„Csak néztek rám, hogy ki ez a budapesti lány.” A filmes haj- és szőrtűző Végh Sarolta munkájáét már sorba állnak az Oscar-díjas rendezők

Végh Sarolta évek óta vesz részt hajtűzőként neves rendezők és filmes sminkmesterek produkcióinak előkészítésén. David Martí Oscar-díjas spanyol sminkmester egyszerűen csak annyit mondott a Forbes.hu-nak: legszívesebben mindig Sacit hívná a produkcióiba a hajazós és szőrözős feladatokra, mert ebben a szakmában ő az egyik legjobb – sőt, lehet, hogy „a” legjobb.  Saci jelenleg az Oscar-jelölt amerikai rendező, Robert Eggers Werwulf című horrorjának címadó karaktere, a vérfarkas előkészítésén dolgozik. Egy húzós munkahét után beszélgettünk vele.

---

St. Albans, Egyesült Királyság, 2018. október – egy magyar lány, Végh Sarolta néz ki a taxi ablakán. Megcsodálja a gyönyörű, több mint ezeréves katedrálist, ami mellett elsuhannak, és amihez szívesen jár majd vissza hétvégente sétálni a következő időszakban, míg a Londontól kb. harminc kilométerre északra fekvő városban dolgozik. Egy hatalmas, nagyjából harminc kilós gurulós bőrönddel érkezett, amiben három hajsütővasa közül a kettő kedvence rázkódik épp, de benne van az állítható fényű lámpája, és több tucat szerszám, kellék is: hajkefék, gombostűk, cérna, olló, sőt még egy úti kemence is a hajsütővasak felmelegítésére. Minden precízen buborékfóliázva.

Első londoni munkája nem is akárkinek a műhelyébe, az akkor két, azóta három Oscar-díjas (A Vaslady, Grand Budapest Hotel, Szegény párák) brit sminkmesterhez, Mark Coulier-hez vezetett. A St. Albansban lévő műhelyében Coulier mélyvízbe dobta, mert Saci rögtön három filmjén is elkezdett dolgozni: ő felelt a Pinokkió madaraiért, és dolgozott a Wonder Woman 1984, illetve a Jude Law főszereplésével forgatott Az új pápa előkészítésébe is.

„Senki sem ismert. Amikor beléptem a műhelybe, csak néztek rám, hogy ki ez a budapesti lány, mit keres itt, sose hallottunk róla.” Pár napig mindig gombóccal a torkában ment be dolgozni, de ez később oldódott, a csapat is befogadta, főleg, miután látták addigi munkáit.

A vérfarkas feje

Sacival egy vasárnap délelőtt készítjük az online interjút, amire London melletti albérletéből jelentkezik be, míg fotózni egy budapesti villámlátogatáson tudtuk. A munkája magyarul filmes hajtűző (az angol hair puncher magyar megfelelőjeként ez a név honosodott meg), a gyakorlatban ez azért sokkal szélesebb jelentésű: az ő feladata a filmekben szereplő emberek, állatok vagy különleges lények hajának és szőrzetének megalkotása többféle alapanyaggal és módszerrel.

Munkája nagy része abból áll, hogy előkészíti a karaktereket a forgatásra, akár több hónappal a filmezés megkezdése előtt. A forgatási helyszínekre ritkán utazik, mert az a jelenleginél is szigorúbb időbeosztást és teljesen más életformát kívánna, de erre is volt már példa, amikor eleve így szerződött az adott produkcióra. Egy-egy karakter megalkotása csapatmunka: a formavételt szobrászati munka, kiöntés, festés követi, majd a hajazással zárnak.

„Általában én vagyok az a szakember, aki a legtöbb csúszást be kell, hogy hozza és kezelje. Mert a forgatás kezdete szent”

– nevet.

A legkomplexebb talán a félig állat-félig ember lények elkészítése, mondja. Először szivacsból kifaragják az izmokat, elkészítik a jelmezt, majd a szobrászok dolgoznak a végtagokon és az arcon. Ezután megy a festőműhelybe, és következhet a „szőrözés”, amikor is felkerülnek a kosztümre a szőrök. Ezt irányítja Saci onnantól, hogy mű- vagy igazi szőrt használnak, egészen addig, hogy hogyan kell ezeket kombinálni, illetve milyen módszerrel applikálják fel: tűzik vagy varrják, géppel vagy kézzel, egészen addig, hogy ragasztják-e vagy kniffelik (csomózzák), illetve, hogy milyen színű szőröket helyezzenek fel és a szálak milyen irányba álljanak. Filmes munkáinak összesítése itt található.

Jelenleg Robert Eggers amerikai rendező (A boszorkány, A világítótorony, A skandináv, illetve az Oscar-jelölt Nosferatu) Werwulf című horrorfilmjének címadó karaktere, a vérfarkas előkészítésén dolgozik Londonban a Shepperton Studios területén – szerződése szerint napi 11 órát (ebben benne van egy óra ebédszünet). Júniusban indult a munka, és az eredeti szerződése október végéig szólt, de David White, a film szintén többszörös Oscar-jelölt (A galaxis őrzői, Demona, Nosferatu) maszkmestere megkérte, hogy maradjon a forgatásra is december közepéig, mivel ő felel a fő karakterért. White-tal most először dolgoznak együtt, és a tervek szerint jövő Karácsonykor a mozikba kerülő Werwulfra kifejezetten olyan hajtűzőt kerestek, aki emberekhez, állatokhoz és lényekhez egyaránt ért. Ez ritka együttállás a szakmában, ezért esett a választás Sacira.

Három forgatási helyszínük lesz Nagy-Britannián belül a filmmel, Saci mindenhová megy. Kifejezetten azokon a napokon kell majd jelen lennie, ahol az ő karaktere látszik. Több részletet sem a karakterről, sem a forgatásról nem árulhat el, szigorú titoktartási szerződés köti minden produkciónál.

A Vígszínháztól a Soroksári útig

„Azt sem tudtam, hogy van filmstúdió Budapesten” – nevet, amikor első filmes munkájáról kérdezem. Bevallja, hogy sokkal kevésbé volt filmfanatikus, mint a kollégái, és a filmekről is azt gondolta, hogy „minden ilyen dolog Hollywoodban készül.” A parókakészítést viszont például ismerte színházi berkekből, mert hatéves korától több évig a Vígszínházban statisztált ikertestvérével, Zsófival. A pincétől a padlásig megismerték a színházat, benne a parókakészítő műhelyt is, ahol például kiskorában többször látott kniffelést (kézi csomózást) – ezt a módszert ő is használja a szőrözésnél és a hajazásnál. „Vizuálisan már gyerekkoromban beépült a kniffelés, de csak később értettem meg, hogy mi az.”

Saci 2008-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Mome) ékszertervező (hivatalosan fémműves formatervező) szakán, majd design menedzser végzettséget is szerzett. Saját ékszermárkájának megalkotására és menedzselésére készült, de még mielőtt belevághatott volna, belecsöppent a filmek világába.

Pohárnok Iván maszkmester (Forbes 2019/10), a Filmefex Stúdió alapítója és vezetője egy nyári munkára keresett szőröző munkatársakat a Budapesten forgó Hellboy 2-höz és a Diótörőhöz. Saci akkoriban nem tudta pontosan, mit is jelent a haj- és a szőrmunka, de vitte a portfólióját – ami ekkor természetesen még az általa tervezett ékszerekből állt – a világszerte ismert és keresett magyar maszk-, kellék- és makettkészítő stúdióba.

A Filmefexnél látták, hogy jó érzéke van a hajtűzéshez, ezért a nyári munka után többször is visszahívták. Egy ideig párhuzamosan futtatta Sarolt Jewelry nevű ékszermárkáját és a hajtűzést, de utóbbi aztán olyannyira túlsúlyba került, hogy 2018 óta kizárólag ezzel foglalkozik.

Ugyanakkor azt mondja, hogy művészeti ambícióit az ékszerekből merítette, és – bár más megjelenési formában, de – továbbra is gyakorolja a filmes munkáiban. Szerinte épp a művészi megközelítés az a plusz, ami filmes munkáiban is visszaköszön, amellett persze, hogy technikailag is tökéletesen készíti el a rábízott karaktereket, szereplőket.

Saci munkája nagyon szép és nagyon realisztikus. Ő az egyik, – ha nem „a” – legjobb ebben a szakmában – foglalta össze a Forbes.hu-nak David Martí spanyol színész és sminkmester, aki A faun labirintusa című filmért kapott Oscart 2006-ban legjobb smink kategóriában, kollégájával, Montse Ribé-vel. Ha tehetné, és a spanyol filmek büdzséje lehetővé tenné, mindig Sacival dolgozna, mondja. Közös projektjük a 2023-ban bemutatott, Oscar-jelölt A hó társadalma című film volt, amelyben a szereplők az Andokban próbálnak túlélni egy repülőgép-szerencsétlenséget követően. Martí kifejtette, hogy a filmhez a szereplőkre megszólalásig hasonlító bábukat készítettek, amiket extra közelről vettek a kamerával. Emiatt extra precíz szobrászati formázást, szilikonöntést, festést, és hajmunkát igényelt a projekt, minden apró részlet számított. A hajmunkát külön kiemelte, mondván, hogy a haj a legfontosabb dolog a bábu elkészítésének befejező munkálataiban, mert hasonlítania kell a színészre. Saci felelt a fő karakterért, Numáért (Enzo Vogrincic) is. Martí különösen érzékeny arra, hogy milyen lesz egy karakter szemöldöke (voltak már rossz tapasztalatai ezen a téren, hogy egyszerűen nem sikerült eltalálni a karaktert – mondja), illetve szeme, mert az írisz is nagyon kifejező kell, hogy legyen.

„Amikor ránéztem, olyan volt, mintha egy sas keresné az áldozatát, annyira pontos volt a szeme” – emlékszik vissza Saci munkájára. Numa szemöldöke is olyan realisztikusra sikerült, hogy az előkészületekkor volt olyan momentum, amikor a sokat látott filmes szakemberek sem jöttek rá, hogy a szemöldök, amit néznek, nem a színész sajátja, hanem Saci munkája.

„Nekem szemüveg kellene, hogy ilyesmit csináljak. Megdöbbentő, de neki nem kell. Amúgy meg nekem nincs is elég türelmem ahhoz, amit Sarolta csinál” – így Martí.

„Sok feladással jár”

A hó társadalma inkább kivétel volt a karakterek és így a hajmunka láthatóságát illetően. „A filmkészítés nagy része arról szól, hogy létrehozunk egy nagyon szép produktumot, amit elfogad a rendező, és mindenki megcsodál a forgatáson. Aztán felvesznek vele egy olyan jelenetet, ahol húsz méterről látszik, vagy mondjuk csak pár másodpercre vágják be.” Ezt eleinte nehéz volt elfogadnia, hiszen csapatával hónapokig, négyzetmilliméterenként végigmenve dolgoznak a szereplőkön. „Aztán rájössz, hogy mindig az a fontos, hogy a vevő elégedett legyen, és amikor közelről megnézi a rendező, és azt mondja,« vaú», akkor tudod, hogy ez azt jelenti, hogy legközelebb is lehet, hogy titeket kérnek fel a munkára.”

Ezért nem lehet soha úgy hozzáállni, hogy „úgyis csak húsz méterről látszik” az adott karakter

– hangsúlyozza.

„Addig nem láttam a buborékomon túl.” 2018-ban egy német festő lány, akivel Saci már korábban is dolgozott a budapesti stúdióban különböző külföldi produkciókon, azt mondta neki, hogy ezzel a tudással akár külföldön is kipróbálhatná magát. Ez a német lány korábban már dolgozott együtt Mark Coulier-val, így tudta, hogy a Pinokkió című filmjének előkészítésére hajtűzőket keres, úgyhogy megadta Sacinak Mark emailcímét. Saci összerakta a portfólióját, elküldte Marknak, aki szinte azonnal válaszolt, hogy jöjjön ki Londonba és dolgozzanak együtt. Nem kellett mindent elölről kezdenie, és kinn is végigjárni a ranglétrát, hanem a saját szintén folytathatta a munkát Londonban, ami hatalmas dolog volt számára. Utolsó hazai munkája a Midsommar című horror volt 2018 nyarán, aztán pár hónap múlva ott találta magát Coulier mellett.

Saci azt mondja, hogy a felszereltség, illetve a profizmus tekintetében nincs igazán különbség az otthoni és a kinti műhelyek között, de fizetésben már annál inkább. (Mint ahogyan a workhopos bérek is jóval alacsonyabbak a forgatáson elérhetőknél.)  Ugyanakkor az előkészítők műhelymunkáját is megbecsülik: Saci be tudott úgy rendezkedni, hogy egy több hónapos, mondjuk féléves projekt után az adott évben nem feltétlenül kell az év másik felére újat vállalnia, ha szimplán a megélhetést nézzük. „Milliós nagyságrendű fizetést kapunk, jól meg lehet belőle élni, ugyanakkor nagyon sokat kell dolgozni, sok feladással jár.  Idén nem is voltam nyaralni, és nem is megyek.” Az ő területén a műhelyben egyébként a szobrászok keresik a legtöbbet, a hajtűzők és a festők nagyjából egy szinten alkotják a középmezőnyt, míg a formakészítők, szilikonosok kicsit alacsonyabb bért kapnak.

„Lehetsz bármilyen jó a szakmádban, ha nem párosul egy olyan személyiséggel, ami befogadható mások számára, és ha a make up designerrel nincs meg a «klikk», akkor nem hívnak vissza egy másik munkára.” Saci az évek során hozzáigazította a magánéletét a projektekhez, de ez nagy rugalmasságot követel, mert mindig benne van a pakliban, hogy hosszabbra nyúlnak az előkészületek, mint eredetileg tervezték.

A Szegény párák 2024-es legjobb smink-kategóriás Oscarjában Saci munkája is benne van, de a kredit azoké a smink- és maszkmestereké, akik a forgatáson felsminkelik a színészekre a Saciék által előkészített „maszkot”, és így ők azok is, akik felmehetnek az Oscar-színpadra egy ilyen díjátadón. (A Szegény párákban legjobb produkciós tervezés kategóriában Mihalek Zsuzsa, a film díszletberendezője munkáját is Oscarral ismerték el, Zsuzsával készült interjúnk itt olvasható.) A Szegény párákban Saci Willem Dafoe karakteréért, dr. Godwin Baxterért felelt. „Igazi allűrmentes sztár, nyugodt, kedves, visszafogott és mindenkinek megköszöni a munkáját” – mondja Saci Dafoe-ról. Hozzáteszi: egyben a legeurópaibb amerikai is, aki Rómában él, és az ablaka a Colosseumra néz. A közös munka során az épp Rómába készülő Sacival még három kedvenc éttermét is megosztotta, és tippekkel látta el, hogy mikor hová érdemes beülni.  

Azt mondja, sokan keresik, és van, hogy Oscar-díjas sminkmestereknek mond nemet, mert ha már elvállalt egy projektet, akkor az utána általában több hónapig leköti. Úgy látja, hogy amerikai produkciókban részt venni nem lenne előrelépés számára, mert – általánosságban, mert persze mindig lehetnek kivételek – az amerikai filmeknél a technológia, az idő, és a gyorsaság nagyon megváltoztatta a minőség iránti igényt.

„Hiába profik és hiába tudnak mindent a szakmáról, az az iszonyú tempó, amiben a kontenteket gyártaniuk kell, meglátszik a végeredményen, a filmeken is.”

Sok mindent digitális effektekkel váltanak ki, ezzel szemben ők akár harmincan is dolgoznak egy-egy karakteren.

Arra is volt példa, hogy Saci nem filmekben kamatoztatta a tudását: 2022-ben, illetve idén is dolgozott Koppenhágában Thomas Foldberg sminkmester stúdiójában. Első alkalommal a Velencei Biennálé dán pavilonjába készített két, életnagyságúnál is nagyobb, félig ember, félig állat kentaurfigurát a dán sztárművésszel, Uffe Isolottoval kooperálva. Idén is együtt dolgoztak vele egy dániai művészeti projekten: Saci „milky eyes” fantázianéven egy vak lány karakterét, egy kiállítás központi figuráját készítette el. Azt mondja, ezek a projektek jó visszatérést jelentenek számára a művészibb énjéhez.