdés a bizalom. „Nincs fizikailag arany a kezedben, adott esetben elképzelhető, hogy az alap mögött nincs meg az alap árfolyamát ténylegesen tükröző aranymennyiség.” Fontos, hogy bár olcsóbb, nem díjmentes befektetés; a tranzakcióknak és az alap kezelésének is költsége van.
A harmadik lehetőség a szó szerinti aranybányák részvényeinek vásárlása. Az arany árának 1 százalékos változását átlagosan 1,8 százalékos változással követték le a bányarészvények 2006 és 2022 között. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag tőkeáttételesen szerzünk kitettséget így az arany árfolyamára. Természetesen nemcsak arra, ha emelkedik, azt is jobban érezzük, ha esik.
Ahogyan azt is érdemes hozzátenni, hogy mivel ténylegesen termelő vállalatok részvényeiről beszélünk, az eredményeket nézik a befektetők. Így nemcsak az arany árfolyama számít, hanem a költségek változása is. „Az utóbbi két–három évben a költségek alig emelkednek, ugyanis ezek jelentős része az olajárhoz kötődik, ami most csökken. Az aranybányász részvényeknek így kifejezetten jó a perspektívájuk” – emeli ki Pletser.
A szektorban hatalmas a szórás vállalat és vállalat között a kockázat, és így a várható hozam szempontjából is. A legbiztonságosabbak a royalty/streaming cégek – ezek olyan vállalatok, amelyek tőkéjük egy részét bányászati cégek rendelkezésére bocsátják, amiért cserébe a termelés egy részét megkapják.
A spektrum másik végén pedig ott vannak a „junior” aranybányák, amelyek egy-egy lelőhely feltérképezésére és fejlesztésére fókuszálnak, és bár lehet velük tíz-húszszorozni, arra is bőven van esély, hogy teljesen elbukjuk velük a befektetett pénzt.
