Moszkva az Interpol körözési listáját felhasználja arra, hogy vadásszon a rezsim külföldre menekült kritikusaira

Több ezer, az Interpoltól kiszivárgott dokumentumot kapott meg a BBC World Servie és a francia oknyomozó médium, a Discloser, amelyek azt bizonyítják, hogy Oroszország nagy mértékben visszaél a nemzetközi rendőrségi ügynökség adataival külföldre menekült kritikusainak üldözése érdekében. Moszkva az Interpol körözési listáit felhasználva politikai ellenfelek, üzletemberek és újságírók letartóztatását kéri, azt állítva, hogy bűncselekményeket követtek el, írja a BBC.

Az adatok elemzéséből kiderül, hogy az elmúlt évtizedben az Interpol saját független panaszügyi osztálya több panaszt kapott Oroszországgal kapcsolatban, mint bárki más – háromszor többet, mint a második helyen álló ország, Törökország. A Moszkva kéréseivel szembeni panaszok több ügy megsemmisítéséhez vezettek, mint bármely más ország esetében.

Miután Oroszország megkezdte az ukrajnai agressziót, az Interpol ellenőrzéseket vezetett be Moszkva tevékenységével kapcsolatban, „hogy megakadályozza az Interpol csatornáival való esetleges visszaélést az ukrajnai konfliktuson belüli vagy kívüli egyének célba vételével kapcsolatban”. A kiszivárgott dokumentumok azonban arra utalnak, hogy ezek a lépések nem voltak hatékonyak, ráadásul a bejelentő elmondta, hogy 2025-ben csendben eltöröltek néhány szigorúbb intézkedést.

Az oknyomozók megtaláltak egy olyan személyt, aki szerepelt az aktákban. „Amikor vörös riasztást kapsz, az életed teljesen megváltozik” – mondta nekik Igor Pesztrikov üzletember, aki azután került fel a névsorba, hogy 2022 júniusában, négy hónappal Ukrajna inváziója után, elmenekült Oroszországból, és menedékjogot kért Franciaországban. A vörös riasztás (red notice) mind a 196 Interpol-tagországba megérkező jelzés, amelyben arra kérik őket, hogy találják meg és tartóztassák le a személyt. A vörös figyelmeztetés (red diffusion) egy hasonló jelzés, de csak egyes országoknak küldik.

Amikor Pesztrikov az interpolos körözésről tudomást szerzett, úgy érezte, két lehetősége van: odamenni a rendőrséghez, és azt mondani, hogy „benne vagyok az Interpol rendszerében”, kockáztatva a letartóztatást, vagy rejtőzködni. Ez utóbbit választotta, így azóta nem bérelhet lakást, a bankszámláit blokkolják, a bujkálás állandó idegességgel jár. A rendőrség „bármikor betörhet a házadba… ezért olyan vagy, mint egy sarokba szorított patkány. A stressz, az idegesség, a nyomás, a rád nehezedő törvénytelenség” ami szétszakítja a családokat – mondta az újságíróknak (a biztonság kedvéért a lánya és annak anyja egy másik országba költözött).

Pesztrikov jelentős részvényes volt az 1990-es években privatizált nagy oroszországi fémipari vállalatokban, így a Szolikamszki Magnéziumgyárban. Az ukrajnai inváziót megelőző hónapokban a Kreml nyomást gyakorolt rá, hogy hagyjon fel termékei külföldi értékesítésével, és csak az orosz piacra szállítson. Úgy vélte, ez azt jelentené, hogy termékeiből katonai eszközök, például vadászgépek és tankok alkatrészeit lehetne gyártani. Ellenállt, nemcsak azért, mert nem akarta, hogy „sokkal olcsóbban és bárkinek el kelljen adnom a terméket, akinek a minisztériumok mondják”, hanem azért is, mert „ez erkölcsi kérdés is volt… senki sem akart még közvetve sem részt venni olyasvalaminek a gyártásában, amit emberek megölésére használnak”. Pesztrikov úgy véli, hogy az engedelmesség megtagadása és az a tény, hogy akkoriban a felesége ukrán volt, ahhoz vezetett, hogy cégeit államosították, és Oroszországban pénzügyi bűncselekmények miatt nyomozások indultak ellene.