A szélsőjobb és Macron reménybeli utódja is elégedett lehet a francia önkormányzati választások első fordulójával

Vasárnap rendezték az önkormányzati választások első fordulóját Franciaországban, ahol már kizárólag a jövő évi elnökválasztás kontextusában értékelik az eredményeket. Miközben Emmanuel Macron elnöknek már nem nagyon maradt belpolitikai mozgástere az utolsó évére, ezek a helyhatósági választások szolgálhatnak irányjelzőként a közhangulatot illetően. A részvétel magasabb volt a 2020-as pandémiás mélypontnál (becslések szerint 57–58 százalék között), ám a választási rendszer sajátosságai miatt a legtöbb településen csak az egy héttel későbbi második fordulóban lesz végeredmény. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az első forduló ne hozott volna tanulságokat.

Először adhat nagyvárosi polgármestert Marine Le Pen pártja

A kétfordulós önkormányzati választások első fordulójában akkor születik eredmény, ha egy lista abszolút többséget (50%+) szerez, ellenkező esetben a második fordulóba (március 22.) az első fordulón legalább 10 százalékot elért listák jutnak tovább. A település polgármestere pedig rendszerint a győztes lista vezetője lesz – ezért azonosítják a listákat a vezetőjükkel, noha hivatalosan nem egyénileg indulnak.

A rendszer tehát nem nagyon kedvez az establishmenten kívüli pártoknak, hiszen a második fordulóban nehezen tudnak lokális többséget építeni anélkül, hogy beolvadnának a bal- vagy jobboldali nagykoalíciókba. Ez is magyarázza, hogy országos szinten hiába tényező már jó pár éve a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN), a legnagyobb település, ahol korábban sikerült nyerniük, a 120 ezres Perpignan volt. Most nagyon úgy fest, hogy ennél nagyobb városokat is sikerül behúzniuk, de a két forduló közötti koalíciókötések és visszalépések még sok mindent megváltoztathatnak. Nem véletlenül telefonálgat Macron is, aki szeretné minél több városban visszaszorítani a baloldalt és a szélsőjobbot.

A legnagyobb skalp az RN számára egyértelműen Marseille lenne: a második legnagyobb francia nagyvárosban ugyan a jelenlegi polgármester, a baloldali-zöld koalíciót vezető Benoît Payan ugyan győzött az első fordulóban, de a 36.7 százalékos eredménye alig több, mint az RN jelöltjének 35 százaléka. A kérdés most az, hogy a másik két továbbjutó jelölt (a radikális baloldal, illetve a jobbközép koalíció jelöltje) mit tesz majd: visszalépnek-e, és ha igen, megállapodnak-e erről Payannal, aki hétfőn már bejelentette, nem kér a baloldali populista Sébastien Delogu támogatásából. Payan nyilván arra játszik, hogy a választók maguktól rájönnek, mi kell a szélsőjobb megállításához, a taktika azonban kockázatosnak tűnik. Az mindenesetre biztos, hogyha sikerülne meghódítani az RN-nek a hagyományosan bevándorlóvárosnak számító Marseille-t, óriási lökést adna Jordan Bardella vagy felmentése esetén Marine Le Pen kampányának.

További déli nagyvárosokban még ennél is jobban szerepelt a párt: Nizzában a jobbközépről az RN-hez dezertált Eric Ciotti 43 százalékkal nyerte az első fordulót, csaknem 13 százalékot verve a jelenlegi polgármesterre, és ekkora előnyt ritkán szoktak ledolgozni a második fordulóban. Hasonló a helyzet Toulonban is, ott is nagy előnnyel várja az RN jelöltje a második fordulót.

Lendületet kaphat Bardella/Le Pen legesélyesebb kihívója

Ám az első forduló a másik oldalnak is hozott reményt, mindenekelőtt azért, mert a vártnál jobban szerepelt az az Edouard Philippe, akinek a közvélemény-kutatások a legnagyobb esélyt adják Bardella vagy Le Pen ellen egy esetleges második fordulóban. Philippe (Macron egykori miniszterelnöke 2017 és 2020 között) maga emelte a tétet, amikor Le Havre polgármestereként megígérte, hogy amennyiben nem választják újra, nem jelölteti magát elnöknek sem.

Az első forduló után viszont fellélegezhet, mert 43.7 százalékos eredménye lényegesen jobb a vártnál, és több mint tíz százalékkal előzi kommunista kihívóját. Philippe ezzel bizonyította, hogy képes a teljes centrumot lefedve szavazatokat gyűjteni, és nem égett rá Macron népszerűtlensége.

Párizsban viszont a baloldali jelölt teljesített várakozáson felül, ahol a közvélemény-kutatások azt jelezték, a hagyományos jobboldal jelöltje, a kulturális miniszter Rachida Dati megszorongathatja a szocialista Emmanuel Grégoire-t. Nem így történt, Grégoire annak ellenére előzte meg 12 százalékkal, hogy a választások előtt olyan csúnyán összeveszett párttársával, a távozó polgármesterrel, Anne Hidalgóval, hogy a törés a kampányára is hatással volt.

Párizsban is az a fő kérdés, mit lépnek a többiek, hiszen hárman is bejutottak a második fordulóba 10 százalék körüli eredménnyel. Közülük a jobbközép Pierre-Yves Bournazel már tárgyal Datival egy esetleges visszalépésről, és hajlik is a visszalépésre, azzal a feltétellel, hogy Dati semmilyen szövetséget ne kössön a szélsőjobbos Sarah Knafóval – ő nem az RN, hanem Eric Zemmour pártjának jelöltje, mellesleg Zemmour barátnője. Az RN jelöltje, Thierry Mariani itt nagyon gyengén szerepelt, mindössze 1,61 százalékot szerezve, ami még úgyis lebőgés, hogy Knafo személyében indult másik szélsőjobbos jelölt is.

A radikális baloldalt nem fogta meg a gyilkossági ügy

A választásokkal elégedett lehet továbbá Jean-Luc Mélenchon, a radikális baloldali LFI vezetője, hiszen párttársai érintettsége Quentin Deranque szélsőjobboldali aktivista meggyilkolásában komoly veszélyt jelentett a pártra. Már csak azért is, mert a balközép Szocialisták is ki akarták zárni az együttműködést velük, ám a szavazók másképp gondolták, és már most látszik, hogy lesznek városok, ahol megvalósul a baloldali egységfront. Ilyen az egyik legnagyobb francia város, Toulouse, ahol az LFI jelöltje megelőzte a szocialistát, és már meg is állapodtak arról, hogy az utóbbi visszalép az előbbi javára.

Várhatók további hasonló megállapodások is helyi szinten, de hogy országos szinten is egyesíti-e erőit a baloldal a legutóbbi parlamenti választásokhoz hasonlóan, az még kérdéses. Mindenesetre a legnépszerűbb balközép politikus, Raphaël Glucksmann hétfő délután élesen kikelt a toulouse-i szövetség ellen, és tiltakozott az LFI-vel való bármilyen együttműködés ellen.

Meglepetést okozott továbbá az LFI jó szereplése további nagyvárosokban, például Lille-ben is, ahol a második helyre futottak be, míg jó pár egyéb városban királycsináló lehet a radikális baloldal, lásd Párizst vagy Marseille-t. Nem véletlenül beszélt Mélenchon áttörésről hétfőn, hiszen úgy tűnik, a Deranque-botrány ellenére a választók nem büntették a pártot.

Érdekesség továbbá a harmadik legnagyobb francia város, Lyon, ahol az Olympique Lyon fociklub korábbi elnöke és tulajdonosa, Jean-Michel Aulas vezette jobbközép koalíció az előzetes esélyekre rácáfolva csak a második helyen végzett a jelenlegi zöld polgármester mögött. Az előzetesen inkább bukástól tartó Zöldek elégedettek lehetnek még azzal, hogy jelöltjük vezet egy másik nagyvárosban, Bordeaux-ban is, vagyis a legutóbbi választásokon látott zöld hullám nem csak egyszeri felvillanásnak bizonyul helyi szinten – bár a végső döntést itt is a második fordulós szövetségek befolyásolhatják majd.