Évekig tartó károkat okoz egy félrement nőgyógyászati vizsgálat. Ingyenes központ segítené a traumán átesett nőket

Minden második magyar nő élt már át erőszakot, ezért a MedSpot csapata egy itthon hiánypótló kezdeményezésbe fogott: vállalkozó szellemű szakemberek többnyire önkéntes alapon dolgoznak azon, hogy létrehozzanak egy traumaérzékeny nőgyógyászati rendelőt. Közel 20 millió forint hiányzik még a megvalósuláshoz.

Spányik András alapítóval és Lator Anna szakmai tanácsadóval arról beszélgettünk, mit is jelent pontosan a traumaérzékeny ellátás, és miért lenne rá égető szükség idehaza is.

---

Forbes.hu: Újabb nagy projektbe vágtatok bele, hol tart most a folyamat?

Spányik András: Jelenleg a körülmények kialakításán dolgozunk, a technikai felszerelések beszerzésén, illetve szakembereket gyűjtünk. Emellett fut a tőkegyűjtés, a szakmai koncepció kialakítása, és helyet is keresünk a projektnek.  

Vannak már opciók?

S. A.: Több fővárosi önkormányzattal is tárgyalunk jelenleg, akiket megkerestünk, abszolút nyitottak rá, annak ellenére, hogy nem ismerik az ilyen típusú ellátást. Viszont amikor sikerül elmagyaráznunk, hogy mire is gondoltunk, akkor látszik, hogy az érzékenyebb városvezetők számára már ismert a probléma.  

Magyarországon nem túl elterjedt a traumaérzékeny megközelítés. Pontosan mivel fogtok foglalkozni a rendelőben? 

S. A.: Egy nőgyógyászati központot szeretnénk létrehozni traumán átesett nők számára, ahol az összes ellátó pontosan tudja, milyen lélektani állapotban vannak azok a páciensek, akik hozzánk fordulnak, és hogy mire kell figyelni egy ilyen ellátás során.

Célunk, hogy legyenek speciálisan képzett szakemberek és egy rendelő, ahol biztonságérzetet tudunk teremteni. Emellett a kommunikáció is fontos része a projektnek, hogy tudjanak rólunk a potenciális páciensek és felhívjuk a figyelmet a problémára. 

Hogyan született az ötlet? Esetleg konkrét eset inspirálta a projektet?

S. A.: A MedSpot alapvetően menekülteknek nyújt komplex orvosi és pszichológiai segítséget, akik ugyanúgy trauma áldozatai. Az évek során elég sok szakmai tudás és bőséges kapcsolatrendszer gyűlt össze, amit szerettünk volna egy hazai problémára is alkalmazni. Több ötlet is felmerült, de a nőgyógyászattal úgy gondoltuk, hogy egy rendkívül kiszolgáltatott réteget érhetünk el, ráadásul gyakori és nyilvánvaló problémáról van szó, amihez még értünk is, orvosi és pszichológusi szempontból egyaránt. 

A nyilvánvaló jelzővel illette András a problémát. Mennyire jellemző a magyar társadalomban, hogy lelkileg megterhelő a nőgyógyászati vizsgálat?

Lator Anna: Sajnos rendkívül releváns a projekt, hiszen az Eurostat legutóbbi felmérése szerint a magyar nők mintegy fele élt már át valamilyen formában erőszakot élete során.

Mindezt tovább súlyosbítja, hogy Magyarország vezeti az uniós rangsort a családon belüli és párkapcsolati erőszak esetében.

Ezek elképesztően magas arányok. 

L. A: Valóban, és mindeközben azt látjuk, hogy az érintettek nagy része nem folyamodik segítségért, aminek rengeteg oka lehet. Egyéni, társadalmi és intézményi szinten is vannak olyan akadályok, amik miatt nem tudják vagy szeretnék igénybe venni a különböző szolgáltatásokat.

Egyéni szinten nehezíti a helyzetet, hogy nem mindig lehet egyértelműen detektálni, hogy erőszakcselekményről van szó. A szexuális erőszak nagyon tág fogalom, minden olyan cselekményt lefed, ami az illető akarata ellenére történik. Illetve, ha párkapcsolati erőszakról van szó, akkor nem is biztos, hogy az érintett rendelkezhet a saját ideje és pénze felett. 

Mindemellett társadalmi szinten ott van a szégyenérzet, hiszen ez sokszor tabutémának számít. Így a közvetlen környezet sem feltétlenül támogató abban, hogy valaki elmenjen orvoshoz, jogsegélyért vagy a rendőrségre.

Intézményi szinten sokan attól is félnek –  sajnos sok esetben valós félelem –, hogy nem abban a bánásmódban részesülnek majd, ami számukra komfortos. Például nem kezeli érzékenyen az orvos vagy a rendőr az esetét, esetleg még őt is hibáztatják a történtekért, vagy nem hisznek neki, ami miatt nem lesz következménye a történteknek. A mi rendelőnk ezeket a nehézségeket szeretné kiküszöbölni, miközben egy hozzáférhetőbb szolgáltatást nyújtunk. 

Szóval alapvetően nem az a probléma, hogy a nőgyógyászatokban éri trauma a nőket, hanem hogy újratraumatizálódnak a vizsgálat során?

S. A.: Igen. Ha valakit ért már trauma, akkor sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van és könnyebben éli meg traumatizálónak a vizsgálatot. Sokszor nem is tudatosan, de előfordulhat a pácienseknél, hogy inkább elkerülik a orvost, mert félnek, hogy elvesztik a kontrollt és nem lesznek biztonságban.

Ez azért is nagy probléma, mert a nőgyógyászati daganatok nagyon gyakoriak, viszont jól megelőzhetőek, de ehhez elengedhetetlen a vizsgálat.

Nem rossz szándékból, vagy még csak nem is tudatlanságból traumatizálódnak újra egy nőgyógyászati vizsgálat során a nők, hanem azért, mert nem úgy van kialakítva a rendelő, a betegutak, az egész ellátás, ami megfelelő mértékű biztonságot tudna adni egy traumán átesett páciens számára. Ennek ellenére azt gondolom, hogy változóban van a szakma kultúrája és már a nőgyógyászok jelentősebb része is figyel erre.

Akkor már Magyarországon is nyitottak az emberek a traumaérzékeny megközelítésre? 

S. A: Szerintem generációváltás van, és ez a szemlélet fokozatosan teret nyer Magyarországon is. Nő a tudás a trauma természetéről, illetve arról, hogy

milyen iszonyatos, akár éveken át hordozott károkat lehet okozni a páciensnek pusztán egyetlen traumatizáló vizsgálattal.

Bár ezt nem lehet elégszer tudatosítani, de mindenképp bővült a pszichológiai ismeret, és több diskurzus zajlik a témába, valamint a munkahelyeken is gyakrabban megjelenik az érzékenyítés. Ilyen szempontból azt gondolom, hogy már nagyobb a nyitottság. Minden nőgyógyász fontosnak tartotta az ötletet, akit megkérdeztünk, csak időszűke miatt mondtak nemet. 

Mivel nyújt többet egy traumaérzékeny nőgyógyászat egy átlagosnál?

L. A.: Az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi szervezetnél dolgoztam az elmúlt pár évben. A legutóbbi missziómon Bangladesben voltam egy olyan projekten, ahol párkapcsolati és szexuális erőszak túlélőinek nyújtottunk egészségügyi ellátást. Itt megtanultam, hogy olyan apróságokra is figyelni kell, amire nem gondolna az ember.

Mindenki, aki az ottani egészségügyi intézményben dolgozik, részt vesz egy képzésen, ahol megtanulja, hogyan közelítsen érzékenyen a túlélők felé. A recepciósnak is tudnia kell, hogyan kommunikáljon a betérőkkel. Emellett fontos a rendelő kialakítása is, hogy biztonságban érezzék magukat és ne kelljen mások előtt elmesélniük a történetüket.

Az egészségügyi dolgozóknak vissza kell adniuk a kontrollt a páciensnek azzal, hogy teljes körű tájékoztatást nyújtanak, mindent elmagyaráznak és engedélyt kérnek arra, hogy megcsinálják a vizsgálatot.

Sajnos elég sokan hallottunk már engedély nélküli mellvizsgálatról a nőgyógyászat során. Az is nagyon fontos, hogy ha az illető kér további segítséget – akár jogsegélyt, akár a rendőrségre szeretne menni –, akkor legyen egy gördülékenyen működő továbbutalási protokoll. Ezeket szeretnénk mi is most elérhetővé tenni. 

Említettétek, hogy képzéseket is terveztek. Ez hogyan nézne ki a gyakorlatban?

S. A.: Az online képzések is abszolút jók, és akár olyan kiadványok készítésében is gondolkodunk, amiket elhelyezhetünk más nőgyógyászatokon.

Ez egy pilotprojekt, ezért is örülünk annak, hogy vannak külföldi példáink, és hogy Anna is tudja segíteni a szakértelmével a munkánkat. Emellett a kollégáimmal mi is orvosi, pszichológiai vagy pszichoterápiás tudással is rendelkezünk, tehát ez egy interdiszciplináris műhely, amivel most kialakítunk és elindítunk egy szakmai diskurzust, illetve együttműködést.

Nyilván a hozzánk forduló pácienseknél érzékelni fogjuk, hogy mik azok, amiken még fejleszteni kell, de egy hálózatot szeretnénk kiépíteni, hogy gyarapodhasson a tudásunk. Idővel remélhetőleg sok nőgyógyásznak a rutinjává válik majd a megközelítés és érzékeny lesz rá. 

Jelenleg hogy néz ki a szakmai csapat, kik csatlakoztak már hozzátok?

S. A.: Néhány civil szervezettel  történt már információcsere, mindenki nyitott rá, de nincs még kidolgozott vagy aláírt együttműködés, ezeket folyamatosan fogjuk csinálni. Emellett három olyan nőgyógyász kolléga van, aki jelezte, hogy szeretne velünk dolgozni az asszisztenseikkel együtt, akik fontos részét képezik a munkának és a biztonságérzetnek.

A MedSpot pszichológus csapata, illetve a Traumaközpont társalapítványunk szakemberei is részesei a projektnek, illetve azok a szervező kollégák is, akik részt vesznek akár a pénzgyűjtésben vagy a blogunkon dolgoznak. És persze a legfrissebb kollégánk, Anna, akinek már sok tapasztalata van a területen.

A szolgáltatás anyagi háttértől függetlenül elérhető lesz?

S. A.: Igen, ez egy ingyenes szolgáltatás lesz – hiszen nem függhet valakinek attól az egészsége, hogy meg tud-e fizetni egy magánegészségügyi rendelőt. És azoknál, akik például egy olyan párkapcsolatban élnek, ahol folyamatosan erőszaknak vannak kitéve, elképzelhető, hogy egyáltalán nincs is anyagi keretük arra, hogy bárhová elmenjenek, mert mindenük felett a párjuk rendelkezik. Egyébként milyen jó lenne, hogyha egy ponton az állam átvenné ennek a finanszírozását!

Van rá példa külföldön, hogy az állam hasonló szolgáltatást biztosít?

S. A.: Vannak törekvések, de szerintem ez teljesen alap, hogy nyugat-európai országokban foglalkoznak ezzel. Magyarországon is jelen van azért, például a rendőrségnek is vannak olyan képzései, szakemberei, akik tudják kezelni az áldozatokat. De van még tér a fejlődésre.

Említettétek a társadalmi, állami felelősséget és az anyagi nehézségeket is. Mik jelenleg a legnagyobb problémák, és milyen falakba ütköztök?

S. A: Általában pénzügyibe, de át szoktuk mászni, vagy alatta átkúszunk. Nyilván ez költséges dolog: eszközökre van szükség, amiket utána üzemeltetni is kell, ezért is szeretnénk donorokat gyűjteni.

Milyen jó üzenete lehetne annak is, ha beállnának a projekt mögé női márkák, akik támogatnának minket!

Az orvosok egy része önként fogja vállalni a munkáját, de szeretnénk fenntarthatóvá és elérhetővé tenni még több ember számára. Nyilván a képzések is költségekkel járnak majd, nagyon örülnénk annak is, ha ezt valaki felkarolná.

L. A: Jelenleg egy ultrahangkészülék és egy nőgyógyászati ágy beszerzése a legfontosabb, ezek a legnagyobb költségek.

Látjátok már, hogy mikor tudjátok fogadni az első pácienseket?

S. A: A szűk keresztmetszet a pénz. A helyszín is kérdés még, hamarosan lesz ezzel kapcsolatban egy találkozónk az egyik önkormányzat vezetőjével. Ők már mutattak nekünk rendelőket, amik teljesen alkalmasak lennének. Más önkormányzatból is jött jelzés, meglátjuk, melyikkel tudunk jobb ajánlatot kialkudni.

Ha ez megvan, akkor az intenzív tőkegyűjtés lesz a következő lépés. Az elindításhoz nagyjából 20 millió forintra van szükségünk. Egyelőre a töredéke van meg, de ennél nagyobb összegeket is sikerült már összegyűjtenünk. Másik opció, hogy pályázatokon is indulunk, de sajnos jelenleg kevés elérhető belőlük Magyarországon. Nagyon hiszek abban, hogy egy nagy céggel való szoros kooperáció jól tudna működni.