Karagich: Ez az a vagyonszint, ahol a NER már felfigyel egy vállalkozóra. Ilyenkor két opciót ad
Mi vár a NER-lovagokra egy esetleges kormányváltással? Miért kritizálják a közgazdászok a vagyonadó bevezetésének ötletét? Milyen vagyonszint felett megkerülhetetlen az állam? Hogyan élte meg egy tapasztalt devizakereskedő a forint idei erősödését? Interjú.
Karagich István, a Blochamps Kft., a magyarországi privátbanki piac legnagyobb független tanácsadó cégének ügyvezetője, független devizapiaci szakértő válaszolt.
Forbes.hu: Korábban számos közgazdász, köztük Zsiday Viktor, és te is kritizáltad a Tisza Párt vagyonadós ötletét.
Karagich István: Lehet ennek valamilyen alapja, maga a szándék és az indíttatás világos, de akkor annak a társadalom egészére vonatkoztatva egységes és jogszerű íve kell legyen. Nem lehet azért bevezetni, hogy na most azt a pár csúnya gazdagot, aki érdemtelenül szerezte a vagyonát megadóztassuk.
Erre ráhúzni egy egész országra vonatkozó adóigényt teljesen felesleges. Ne keverjük a társadalmi igazságszolgáltatási szándékot egy hosszú távú következményeket hordozó gazdasági-jogi kérdéssel.
Magyarországon ma a tőke és vállalkozói adózás, a gazdagok adózása – ahogyan erről minden riportunkban beszámolunk – kvázi paradicsomi. A vagyonosokat viszont inkább a tőkeadóztatás, az örökösödési adó, a tőkejövedelmek adói, és a progresszív jövedelemadó kombinációján keresztül lehetséges hatékonyabban és igazságosabban adóztatni.
Mi a helyzet akkor, ha levisszük a limitet egymilliárdra?
Ebben az esetben is beszélhetünk 25-30 ezer olyan emberről, akinek a teljes vagyona, és nagyjából 7-10 ezer olyanról, akinek a pénzügyi vagyona meghaladja az egymilliárdos limitet.
Az ebből befolyt bevétel a tervekhez képest jóval szerényebb mértékben növelné az állami büdzsét, miközben azt üzenné a feltörekvő középosztálynak: rossz helyen gyarapodtál. Ebből nem pluszbevétel, hanem vagyonexport lenne. Erre számos rosszul elsült példa van a világban, nem véletlenül alig használt adóeszköz.
Legyünk pragmatikusak. Sok a vidéki vagyonos például, aki összerakott 1-2-3-4-5 milliárd forintot helyileg sikeres vállalkozóként. Agrárbiznisze van, egy multi gépipari beszállítója vagy például mezőgazdasági gépeket forgalmazott. Ezek a vállalkozók részt vesznek a helyi közösség, környezet építésében. Iskolát, óvodát építenek, felújításokat végeznek. Őket egy bizonyos szintig biztosan nem bántanám, és azt sem érzem, hogy a társadalomnak követelnie kéne egy választ tőlük, hogy mégis hogyan halmozták fel a vagyont.
Milyen összeghatárt mondanál akkor, ha nem az egy-, vagy ötmilliárdot?
Sokkal inkább mondanám mondjuk a 8-10 milliárd forintot a teljes vagyon tekintve. Ez az a szint, ameddig simán föl lehet építeni úgy a vagyont, hogy a vállalkozónak nincs függőségi viszonya az állammal.
És számos történet szerint ez az a szint, ami felett az elmúlt években a NER már fölfigyel a vállalkozóra és az üzletére, akinek ilyenkor két lehetőséget ad: vagy együttműködik, vagy örömmel átveszik tőle a céget. Ezt sok vállalkozótól hallottuk.
Látod, hogy menekülne a választások előtti bizonytalanság miatt a vagyon az országból?
Azt gondolom, hogy ez a vagyon folyamatosan, biztosan keresi a földrajzi diverzifikációt. De ez akkor is így van, ha teljesen piaci alapon képződött. És nem csak a kormányváltás lehetősége miatt, egy vagyonszint fölött teljesen természetes a diverzifikáció.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy jogilag ezekkel a vagyonokkal legtöbbször minden rendben van. 10-15 évvel ezelőtt sokkal több értelme lett volna a kérdés vizsgálatának, ma már alig van.
A magántőkealapokkal kapcsolatban is azzal hitegetik magukat sokan, hogy megoldást jelent majd, ha a megszüntetésükkel mindenki látja, ki a vagyonok végső tulajdonosa. Szerintem ha nem is lényegtelen, hogy látjuk-e ki a végső tulajdonos, inkább azt kell nézni, ki kezeli a vagyont. Ezt láttuk a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapítványi vagyonnál is, hogy lehet, papíron a jegybank a tulaj, de ha odaadja a kezelést valakinek évekre, akkor az úgy rendelkezik teljes szabadsággal, ahogyan szeretne.
Miután megjelent a legfrissebb gazdaglistánk, írtad, hogy világbajnok a magyar szupergazdagok vagyonosodási üteme. Ahogyan azt is, 2026-ban még nem számítasz arra, hogy átrendeződne a lista egy esetleges kormányváltás miatt. Mi a helyzet 2027-el?
Ha esetleg kormányváltás lesz, a jövő év arról fog szólni, hogy nagyon sokan szembesülnek majd azzal, hogy nem versenyképesek.
Magyar Péterék azt mondják legalább egy 10-15 százalékot lehet majd nyerni a pazarlás felszámolásával. Szerintem ennél jóval többet lehet: a jelenlegi rendszer hatékonytalan és terebélyes struktúrát üzemeltet, hogy mindenkit el tudjon tartani, aki a „mi fiúnk borja”.
Egy csomó cég abban a pillanatban, hogy egy üzleti partner piaci alapon kéri az árat, el fog kezdeni piaci alapon árazni. Ugyanazt a munkát, hirtelen el tudja majd végezni ennyiért is, hogy megtartsa a megbízását. Meg lehet nézni, hogy például sok esetben ugyanazok szállítanak most is a XII. kerületi önkormányzatnak, mint az előző polgármester alatt, csak éppen kétharmad áron.
Sebestyén László / Forbes
Fő téma volt a szeptemberi konferenciátokon, de a mostani kutatásotok is ezt járja körbe: a mesterséges intelligencia szerepe a vagyonkezelésben. Van benne egy érdekes pont: a baby boomerek generációja fél attól a legjobban, hogy az MI elveszi a munkáját, holott szerintem pont a kezdők, juniorok, a Z generáció által betöltött pozíciókat fenyegeti.
A baby boomerek nem az MI-től félnek, hanem általánosságban attól, hogy elveszítik a munkájukat. Régebben a legnagyobb fenyegetést a fiatalok jelentették ebből a szempontból, de most azt látja a boomerek generációja, hogy kevés az olyan jó képességű, ambíciózus fiatal, aki ezt megtehetné. Viszont a korukból fakadóan tartanak valamitől, ugyanis az 50 és 65 év közötti időszakban kifejezetten veszélyes elveszíteni valakinek az állását, ezt a félelmet testesíti meg most az MI.
A privátbankároknál mennyire van ez így?
Kevés van belőlük, feszített a munkaerőpiacuk. Megterhelő a feladatuk, ugyanis egyszerre szakmai, agy-, és pszichológiai munka. Privátbankárnak alapvetően az megy, akinek megvan az egója: széles látókörű, nyitott, érdeklődik a gazdaság iránt, a pénzügyeken belül sem a langyos vízre vágyik, és jól is akar keresni. De azért látnunk kell, annyira nem keres jól, hogy egy ligában legyen azokkal, akiknek a pénzét kezeli, és akiknek az egója gyakran szintén jóval magasabb az átlagnál.
Tudni kell kezelni tehát azt, hogy egyik irányban ő az ügyfelét kiszolgáló szakember, miközben a társadalomban, vagy a bankján belül átlag feletti, kiemelkedő pozícióban van.
Tovább megyek. A kollégái szintén a legjobbnak gondolják magukat. Jó példa erre ez a szakma, ahol a privátbankárok, vagyonkezelők közül mindenki az egyik legjobbnak tartja magát, megvan a hübrisz. Egyébként nemzetközi szemmel is kiválóan teljesítőek a hazai privátbankárok és alapkezelők, kiváló az intézményi háttér is mögöttük, elégedettek lehetnek a hazai ügyfelek. Igaz arra is van több példa, hogy privátbankárok átülve egy másik cégbe vagy önálló ügynökcéget alapítva kevéssé tudtak eredményesek maradni.
Akkor miért ekkora a fluktuáció? Többször is említettétek ezt a konferencián.
Nagyon sokan égnek ki, használódnak el a pszichológiai nyomás miatt. Ezt a szakmát, ezt a felelősséget csak a legmagasabb nívón lehet végezni. Inkább az a baj, hogy az utánpótlás messze nem olyan egyértelmű, mint amilyennek lennie kéne. 15 évvel ezelőtt azt hittük, ez a legszexibb szakma a pénzügyi szférában.
Ma azt a kombinációt, hogy egyszerre legyél nyitott, akard mohón habzsolni az információkat, közben legyél alázatos, mértéktartó, befektetési zseni nehéz fenntartani.
Nagyon sok olyan példát látunk, hogy egy privátbankár megtalálja a saját „bálnáját”, abból a kapcsolatból próbálja a maximális aktivitást kihozni, a többi ügyfelét pedig elhanyagolja.
A másik, hogy a privátbankárnak meg kell érnie. Idő, energia, türelem kell ahhoz, hogy az a fajta reneszánsz ember legyen, aki átlátja a pénzügyeket, a pszichológiát, és minden más szükséges területet, ehhez 5-8-10 év kell. Melyik fiatal akar erre egy olyan világban időt szánni, ahol minden két perc alatt történik?
A privátbanki ügyfelek mennyire türelmetlenek, mennyire akarnak azonnal információt a bankáruktól?
Szerintem túl van tolva a világban ez a hülyeség. Fontos a gyors hozzáférés lehetőségét biztosítani, de jóval inkább pszichológiai, mintsem valós gyakorlati hozadékkal bíró elemről beszélünk. Az ügyfél nem fogja azonnal elolvasni az elemzést, nem fog azonnal bemenni a bankárához, nem fogja a százmilliós portfólióját naponta többször átrendezni. De megnyugtatja, ha tudja, hogy bármikor megteheti.
Szintén a tanulmányotokból szedem: az MI három éven belül megváltoztatja a privátbankárok életét.
A privátbankárok adminisztrációs munkájának jó részét meg tudja oldani az MI, a munkahatékonyságukat növeli. Ez egyben azt is jelenti, hogy a „reneszánsz” privátbankároké lesz a jövő. Azok biztos kikopnak, akik eddig az adminisztrációs terhekre mutogattak az eredménytelenebb időszakokban.
Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a hard-skillek egyre kevésbé lesznek fontosak, a soft-skill a lényeg. Inkább értelmezni kell jól a folyamatokat.
Abszolút. Ami szintén átalakul majd teljesen, az az informáltság szerepe. Régen hatalmas jelentősége volt a bennfentes információknak. A privátbankár és ügyfél kapcsolatában fontos szempont volt, hogy: hű, hallottál valamit Ferikém?
Ez egyre kevésbé lesz, ugyanis annyival gyorsabb az információ, hogy mostanra, ha valaki valamit tud, annak az előnyét percekben mérik. A digitalizáción keresztül az affluens, és a prémium ügyfelek is hozzájuthatnak olyan termékekhez, alapokhoz, eszközosztályokhoz, amikhez régen csak a privátbanki ügyfelek.
Mit gondolsz az online vagyonkezelés előretöréséről, mekkora lesz a szerepe a jövőben? (Jelenleg például a Hold vagy a Concorde kínál online vagyonkezelést.)
A Hold által így összegyűjtött 50 milliárd forintban nem maga az összeg a nagy, hanem hogy ez milyen rövid idő alatt, és milyen sok forrásból gyűlt össze. Olyan emberek adtak vagyonkezelésbe néhány milliós összegeket, akik korábban soha nem gondolták volna, hogy „vagyonkezelt” ügyfelek lesznek, mondván az a leggazdagabbak kiváltsága.
Én drukkolok, hogy minél több magyar minél több pénzt elvigyen a szolgáltatókhoz, és hogy minél több szolgáltatónak legyen online vagyonkezelése.
Ma Magyarországon 23 000 milliárd fekszik szinte semmit sem fiallva készpénzben és folyószámlákon lekötetlenül.
Nagyvonalúan számolva is ezermilliárd forint vész el évente emiatt. Sokkal inkább ebben legyen tehát az emberek pénze, mint a folyószámlán. És abban a pillanatban, hogy kialakul a verseny a piacon, olcsóbbá válik majd a szolgáltatás is.
Ennek a vagyonkezelés jövőjében is nagy szerepe lesz: a befektetők 90 százalékának az állandó konzultációk helyett csak egy jó profilozásra van szüksége, és mondjuk évente egy találkozóra, beszélni arról, hogy az változott-e bármit.
Lássuk be, az esetek 90 százalékában az ügyféltalálkozókon lélekkenegetésről van szó.
A 200-300 milliós összegek feletti vagyonoknál nyilván van értelme a konzultációknak szakmai újrapozicionálás szempontjából. A legtöbben viszont nem azért mennek be, hogy akkor most konkrétan célozva ilyen ETF-et, meg olyan ESG befektetést szeretnének. Nekik az a fontos, hogy megbecsüljék őket, megfelelő szakmai kiszolgálást kapjanak és rájuk szánja az időt a privátbankár, hiszen mégiscsak egy csomó pénzt tartanak ott.
Forrás: Blochamps Capital
Tavaly év végén a Forbes.hu-n megjelent cikkedben 425 forintos eurót vártál tavaszra, azóta viszont gyakorlatilag csak erősödni tud a forint (ennek okairól részletesen ebben a cikkben írtunk). Azt is tudom, hogy továbbra is aktívan kereskedsz: buktál az erős forinton?
Ó, igen, a 410 és 402 közötti részt elbuktam. Alapvetően put opciókkal kereskedtem le, ezekkel az elején, amikor elkezdett erősödni az árfolyam, buktam, ott az egy keserű pirula volt. Sokan nem tudnak a döglött lóról leszállni, a jó kereskedő le tud. Kicsit bukni nem gáz, inkább többször kicsit, mint egyszer gigantikusan nagyot.
Egy darabig stabilan hittem abban, hogy a magyar infláció teret adhat a kamatvágásra, abban, hogy azt a költséget, amit az MNB fenntart vele, egy kicsit elkezdjük csökkenteni.
Ha úgy vesszük, egy lovon ülve kísértetiesen hasonlóan gondolkodtunk a miniszterelnökkel.
400 forint felett tehát képletesen leszálltam a paripáról, amikor láttam, hogy a Varga Mihályéknak nem érdekük engedni ebben és a forint nem fog gyengülni, sőt, ők inkább erősíteni fogják az árfolyamot. Továbbra is azt gondolom viszont, hogy 400 fölé megy az árfolyam, tehát, hogy gyengülhet a forint, de addig is kerestem azon, hogy egy-egy heves árfolyammozgásnál kiírtam a put opciót, egyre lejjebb, a spot árfolyam alatt 2-3-4 forinttal.
Elraktam az opciós díjon megkeresett bő másfél forintokat havonta, vissza is dolgoztam szépen lassan a kezdeti veszteséget.
A put, magyarul eladási opció egy származtatott ügylet, ahol a vásárló jogosult egy, az opcióban meghatározott alapeszköz eladására egy jövőbeni időpontig, egy előre meghatározott árfolyamon. A kiíró, ha a vásárló él az opciós jogával, köteles megvenni az adott eszközt az említett, előre meghatározott árfolyamon.
Ez a kiírónak azért buli, mert prémiumot, díjat, tehát pénzt kap a kötelezettség vállalásáért. Függetlenül attól, hogy a vásárló él-e a jogával.
Ha a jelen példát nézzük, Karagich István kiírta a put opciót, tehát kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben elér egy előre meghatározott árfolyamot a forint euróval szembeni árfolyama, ő forintot vesz. Csakhogy, mivel 3-4 forinttal lejjebb írta ki, mint az akkori spot árfolyam, nagyot kellett volna erősödnie a forintnak ahhoz, hogy valaki ráhívja az opciót, és ő veszítsen vele.
Látsz most az erősödésben fordulópontot? Hétfőn Orbán, kedden Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter üzent, hogy túl magas a kamat.
Előbb-utóbb valamilyen formában kezelnie kell a jegybanknak ezeket az egyre direktebb jelzéseket. A kormány két dologgal szembesült: az egyik, hogy Varga nem Matolcsy. Önálló monetáris politikát folytat, gyakorlatilag átlényegült, szerintem ő az utolsó pillanatig küzdeni fog, hogy ne kelljen vágni. Látja –szerintem helyesen – hogy ha itt beindul az infláció, azt nehéz lesz kezelni. Plusz, jegybankelnökként nem csak a következő választásokat látja, hanem azon túl is tud nézni.
A másik viszont, hogy ez a magas kamat a kormánynak biztosan nem érdeke, nekik az a fontos, hogy minél hamarabb felpörögjön a gazdaság.
Nekik jobb lenne most sok szempontból az alacsony kamat. Hosszútávon viszont a kormány is magas kamatokkal számol, ha megnézzük, hogyan nyúltak bele most az állampapírokba.
Nyilvánvalóan az a cél, hogy akik ezt most megveszik, azt érezzék ez egy jó sztori, fix magas kamaton befektetni. Aztán ha feljebb megy a görbe, az állam mossa a kezét. Sokan ki vannak erre most éhezve, hiszen sok éven át az állam hozamprémiummal kényeztette az állampapírba fektetőket, akik várták az újabb befektetési lehetőséget.
A bejelentést megelőző hat hétben heti 30-40 milliárdot hoztak a sorozatok, aztán lám, egyszerre egy hét alatt 280 milliárdot rakott bele a lakosság.
