Orbán már a náci német birodalom feltámadásával is riogat

Akkor lett feltűnő a jelenség, amikor Orbán Viktor Adolf Hitleréhez hasonlította Angela Merkel politikai fellépését.

Ez a mohácsi DPK-gyűlésen történt december közepén, ahol az esemény lezárásaképpen Rákay Philip anekdotázott a hangulatba került miniszterelnökkel. Orbán felidézett egy brüsszeli történetet 2015-ből, amikor Merkel félrehívta és beszorította őt egy sarokba. A kancellár felelősségre vonta a kerítés, a migráció és az állandó vétózás miatt, majd azt kérte tőle, adja fel álláspontját. Orbán így emlékezett:

„Ha német fenyegeti az embert, azért az komoly dolog. (...) És azt mondtam, hogy higgye el, hogy ez rosszra fog vezetni. Mert ez magyar fejjel nézve azt jelenti, hogy egyszer már Berlin megmondta nekünk, hogy kikkel nem élhetünk együtt. Volt egy ilyen szakasza a történelmünknek, ugye? Az nem vezetett jóra. Most meg azt akarjátok megmondani, hogy kikkel kell együtt élnünk. Hát ez se fog jóra vezetni! Ezt hagyjátok abba. De nem tudtam őt meggyőzni, és azt mondta, hogy majd most meg fogom tapasztalni, milyen az, amikor a német kancellár óvó keze nincs Magyarország fölött. És akkor kellett hozni egy döntést, hogy akkor igen vagy nem. És akkor vettem egy nagy levegőt, hallottam a német csizmákat, elképzeltem őket a mellkasomon, és az utolsó leheletemmel azt mondtam, hogy nem! És ezzel vége szakadt a beszélgetésnek.”

Súlyos „csizmái” voltak ezek egy olyan kancellárnak, akivel Orbán hosszú időn keresztül működött együtt, és akit méltó üzleti és politikai partnerként sűrűn méltatott. Ráadásul annak a CDU-CSU pártcsaládnak a kancellárjáról beszélt így Orbán, amely Helmut Kohltól Edmund Stoiberig hosszú ciklusokon át fontos partnerként, sőt barátként kezelte őt.

Elég súlyos volt az is, ahogy a két ország közös háborús múltjáról beszélt. A magyarországi deportálások – hiába próbálja az orbáni emlékezetpolitika visszatérően elkenni ezt – nem kizárólag Berlin akaratának eredményei voltak, abban a magyar állam és egyes állampolgárai önként is közreműködtek. A történeti igazság részletei azonban láthatóan nem érdekelték Orbánt – a személyes revans a vele ujjat húzó német elittel szemben annál inkább.