A nagyhalak kiszálltak a magyar állampapírokból, a kisbefektetők meg jól elvannak az alacsony hozammal is

Rá kell ébredniük a befektetőknek, hogy új realitás érvényes a magyar állampapírpiacon. A látszat csal; sok pénz, sok vagyonos befektető távozott az inflációkövető papírok hatalmas kamatfizetései után, de ez nem zavarja az államot, mely mostantól beéri azzal, ha a kisebb megtakarítással rendelkező háztartásokat szolgálja ki. Ők ugyanis elfogadják a szerény hozamot is. Karagich István segítségével elemezzük a fontos változást.

Az elmúlt két évben azért foglalkoztunk kimondottan sokat a magyar állampapírpiaccal, mert olyan piaci helyzet állt elő, hogy extrém magas hozamot lehetett elérni a kockázatmentes befektetéssel. Ez abból fakadt, hogy a lakossági állampapír-kínálatban régóta szereplő inflációkövető papír (PMÁP) által fizetett kamatot égbe emelte a 2022-től elszálló infláció. 

Mivel az infláció egy-másfél évre előre jól becsülhető és a papír késve követi az eseményeket (egy adott év inflációja alapján a következő évben kamatozik és ezt a kamatot az időszak végén fizeti ki), már 2022 végén jól látszott, hogy ritkán látható kiemelkedő kamatot hoz majd a következő két év, teljesen extrém a 35 százalék két évre. Az állam csak akkor rontott a feltételeken, amikor már sok százmilliárd forint áramlott a PMÁP-okba, most tavasszal pedig megjöttek azok a kamatfizetések, amik után visszaállt a papírok kamatozása az alacsony szintekre. 

Mivel a kiemelkedően legjobb kamatról a legrosszabbra váltott a PMÁP, az egyértelműnek látszott, hogy minimum érdemes másik állampapírba átpattanniuk a befektetőknek, de a legnagyobb kérdés mégis az volt, hogy mennyi pénz hagyja el teljesen az állampapírpiacot. A gazdasági csúcsminiszter folyamatosan kommunikálta, hogy siker van, alig megy ki pénz, sőt az állomány még nő is, de ha jobban a számok mögé nézünk, inkább az látszik, hogy nagy összegek távoztak, de ez nem zavarja az államot.

Ez egybevág azzal, amit Nagy Márton is kvázi bejelentett, hogy mostantól nem fog a lakosság felé különösen kedvező feltételeket kínálni a kibocsátó.

Karagich István, a Blochamps kft. ügyvezetője januári interjúnkban azzal számolt, hogy legalább 2 százalékpontot kellene édesítenie az államnak az állampapírok kamatozásán, hogy ne legyen nagy pénzkivonás. De nem derülhetett ki, hogy ha ezt megteszik, mennyi pénz ment volna el, mert a legkisebb kamatemelés nélkül hozta le a tavaszt az Államadósság Kezelő Központ. Sőt, még rontotta is annak a lakossági terméknek a feltételeit, amely a mi számításaink szerint is egyértelműen a legmagasabb hozampotenciállal bírt (Bónusz Állampapír). Az eredmény Karagich István szerint az lett, hogy

a nagy lakossági játékosok zömében elvitték a pénzüket, a kicsik viszont maradtak.

Nézzünk néhány számot. A lakossági állampapírok az első negyedévben 966 milliárd forint kamatot fizettek ki, a teljes állomány ugyanakkor csak 47 milliárddal nőtt. Tehát a kamatok szinte teljesen elhagyták a piacot.

Karagich István, a Blochamps kft. ügyvezetője, független devizapiaci szakértő. Fotó: Sebestyén László

Ami a visszaváltásokat illeti, a PMÁP állománya 28 százalékkal, közel kétezer milliárd forinttal csökkent. Mivel ennél valamivel nagyobb beáramlást lehetett látni a többi állampapírba, könnyű azt gondolni, hogy a befektetők simán átrotáltak a PMÁP-ból a vonzóbb állampapírokba. Karagich István számításai szerint azonban

a kamatokat is figyelembe véve mintegy 680 milliárd forint tűnt el a rendszerből és még érdemes figyelembe venni néhány tényezőt.

A beáramlás nem kis része eleve organikus, a folyamatosan képződő lakossági megtakarítások futnak be a piacra. Az elmúlt 3 évben havonta átlagosan 86 milliárd forintnyi friss pénzt hozott állampapírba a lakosság, ez alapján az idei első negyedévben is érkezhetett mintegy 200-250 milliárd forint.

Aztán: áprilistól a bankok előre betárazhatnak bizonyos állampapírokból, hogy azt a későbbiekben lakossági ügyfeleknek értékesítsék. A Blochamps szakembere e mellett felhívja a figyelmet arra is, hogy privátbanki piaci információk szerint százmilliárd forintot is meghaladó annak az állampapír-csomagnak az értéke, amelyet a lakossági ügyfelek már visszaváltottak bankjuknál, de az ÁKK azt még nem vásárolta vissza bankoktól. Ez tehát nem jelenik meg a visszaváltások között.  

Ezért aztán lehetetlen pontos számot kalkulálni, de Karagich István konklúziója szerint a lakossági állampapír-állomány látszólagos stabilitása mögött valójában komoly piaci pénzkiáramlás húzódik meg.

Érdekes adat, hogy  ÁKK statisztikái szerint az állampapír-tulajdonosok száma ugyan kismértékben, 20 ezer fővel csökkent az első negyedévben, de még így is 796 ezer ügyfél tart megtakarítást ezekben a papírokban. A számlák 88 százalékán ugyanakkor legfeljebb 25 millió forintnyi állampapír van, kétharmadukon pedig 10 millió forint alatti összeg. E kisbefektetői tömeg jelentős része – Karagich István becslése szerint legalább négyötöde – a lejáró összegeket és akár a kapott kamatot is visszaforgatja új lakossági papírokba. Náluk azonban az állomány mindössze 42 százaléka található, a nagyobb rész a tehetősebb, nagyobb volument kezelő befektetőknél koncentrálódik. Az ő viselkedésük kulcsfontosságú a piaci folyamatok szempontjából. 

A Blochamps számításai szerint a „nagy kisbefektetők” pénzének akár 80 százaléka is elhagyhatja az állampapírpiacot a magas hozamok begyűjtése után. Ők voltak azok, akik a 2021-2024-ben kiépített állampapír-penetrációból a legtöbbet profitálták, ráadásul gyakran összetett lombard-konstrukciók révén mindezt tőkeáttéttel fejelték meg, többszörözve a kockázatmenetes hozamot. Most viszont, a normális piaci viszonyok közé visszatérve inkább más lehetőségek után néznek.

A több tízmilliós befektetőkkel kapcsolatban még egy adalékot említ Karagich István. Az elmúlt években számos vállalkozó élt a kiskapuk adta lehetőséggel, adott kölcsönt magának és cége szabad pénzeszközeit lakossági állampapírokban parkoltatta, kihasználva a kínált kiemelkedő kamatokat. Ezek a szereplők – bár formálisan a lakossági statisztikát gyarapították – üzleti megfontolásból, rövid távra szálltak be. Azt, hogy jórészt kiszálltak és visszaadták cégüknek a kölcsönt, jól mutatja, hogy a vállalatok által lekötött banki betétek havi állománya az idén az első 3 hónapban sohasem volt 8000 milliárd forint alatt. A március végi 8078 milliárd forintos érték 25,9 százalékos éves növekedést takar, és ez a legalacsonyabb éves növekedési arány 2025-ben a havi összehasonlításokban.

A lakossággal ellentétben a vállalati betétek sokkal inkább alkalmasak rövid távú pénzparkoltatásra, ezeken gyakori az akár 1-2 hétre lekötött felesleges likviditás. Ehhez persze kamat kell, de ez meg is van: míg márciusban a lakossági lekötött betétek átlagos kamata 3,23 százalék volt, addig a vállalati lekötött betétek éves átlagos kamata 5,62 százalék. Ezek a kamatok már összemérhetők a csökkenő lakossági állampapír-hozamokkal, így a céges számlákról lakossági állampapír felé indított hozamoptimalizáló átcsoportosítás értelmetlenné vált.

A vagyonosok persze nem csak vállalati betét felé mozdultak, sőt, a fő elszívó erő a devizaalapú befektetés. Minél erősebb a forint, annál inkább nő a valószínűsége annak, hogy a nagy állampapír-csomaggal rendelkező befektetők devizába mentik át a hozamaikat – erről januári interjúnkban is beszélt már Karagich István.

Az MNB háztartási statisztikája szerint az első negyedévben nagyjából 700 milliárd forinttal csökkent a lakossági állampapír-állomány, miközben szinte ugyanekkora összeggel emelkedett a befektetési alapok állománya.

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a háztartások devizabetét-állománya az év első három hónapjában 182 milliárd forinttal (ebből csak februárban 117 milliárddal) nőtt, jól érezhető korábban prognosztizált portfólió-diverzifikáció iránya. Márpedig Karagich István szerint általános tapasztalat az elmúlt 10 évből, hogy az egyszer már devizába áthelyezett megtakarítások nemigen keresik a visszautat a forint felé.

Az új realitás tehát az, hogy az állampapír továbbra is kiemelt és elsődleges megtakarítási forma marad a lakosság széles köre számára, de a vagyonosokért az állampapír-piacnak versenyeznie kellene: mind a hazai bankok, alapkezelők, mind a nemzetközi piacok felszippantják a tőkét, ha az állam nem kínál eléggé vonzó feltételeket. Márpedig egyelőre úgy tűnik, nem akar. Fontosabb lett Nagy Mártonék szemszögéből nézve az állam finanszírozási költségeinek leszorítása, mint a hazai befektetői kör erősítése.