Epstein és az elit: zsoltibácsizik a világ, Angliában már politikai földindulás van a botrányból
Trump helyett Keir Starmernek inog elsőként a széke az Epstein-akták miatt. Bár nem a brit miniszterelnök volt a haverja a pedofil bűncselekmények miatt elítélt, a rendőrségi cellában gyanús körülmények között meghalt playboynak, nem ő áradozott közös szenvedélyükről a fiatalabb nők iránt, és nem ő írt erotikus születésnapi köszöntőt, egy női akt ágyékánál írva alá a rajzát, hanem Donald Trump. Az amerikai elnök megítélését azonban ez már különösebben nem befolyásolja, a brit miniszterelnök viszont éppen a politikai túléléséért küzd, miután Washingtonban nyilvánosságra hozták a hárommillió oldalnyi dokumentumból álló Epstein-aktákat.
Starmer ugyan a jelek szerint nem is ismerte Epsteint, akivel semmilyen dokumentált kapcsolatáról nem tudni, így is rajta csattanhat az ostor, és a brit Munkáspárton belül már azt taglalják, kik lehetnek a trónkövetelők.
Jeffrey Epstein networkje olyan széles volt, hogy az akták nyilvánosságra hozatala nagyon sokaknak nagyon kellemetlen, és ez politikai oldalaktól már-már függetlennek látszik. Bill Clinton ugyanúgy repdesett Epstein Lolita Express néven regisztrált magángépén, mint Donald Trump, bin Szalmán szaúdi koronaherceggel ugyanúgy volt ölelkezve röhögős képe a pedofíliáért elítélt szexuális ragadozónak, akárcsak Ehud Barak izraeli miniszterelnökkel, és míg Bill Gatesnek orosz prostituáltaktól kapott nemi betegségre ajánlott gyógyszert, másokat azzal invitált a privát karibi szigetére, hogy Woody Allen is ott lesz.
Epstein baráti hálózata rendkívül kiterjedt volt, a Harvard volt elnökétől Naomi Campbellig, többek gyanúja szerint a KGB-től a Moszadig, politikai-ideológiai fronton pedig az alterbalos főteoretikus Noam Chomskyról a MAGA-mozgalom nemzetközi radikáljobbos internacionáléját szervező Steve Bannonig tartott.
Az akták nyilvánosságra kerülése után az érintettek, mint a forró krumplit dobálják a témát. Bagatellizálják az Epsteinnel való kapcsolatukat, azt hangsúlyozzák, hogy nem tudtak semmit a szexuális bűncselekményeiről, és próbálják hárítani a politikai következményeket.
Zsoltibácsizik a világ
A republikánus párt környékén a korábban még az évszázad pedofilbotrányának mondott ügy már nem is annyira érdekes, míg az európai centrista sajtó jelenleg elsősorban arra hegyezi ki az akták feldolgozását, hogy Epsteinnek milyen szoros volt a kapcsolata Steve Bannonnal, és rajta keresztül a populista új jobboldal érintettségét kívánják vizsgálni Franciaországtól (itt Le Pen pártja jöhet elsősorban szóba) Olaszországig (itt pedig Salvinié), de közvetlen támogatásra egyik esetben sincs bizonyíték).
Mindez arra is jó lehet, hogy némileg terelje a figyelmet más érintettekről. Franciaországban például az elmúlt évtizedek legbefolyásosabb kultúrpolitikusa, Mitterrand minisztere, Jack Lang van benne vaskosan az ügyben.
A párizsi Arab Világintézet jelenlegi vezetőjének (újabb kinevezéséért Brigitte Macronnál járt közben állítólag) a neve az Epsteinnel közös offshore-vállalatot is alapító filmproducer lányáéval együtt összesen több mint 1500-szor bukkan fel az Epstein-aktákban; a francia nyilvánosság pedig most ezerrel követeli az eltávolítását. Lang azzal védekezik, hogy ő „fehér, mint a hó”, ki gondolta volna Epsteinről, erről a kifogástalan modorú, rendkívül megnyerő személyiségről, hogy amúgy egy elvetemült szexuális bűnöző.
A szélesebb közvélemény a részleteken túl mindebből azt fogja érzékelni, hogy a „globális elit” tényleg annyira rothadt, amennyire a populizmus által uralt korszakban szeretik róla gondolni.
Bár Epstein üzletfelei közül sokaknak bizonyára valóban nem kellett tudnia a szexuális kényszerítésekről és a kiskorú lányok felszolgálásáról, a botrány megerősíti azt az amúgy is korszellemet jelzően népszerű nézetet, ami a lehető legdurvább bűncselekményeket is szemrebbenés nélkül kinézi a politikai, gazdasági és kulturális elitből. Ennek mostanra a pedofília lett a mindenhol érthető, elsőszámú szimbóluma; lásd Pizza-gate Amerikában, Zsolti bácsizás Magyarországon.
