A kecske, a káposzta és a kőolaj esete: magyar–horvát vita az Adrián

Ha a gázvezetékből jelenleg nem is, de a csapból mindenképpen a következő pár szó folyik: Magyarország, nyersolaj, Ukrajna. A téma nemcsak minket, hanem a horvát politikai közbeszédet is élénken foglalkoztatja, nem is annyira annak magyar belpolitikai kontextusa, hanem inkább az Adria-kőolajvezeték helyzete miatt.

A magyar és horvát vezetés között az online térben elszabadultak az indulatok a kőolajbeszerzés engedélyezésének (pontosabban az orosz nyersolaj horvát vezetéken keresztüli szállításának) ügyében, erről pedig természetesen nemcsak a magyar kormánynak, hanem a horvátnak is megvannak a saját olvasatai.Ezek pedig a magyar kettős mércére és logikai bukfencekre helyezik a hangsúlyt, valamint párhuzamot vonnak a két ország között: míg Magyarország önérdekkövető, aki a kiskapukat és az ingyen ebédet keresi, addig Horvátország előrelátó stratégiát követő csapatjátékos, akinek geopolitikai ambíciói most érnek be igazán.

Gyorstalpaló: mi történt az előző hetekben?

Január 27-én orosz légicsapás érte a Barátság (Druzsba) kőolajvezetéket Ukrajnában; ez az a vezeték, amelyen keresztül Magyarország orosz nyersolajat importál. A találat miatt már közel egy hónapja nem érkezik szállítmány Magyarországra, ami – nem meglepő módon - azonnali, kampányidőszakhoz illően éles politikai reakciókat váltott ki Magyarország részéről. A magyar kormány szerint Ukrajna már képes lenne a szállítás újraindítására, ám politikai nyomás/zavarkeltés/beavatkozás és társai miatt késlelteti azt (vagy magát a probléma megoldását). Természetesen arra, hogy ki és vajon miért is okozta a vezeték megsérültét, a magyar narratívából nem derül fény, úgy tűnik, az Orbán-kormány ezt nem tartja lényeges információnak.

A már megszokott „ukrajnázás” mellett Budapest ezúttal Zágrábot sem kímélte, és azt követelte, hogy az Adria-kőolajvezetéken keresztül tengeri úton érkezzen orosz nyersolaj Magyarországra és Szlovákiába – ami, a magyar álláspont szerint, a két országnak az uniós szabályokra hivatkozva jár. A cél egyértelmű és világos: biztosítani a MOL-tulajdonban lévő százhalombattai és pozsonyi finomítók zavartalan működését.

Az elmúlt napokban így elég feszült hangvételű üzenetváltás zajlott Szijjártó Péter és Ante Šušnjar, a horvát gazdasági és fenntartható fejlődésért felelős miniszter között az X-en. A magyar külügyminiszter érvelése szerint Magyarország és Szlovákia uniós szankciós mentessége lehetővé teszi az orosz olaj tengeri importját abban az esetben, ha a vezetékes szállítás – a Barátságon keresztül – akadályba ütközik. A horvát fél ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a mentesség nem automatikus felhatalmazás minden alternatív útvonal használatára, különösen nem akkor, ha azzal egy másik tagállam infrastruktúráját vonnák be az orosz olajexport fenntartásába.

Ez az infrastruktúra lenne az Adria-kőolajvezeték, ami a horvát Krk szigetén található Omišalj kikötőből indul hosszú útra, majd éri el többek között Magyarországot és Szlovákiát is.

A horvátok szerint az Adria megbízható, biztonságos, piaci alapon árazott és megfelelő kapacitással rendelkező infrastruktúra, amely hozzájárul az európai leváláshoz az orosz energiahordozókról. Ezzel szemben a magyar kormány szerint a kőolajvezeték túlárazott, kiegészítő útvonal, ami jelenleg nem képes technikai szinten a magyar nyersolaj-kapacitások megfelelő biztosítására. Két, lényegesen eltérő álláspont, érdemes tehát tételesen végignézni, miként értelmezik ezeket Horvátországban.