Egy újabb óriási szög kerül az európai tévégyártás koporsójába

A legendás Grundig márka eltűnése egy új trend kezdetét jelentheti: a múlt nagy neveire már nincs szükség, és ezzel Európa végleg lekerül a térképről.

A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az európai tévégyártás él és virul. A komoly múltra visszatekintő nagy márkák továbbra is léteznek, hiszen a nevük ott virít a televíziókon. Vannak Nokia, Metz, Loewe, Thomson, Philips, vagy épp Grundig modellek – azt sugallva, hogy ezek a régi, tradicionális, finn, német, francia vagy holland vállalatok még mindig meghatározó szerepet játszanak az iparagában.

Ám a valóságban mindez csak álarc, ami eltakarja a valóságot. És most nagyon úgy fest, hogy ez a maszk is repedezni kezd, aminek a végén az öreg kontinens ebben a szektorban végleg lekerül a térképről.

Grundig: az állatorvosi ló

A kiváló forrásokkal rendelkező 4KFilme nevű német szakmai weboldal értesülései szerint a Grundig tévék kora leáldozott, és hamarosan eltűnhet a márka ebből a termékcsaládból. Ezzel egy durván 75 éves sztori végére kerül pont, hiszen a vállalat 1951-ben dobta piacra első modelljét. Mindez csak első hallásra tűnhet váratlannak és hihetetlennek,

hiszen a Grundig egy igazi állatorvosi ló, amely tökéletesen szemlélteti az európai tévégyártás válságát.

A cég sokáig megkerülhetetlen innovátorként diktálta a tempót, és az egész világon, így Magyarországon is ismertté, elismertté vált. Azonban az ezredforduló után kezdett kicsúszni a lába alól a talaj. A japán és a feltörekvő koreai cégek elhúztak mellette minden téren, köszönhetően a sorozatos rossz üzleti döntéseknek, a lassú reagálásnak és az ebből fakadó forráshiánynak.

A Grundig mellett elszaladt a világ.

Végül 2007-ben a török Arcelik cégcsoport vásárolta fel a csőd rémétől fenyegetett konszernt. Az ügyletet nem verték nagy dobra, hiszen a terv az volt, hogy a nevet és a németországi központot megtartva a Grundig lesz az Arcelik vezetése által régóta áhított európai terjeszkedés zászlóshajója és faltörő kosa egyben.

Ám a mesterterv elbukott. Nem szántak annyit innovációra, amennyit kellett volna, így nem tudott visszakapaszkodni a brand az első-második vonalba. Ráadásul lassan elfogytak azok a generációk, amelyek számára a név még jelentett valamit.

Az elmúlt két évtizedben a Grundig fokozatosan kikopott a köztudatból. A piackutatási jelentésekben már jó ideje csak a futottak még kategóriába fér bele, kicsúszva az első húsz globális piaci szereplő közül is. Sokatmondó, hogy két éve már a berlini IFA technológiai kiállításon sem volt jelen, ami pedig hagyományosan hazai pályának számított a vállalat számára, mióta világ a világ.

Az Arcelik döntése teljesen logikus. Ilyen formában már nincs sok keresenivalója egy avétos, trendek után kullogó, lassan ismeretlenségbe szürkülő márkának a televíziós piacon.

Metz

A Grundig esete egyáltalán nem egyedi. Nagyon hasonló utat járt be a német szórakoztatóelektronikai ipar egy másik egykoron tündöklő gyémántja is. Az 1933-ban alapított Metz a 20. század végéig a prémium kategóriás, csúcs hangrendszerrel ellátott televízióiról volt ismert – a fényképezőgépei mellett. A lapostévék és kamerás telefonok előre törése azonban megroppantotta, és a gazdasági nehézségek miatt 2015-ben feldaraboltak.

A televíziós divíziót a kínai Skyworth holding szerezte meg, azzal a céllal, hogy így vásároljon magának piacot Európában, ahonnan a saját márkás termékei rendre visszapattantak.

Az hamar kiderült, hogy a dobozokra nyomtatott „Made in Germany” felirat az üdvösséghez kevés. Az újkori Metz televíziók minőség terén elmaradtak a legjobbaktól, a vásárlók nem tértek vissza, így a felvásárlás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A „Made in Germany” önmagában kevés a sikerhez

A Metz mostanra egy lett a hatalmas kínai konglomerátum rengeteg almárkájából – a jelentéktelenebbek közül. Idén még az a csúfság is megesett, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott „csúcstelevízióba” egy olyan tavalyi LG OLED-kijelzőt építettek, amit a dél-koreai vállalat már ki is vont, és egy sokkal modernebb technológiával helyettesített idei modelljeiben. Az igazi innovatív ínyencségeket a Skyworth a saját márkás termékeibe tartogatja, így nem lenne túlságosan meglepő, ha a Metz sem húzná már sokáig.

Loewe

A Loewe története kísértetiesen hasonló. Az egykoron tényleg prémium kategóriásnak számító, mahagóni és arany borítású televíziókban utazó vállalat üzleti modellje felett eljárt az idő. Az igazi luxust ugyanis egy idő után már a technológiai innovációk jelentették, például az évről évről fejlődő képprocesszorok vagy OLED-panelek. Amibe a német vállalat már nem tudott beszállni.

A Loewe sokáig az elképesztő kialakítású luxustévéire épített.

Egy befektetőcsoport mögé bújva a kínai Hisense szerezte meg a romokat, nyilván azzal a szándékkal, hogy a nevében még mindig jól csengő márka révén pozícióhoz jusson a felső kategóriában. Ez azonban nem jött be, hiszen a Loewe mára teljesen eljelentéktelenedett, a Hisense pedig saját név alatt próbál vitézkedni. Ezt tökéletesen mutatja, hogy az idei IFA kiállításon már a Loewe televíziók sem bukkantak fel, ellenben a Hisense egy óriási standon parédézott modelljeivel.

Thomson

A Thomsonra sokan még mindig úgy gondolnak, mint egy francia tévégyártóra, ám a valóság nem is állhatna távolabb. A cégvezetés a 2000-es évek elején jól vette észre, hogy az LCD és plazma kora jön, ez pedig olyan ráfordítást igényelt volna minden szinten, amit már nem akartak bevállalni.

A márkára az akkor még ismeretlen, feltörekvő TCL vetett szemet. Kezdetben vegyesvállalatot alapítottak, aztán idővel a kínai holding fű alatt az egészet bekebelezte. Úgy gondolták, hogy majd a Thomson hátán hódítják meg a nyugati piacokat, ám a kísérlet csúfos kudarc lett.

A Thomson sem a régi már….

A brand hamar kicsúszott az első vonalból, és a TCL a 2010-es évek elején teljesen átalakította a stratégiáját. A Thomson ezt követően csak a belépő, olcsóbb kategóriában kapott szerepet, ám idővel már ott sem. Ezt követően a dicső múltat megalázva, a TCL áruba bocsájtotta a névhasználati jogot.

Így bukkantak fel a Thomson készülékek egy indiai webáruház saját márkás modelljeiként például.

Legutóbb egy bécsi székhelyű friss vállalat jelentkezett alsó kategóriás, elavult, nem túl meggyőző, távol-keleti bérgyártásban készülő, átmatricázott, fellogózott, olcsó „Thomson” televíziókkal.

A bukás okai

Ez csak néhány kiragadott példa volt, akad jó pár más nagy név is, ami többé-kevésbé hasonló utat járt be. A Telefunken, a Nordmende vagy a Nokia ugyanarra a sorsra jutott az elmúlt időszakban, mint a Loewe, a Metz vagy épp a Grundig. Hogy ez utóbbit a hírek szerint teljesen be akarják szántani, azt mutatja, hogy hiába a dicső múlt, az egykor jól hangzó márkák egyre kevesebbet érnek. Nem lenne meglepő, ha a közeljövőben egyre többen tűnnének el a tévégyártás süllyesztőjében.

Szalai Péer // Forbes.hu

Hosszan lehetne boncolgatni, miért alakult így. A mintázat világos: a cégek akkor indultak meg a lejtőn, amikor hirtelen gyorsan, jól kellett volna reagálni a friss technológiák megjelenésével járó kihívásokra.

Az európai vállalatok lassúk voltak, erőltették a korábban bevált megoldásokat, struktúrákat, és képtelenek voltak felismerni, hogy merre mozdul a világ.

Ebben viszont a feltörekvő koreai és kínai cégek sokkal jobbak voltak, és az sem utolsó szempont, hogy ők komoly állami támogatást is kaptak a fejlesztésekhez.

De pusztán a tőke nem lett volna elég a sikerhez: az európai tévégyártók is beránthattak volna befektetőket, pláne úgy, hogy a korai időszakban elképesztő előnyt jelentett számukra a kiépített fejlesztői központok és viszonteladói kapcsolat megléte, a több évtizedes szakmai háttér, a márkaismertség, valamint a stabil vásárlói bázis. Ebből 2025-re viszont semmi, de semmi nem maradt.