A teljes sötétség után – eltemették Tarr Bélát

Az alkalomhoz nem illően se köd, se eső, se sár nem volt, amikor péntek délután eltemették az egy hónappal korábban, hosszú és súlyos betegség után, 70 évesen elhunyt Tarr Bélát, a leghíresebb magyar filmrendezőt, akit a fejfája szerint Tarr Béla Józsefnek hívtak. A Fiumei úti sírkertben tartott szertartáson több százan vettek részt, köztük közéleti személyiségek, értelmiségiek, egykori és jelenlegi filmesek.

14 órakor az atmoszférikus zenére gyülekező tömegtől Iványi Gábor metodista lelkész a stílszerűen borzasztóan szóló hangfalba rövid csendet kért, majd bibliai idézetekkel arról beszélt, hogy minden csak jelenés, de mégsem a halál, a felejtés, a filmszakadás a végső akarat, hanem az Istené. „Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt” – idézte a zsoltárt.

Meghalt, de halhatatlan

Szinetár Miklós beszélt először, aki 1977-ben többedmagával felvette Tarr Bélát a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. A 93 éves rendező a felvételiről azt mesélte el, hogy amikor megkérdezte Tarr Bélát arról, hogy az elmúlt időben mi tette rá a legjobb benyomást, akkor azt mondta, hogy Fehér György III. Richárdja, mert az emberi arcon ábrázolta a világtörténelmet.

Szinetár Einsteint parafrazeálva azt mondta, hogy Tarr filmjeiben a nyomasztó hétköznapok tömege, az elviselhetetlen monotónia tömege átváltozik energiává, de ez nem pusztít el, mint az atombomba, mert az utolsó filmjében, A torinói lóban mégis csinálják tovább a monoton munkát, a legvégén is folytatják. Szinetár szerint Az ember tragédiájában Lucifernek mindig tökéletesen igaza van, egyben nincs: a lényegben, és erről szól Shakespeare, Moliere, Mozart, valamint Tarr Béla is a filmjeiben. Szinetár szerint mindig sok a mesterdalnok, még több a mesterember, de költő nagyon kevés van: Chaplin, Fellini, Fehér György és mindenekelőtt Tarr Béla az volt. „Sajnos korán halt meg, de halhatatlan” – mondta.

Ezt mi basztuk el

Karácsony Gergely főpolgármester kiemelkedően jó beszédet mondott a temetésen. Felidézte, hogy 15 éve, zöldfülű politikusként nézett először Tarr Béla szemébe, amikor állt a bál a magyar film finanszírozása körül (és amikor Tarr már befejezte a filmrendezést). Karácsony szerint azóta többször beszélgettek kultúráról és országról, rendszerint keserűen, de röhögve mégis: ahogy Tarr Béla mondta, nem mondhatjuk, hogy valaki más baszta el, ezt mi basztuk el.

Bár Tarr mindig azt mondta, hogy nem szereti a kitüntetéseket, mert nincs is hova tenni azokat, de Karácsonynak úgy tűnt, hogy örült annak, hogy novemberben Budapest díszpolgára lett. De a betegsége miatt nem tudta átvenni a kitüntetést, viszont később megkérdezte, hogy:

„Na, mikor hozod már azt a kurva plecsnit?”

Mit kezdjünk magunkkal? – idézte Karácsony a néhai Esterházy Pétert, aki ezt a kérdést tette fel a Sátántangó megnézése után. Karácsony Tarr Béla életművéről azt mondta, a szabadság nem önérvényesítés, hanem „azért kell felszabadulnom, hogy végig tudjam gondolni, a többiek miért nem szabadok”. Karácsony azt mondta:

„Nem ismertem Tarr Bélánál szabadabb embert.”

A főpolgármester szerint a szabadság és az emberi méltóság tisztelete kötelessége annak a városnak, aminek Tarr Béla a díszpolgára. Karácsony a beszédét azzal zárta, hogy előző nap különleges csillagászati jelenség volt, a Vénusz a legmagasabban látszott az égen, és a nagyon erős égitestre fel kell nézni, „ha eltévednénk a sötétségben”. „Bekövetkezett a teljes napfogyatkozás. Köszönjük, hogy voltál, Béla. Isten áldjon!” – mondta Karácsony, aki végül elhozta a „plecsnit”.

A többi csend

Fred Kelemen filmrendező, A londoni férfi és A torinói ló operatőre angolul elmondta, hogy Tarr Béla végakarata volt, hogy mondjon itt beszédet. Megköszönte Tarr barátságát és a kompromisszummentes munkáját, majd a rövid beszédét azzal zárta: „The rest is silence.”

Az utópikus család

Patrick Marshall filmrendező szintén angolul arról beszélt, hogy azt viszi magával a hátralévő életére, amikor Tarr Bélának eszébe jutott valami, és csillogott a szeme. Elmondta, hogy bár az elmúlt 15 évben Tarr Béla már nem rendezett, de mindvégig fiatal rendezőket mentorált, és nagyon mélyen figyelt minden projektre, afféle utópikus filmkészítő családot alapított. „You were a North Star, Béla, but more that that, you were family” – mondta.

A kozmikus szar

A fiatal filmeseket képviselő Vermes Dorka forgatókönyvíró azt mondta, hogy Tarr Béla nem hitt a tanításban, de mégis sokan lettek a tanítványai, mert osztoztak a hitben, hogy miért kell filmet csinálni. Vermes szerint sokan nem vették észre, mennyi humor van Tarr Béla filmjeiben, pedig ha úgy mutatják be a valóságot, ahogy van, az abszurdnak hat, és ezért ér kinevetni.

Szerinte Tarr azt akarta, hogy a nézők nézzenek szembe a rideg realitással, és megerősödve menjenek tovább. Végül azt is elmondta, hogy Tarr Béla a kihasznált és tönkretett karaktereknek figyelmet és időt ajándékozott, visszaadva a méltóságukat, azt vallva, hogy a film nem pusztán esztétika vagy ipar, hanem erkölcsi tett. Felidézte azt is, hogy Tarr Béla a Partizánban azt mondta, a szar nem társadalmi, hanem kozmikus.

Nem volt választás

Ladányi Jákob filmrendező azt mondta, Tarr erőt, bátorságot és tartást adott nekik, mert az volt a legfontosabb, hogy őszintén és szívvel alkossanak. Szerinte az elhunytban a humanizmus és a szeretet mintha állandó háborúban állt volna a fájdalommal és a dühhel. Felidézte, hogy Tarr Béla egyszer dohányzás közben azt mondta neki két gondtalan német üzletember italozását nézve, hogy az ő életüket kellett volna választania, de Ladányi szerint aki 22 évesen megcsinálta a Családi tűzfészket, annak nem volt választása.

Mindenkinek fel kell szabadulnia

Olasz Renátó színész – a Minden csillag rendezője – Tarr egyik angolul elmondott beszédét idézte, ami szerint muszáj valamit csinálnod, ha van egy érzésed, amit megosztanál, azt azért osztanád meg, mert mindannyiunknak fontosnak gondolod. „All of us have to be free” – idézte Tarr Bélát.

Nem a világvége

Végül Iványi Gábor jött megint, aki azzal viccelt, hogy „Béla talán az én egyházam ateista tagozatához tartozott”. Ezután ismét a Bibliából idézett, a távolból halkan beszűrődő, veszett dudálás közben többek között azt mondta: „Ez nem a világvége.” Majd, miután úgy értékelte, hogy „Béla hazatalált már”, Víg Mihály egyik számára, a Werckmeister harmóniákban hallható Öregre átszállították Tarr Béla koporsóját a sírhoz.

Szavak nélkül

A temetésen a gyászoló család és a felszólalók – meg az olyan állandó alkotótársak, mint Víg Mihály zenész és Krasznahorkai László író – mellett megjelent többek között Enyedi Ildikó filmrendező (aki korábban meleg szavakkal búcsúztatta Tarr Bélát), Török Ferenc filmrendező, Vágvölgyi B. András író-újságíró, Müller Péter Sziámi énekes, Durst György gyártásvezető, Forgács Péter médiaművész, Rényi András művészettörténész, Szabó Simon színész, Miki357 kliprendező, Beton.Hofi rapper, Kemény Lili író, Sipos Balázs irodalmár, Szászi Petra zeneszerző, Német Tamás, a Telex főszerkesztője, Gulyás Márton, a Partizán vezetője, Gulyás Balázs újságíró, Horváth Csaba volt zuglói polgármester és Schultz Nóra politológus is.

Az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László – aki a temetés végén el is sírta magát – nem mondott semmit. A koszorúján is csak annyi állt, hogy: „Csá.” Hiszen mit is lehetne mondani még? Kész az egész.