Venezueláról csak azt nem tudjuk, hogy mi történt, mi van ott most, és mi jön ezután
Amikor 2026. január 3-án a világ arra ébredt, hogy amerikai különleges erők elrabolták Venezuelából Nicolás Maduro elnök-diktátort és feleségét, úgy tűnt, hogy ezzel valami végérvényesen megváltozott a világban. Vagy legalábbis az amerikai kontinensen. De Venezuelában biztosan. Három nap elteltével viszont már abban sem lehetünk biztosak, hogy akár csak Venezuelában nagy változások következnek.
A „biztos” szót általában is jó elkerülni az ilyen elemzésekben, de a venezuelai kilátások taglalását most még nehezebbé teszi, hogy azt sem tudjuk, mi történt a dél-amerikai országban 2026 elején, illetve mi vezetett az amerikai katonai akcióhoz. Ilyenkor érdemes elővenni azt a jelenetet az 1992-es Ifjú Indiana Jones kalandjai tévésorozatból, amelyben az ifjú Indy, aki Forrest Gumphoz hasonlóan valahogy mindig a történelem közepében találja magát, Pancho Villa csapataival együtt érkezik egy poros mexikói falucskába.
Villa gerillavezér és forradalmár volt, a latin-amerikai kollektív történelmi emlékezetben egyfajta mexikói Robin Hood, aki még attól sem félt, hogy az amerikai határon átszökve a saját hazájukban támadja meg a gringókat. A tévésorozatban viszont azt is látjuk, ahogy emberei csirkét lopnak egy szakadt, hiányos fogazatú, ősöreg mexikói paraszttól. A tolvaj azzal érvel, hogy „üres gyomorral nem tudunk érted harcolni”, amit a fiatal Indy is átvesz, az öreg viszont válaszul elmeséli az élete, a csirkéi és Latin-Amerika történetét:
„Sok évvel ezelőtt Juárezzel lovagoltam Miksa császár ellen. Akkoriban sok csirkém veszett oda, de azt gondoltam, hogy a szabadság ennyit megér. Amikor Don Porfirio lett az elnök, én őt támogattam, de elvitte a csirkéket. Utána jött Huerta, és ő is elvitte a csirkéket. Aztán Carranza következett, és ő is elvitte a csirkéimet. Most jön Pancho Villa hogy felszabadítson, és a legelső dolga ellopni a csirkéimet.”
