Elképesztő, hogy nemsokára újra vadászhat a túrázó ökológust combon lövő közveszélyes vadász, akit annyira büntettek, mintha gyorshajtó lenne

A közvélemény 5 nappal ezelőtt tudhatta meg egy rövidhírből, hogy egy vadász mindössze 420 ezer forint pénzbüntetést és 3 éves vadászattól való eltiltást kapott azért, amiért 2024. februárjában az autójában ülve, hőkamera segítségével kiszúrta, hogy valami melegvérű lény tartózkodik alatta a völgyben, mire anélkül, hogy meggyőződött volna róla, hogy a kinézett zsákmány állat-e egyáltalán, meglőtte. Mit tesz isten, nem állat volt, hanem egy éppen sátrat verő környezetvédelmi szakember, aki a combját összezúzó lövés miatt majdnem meghalt ott helyben és tartósan rokkant marad.

A sztori másik felét most maga az érintett, a történetét a Facebookon nyilvános posztban megíró Málnás Kristóf András mesélte el a saját szemszögéből. (Az áldozat beszámolójából egyébként pontosan ugyanaz derül ki, amit a mezőkövesdi járásbíróság így fogalmazott meg: „a biztonságos lövés leadásának elvárt körülményei nem álltak fent, és a férfi kétséget kizáróan nem győződött meg arról, hogy a lövéssel mások életét, testi épségét nem veszélyezteti”.

De az absztrakt jogi szöveg után nézzük, mi is történt!

A jól ismert bogácsi fürdőtől durván 20 kilométerre járunk a Bükkben, Bükkzsérc községtől nem messze, népszerű túraútvonalak közelében. Errefelé található a híres Suba-lyuk barlang, a noszvaji barlanglakások vagy az Ódor vár is. Itt döntött úgy Málnás és társasága, hogy az alkonyatra tekintettel nem mennek tovább, hanem letáboroznak. Stramm, sőt extrém társaságról van szó, hiszen február volt. „A sárga és zöld jelzés találkozása fölött találtunk egy kopárabb foltot egy kisebb völgyben. Ez valamennyire szélvédett is volt és nagy bozótot sem kellett leirtani.” - írja le a helyszínt a túrázó. A terv amilyen egyszerű, olyan beválallós volt:

„Három fa közé V-alakban kifeszítettünk egy-egy kötelet, azon átvetettük a sátorlap poncsókat szélfogónak/hőtükörnek. Ezek alá ment volna a polifoam és a hálózsák, a fekvőhelyek között pedig gyújtottunk volna egy kis tüzet.”

Ám volt, aki nem hagyta, hogy eljussanak idáig. Hősünk a poncsó alatt ülve a kényelmes alvást akadályozó magoncokat egyelte ki éppen, amikor a társaság „közeledő ropogásra” lett figyelmes.

„Egy autó tartott felénk. (...) 35 méterre tőlünk megállt. Egy pick up volt az. A nap már a felettünk lévő gerinc alatt járt, de a gerincen futó úton az ellenfényben álló kocsi körvonalai még jól látszottak. Az utastér viszont már teljesen fekete volt. Semmi kétségünk nem volt afelől, hogy egy vadász lesz az.”

írja Málnási. Hogy miért volt ennyire biztos ebben?

„Ökológusként különböző státuszban huszonpár éve jártam úttalan utakon, rendszeresen futottam össze vadászokkal. A beszélgetés többnyire hasonlóan zajlik: ki vagyok, mit csinálok ott, menjek onnan. Tél végétől tavaszig, biztosan agancsozom – menjek onnan. Máskor, biztosan a vadkameráját akarom ellopni – menjek onnan. Neki a környéken szórója van – zavarom a vadat, menjek onnan. A hétvégén hajtás lesz – zavarom a vadat, menjek onnan. Este jön a fizető vendég – zavarom a vadat, menjek onnan. „Rendben, én megyek, csak előbb megcsinálom, amiért jöttem.”

Rossz tapasztalatai alapján hősünk hasonlóan kellemetlen beszélgetésre számított:

„Abbahagytam a magoncok vagdalását, egy földön lévő kőnek dőlve leültem és vártam, hogy kiszálljon a kocsiból és kezdődjön a szokásos dialógus.”

De nem kezdődött el, mert az ekkor még csak feltételezett vadász nem szállt ki:

„(...) a telefon sem világított a kocsiban, az csak állt sötéten. Teltek a percek – vártunk, hogy ugyan mit is akar. Egy idő után felvetődött, hogy lehet, nem is lát minket. Végül is fentről nézve egy sötét völgyben vagyunk, percről percre sötétebb lett, simán lehet, hogy a havas háttéren épp olyan sötét foltok vagyunk, mint a környező fatörzsek.”

De sajnos látta őket, pontosabban annyit, hogy van ott valami élőlény:

„Mint kiderült, vadászunk látott. Legalábbis látta, hogy valami melegvérű van a völgyben. Különálló hőkamerája volt, a puskára szerelt Swarovski Z8i 2-16x50P típusú távcső (szakértői nyilatkozat) nem lát a sötétben. Gondolom, a hőkamerával pásztázta a környéket miközben lépésben ment a kocsival. Mikor látta, hogy valami van lent az út mellett, sziluett alapján megcélozta és várt, hogy kiderüljön, mi is az. Aztán amikor már félő volt, hogy teljesen besötétedik és végleg eltűnik a körvonal is, úgy döntött, hogy az „először lelőjük, azután majd kikérdezzük” taktikát követi és lőtt.”

Málnási a bíróság szavaival: „mély, roncsolt sebzést és csonttörést szenvedett el, a baleset folytán pedig mozgásszervi jellegű maradandó fogyatékossága is kialakult”. Az érintett összefoglalója ugyanerről:

„A történet egyszerű. Szándékos, gondosan célzott lövés nem megfelelő fényviszonyok mellett nem beazonosított célra. Nem gellert kapott golyó, nem véletlenül elsült fegyver, nem mozgásra leadott kapáslövés. Ennek eredményeként egy táborozó turista életveszélyes sérüléssel kórházba került, ahonnan nyomorék lábbal távozott.”

Az esetben az az igazán durva, hogy maga a ténybeli része annyira egyértelmű volt, hogy az ítéletet végül tárgyalás mellőzésével hozta meg a bíróság. Az ítélet az, ami mind az áldozatot, mind a 444 által megkeresett vadász szakértőt is meghökkentette: a tettes megúszta - jogerősen - 420 ezer forint pénzbüntetéssel és ami még vadabb, mindössze 3 éves vadászattól való eltiltással az örökös helyett. Miután a lehető legerősebb bizonyítékát adta annak, hogy szellemileg-mentálisan alkalmatlan a vadászatra és a fegyvertartásra, sőt közveszélyes.

Nehéz nem egyetérteni azzal, amit az áldozat az ítéletről írt:

„Az hogy vadászunk próbálja megúszni a dolgot végül is érthető. Ehhez az ítélethez viszont kellett még egy ügyész és egy bíró asszisztenciája is. Én valahogy úgy gondolnám, hogy egy bírósági ítélet nem csak egy adott eset megtorlásáról szól, hanem próbálja megakadályozni annak újbóli elkövetését, illetve társadalmi iránymutatás is. Ez az ítélet márpedig azt sugallja, hogy egy vadász szinte büntetlenül agyonlőhet akárkit.”