„Az ő életükben már nem lesz villany, de majd a gyerekeiében biztosan”

• Magyarország 300 felzárkózó településének egyike a Balatonhoz közeli Zalakomár.
• A rendszerváltás idején a környékbeli munkalehetőségek megszűntek, a bűnözés mindennapos volt, az együttélés reménytelennek látszott.
• Az ellentéteket tovább mélyítette, hogy az északi, kiskomáromi részen beás, a déli, komáromvárosin köszörűs cigányok élnek.
• A zalakomári helyzettel a Máltai Szeretetszolgálat két munkatársa, Horváthné Ács Aletta és Stankovics Erika ismertetett meg minket pár nappal karácsony előtt.

Riti papa a faluvégen lakik Zalakomár kiskomáromi részén. Ki kell vinni neki az új paplant, meg a plédet, csak úgy kézben, nincs messze ugyanis a máltaiak Árpád utcai Jelenlét házától. Riti papa felesége nem él, nyugdíja nincs, teljes mértékben a máltaiakra szorul. Még akkor is, ha rendszeresen átjár a közeli Nagykanizsára, ahol a bolhapiacon énekelget. Ilyenkor, úgy mondják, megszedi magát, de vagyonokra senki ne gondoljon. Hazafelé bemegy a boltba, és nemcsak saját magának vásárol ezt-azt, hanem a Jelenlét házba is visz mosóport. Az embereket ugyanis arra szoktatják, hogy a segítség nincs ingyen, nekik is viszonozni kell. Ha csak egy kis doboz mosóporral is.

A Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programján alapuló, de a kormány által meghirdetett, EU-támogatással működő Felzárkózó települések-program 2019-ben indult, 300 hátrányos helyzetű települést érint. „Ezekben a községekben minden statisztikai mutató a hátrányok halmozódását mutatja: a komfort nélküli házak aránya ötszöröse, az általános iskolát be nem fejezett emberek aránya háromszorosa az országos átlagnak, miközben a településeken arányaiban háromszor több gyermek születik, mint máshol” – olvasható a program honlapján.

Több ilyen településen is voltam már, de Zalakomár azokhoz képest nagyon másnak tűnik. A Miskolchoz tartozó Lyukón az egykori bányászok hétvégi házaiba a Fészekrakó program kárvallottjai, a felszámolt nyomortelepek, munkásszállók egykori lakói költöztek, és élnek sokszor hihetetlen nyomorban. Tiszaburán többször is megfordultunk mostanában, havonta kellett időközi választást tartani, mert több tízezer forintot fizettek a szavazatokért. A szocpolos telepen a házakat kerítés nem védi, az udvarok rendezetlenek, van, ahol nyílászárók sincsenek már, de az épületeket még lakják. Olyan házak is vannak szép számmal, amik lakhatásra alkalmatlanok, mert saját tulajdonosaik adták el a téglák vagy a cserepek egy részét, mert, így mondják, kellett a pénz drogra.

Zalakomáron az ember néhány óra elteltével abban hisz, hogy itt annak az anyukának a sorsa tipikus, aki csupán öt általánost végzett, a gyerekeit viszont szőcsénypusztai mezőgazdasági szakiskolába járatja, egyikük már autóvezetést tanul.