Rózsa Gábor filmrendező-producer felolvassa a hajdúböszörményi városvezetéssel szakító közleményét

November 9-én furcsa dolog történt a hajdúböszörményi Sillye Gábor Művelődési Központban. Épp az Emma Karácsonya című filmet mutatták be, amelyet Rózsa Gábor, egy helyi, tehát Hajdúböszörményről származó és ott is alkotó filmrendező rendezett, amikor a filmes egy kis híján hétperces monológot tartott. Ebben elmondta, hogy ez az utolsó alkalom, hogy őt a böszörményi színpadon látják, ezentúl soha többé nem mutatja be a filmjeit otthon. A rossz hangulatú beszédet a Debreciner a fenti címen tette közzé:

Rózsa azt sérelmezi, hogy bár öt éve készítenek filmeket helyben, sokszor helyieket alkalmazva és a cégük is Hajdúböszörménybe van bejegyezve, a jegyeladásból származó jutalékon kívül az önkormányzat bérleti díjat is fizettet velük a művház használatáért úgy, hogy ráadásul a technikát is nekik kell bérelniük.

„Jelenleg több, mint 50 mozi játssza az Emma karácsonya című filmünket és sehol máshol – még a budapesti, csúcstechnológiával felszerelt Cinema City termekben – sem kell fizetnünk különdíjat a bevételből leeső jutalékon kívül. Ehhez képest városunkban, Hajdúböszörményben az ország legkedvezőtlenebb ajánlatát kaptuk meg: alkalmankénti fix fizetési kötelezettséggel és emellett a bevétel százalékos fizetendő jutalékával. Amikor ezt az országos viszonylatban felmerülő aránytalanságot szóvá tettük, azt a választ kaptuk, hogy ne legyünk ennyire anyagiasak, örülnünk kellene, hogy a helyiek láthatják a filmet, és igazából nekünk kéne ingyen adnunk a jegyeket. Művészként és cégtulajdonosként is sértve érzem magam emiatt azóta is. Szeretném feltenni a kérdést, hogy vajon a helyi boltoktól is elvárják, hogy ingyen adják a termékeiket a lokálpatriotizmus jegyében?” – mondta ennek kapcsán Rózsa.

Azóta a város polgármestere, Göröghné Bocskai Éva is megszólalt az ügyben. Hétfőn este közzétett posztjában arról ír, hogy Rózsa mondandójában „valós és valótlan állítások keverednek, ami sajnálatos”.

„Megértem, hogy a jelenlegi helyzetet magára nézve sérelmesnek tartja. De polgármesterként kötelességem felhívni a figyelmét, hogy a város intézményeinek a közpénzekkel való felelős gazdálkodás szabályai miatt csak bizonyos keretek között van mozgásterük. Ezek a szabályok nem ellenünk, hanem a közösség védelmében születtek. Tudom, hogy a gazdasági élet rugalmasságához szokott embernek ez nehezen elfogadható, mégis elengedhetetlen az átláthatóság és a tisztaság érdekében” – írja a polgármester, aki a Rózsa által elmondott konkrétumokra nem reagált bővebben.

A rendező egy posztot is közzétett, amit érdemes elolvasni hosszabban is. Ritka, hogy egy alkotó, aki országos ismertségre törekszik és ebben értékelhető sikereket is elér, egy viszonylag kis, vidéki városhoz ragaszkodik otthonként és alkotása helyszíneként. Ehhez képest ilyen esetekkel találkozott:

„Az újságban kérésemre a helyi, hajdúböszörményi 9 éves szereplőnkkel sem akartak interjút, mondván "mit kezdjenek egy kilenc évessel, hiszen nem tudnak olyan szinten beszélni vele, ami elvárt lenne"... ...a helyi tévé nem kereste meg az országosan több, mint 50 moziban szereplő, tehetséges helyi gyerekszereplőket és az alkotókat sem, hogy az alkotás menetéről beszámoljanak.”

„Döntésünket árnyalja még az is, hogy tavaly cégünk egy könyvelési hiba során– a filmes tevékenység specifikus elszámolási nehézségei miatt – több iparűzési adót (IPA) fizetett a városnak, mint amennyi nyereséget termelt az egész évben, megnehezítve ezzel egyébként is kicsi és művészettel foglalkozó, családi vállalkozásunk életben maradását. Jeleztem személyesen is Polgármester Asszonynak a felálló kilátástalan anyagi helyzetünket, ígéretet tett, hogy majd igyekszik megoldást találni. Tudjuk, hogy a könyvelési hiba a mi felelősségünk, de reménykedtünk a jószándékban, hogy amennyiben átlátják, hogy az általunk beutalt összeg milliókkal tér el az amúgy vállalkozásunk méretéhez fogható reális összegtől, akkor majd cserébe legalább bőkezűbb támogatásokat vagy legalább engedményeket adnak nekünk újabb filmes projektjeinkhez. Nem adtak.”

„Tavaly az Emma karácsonya című filmhez kaptunk bruttó 100.000 Ft-ot támogatásban. Bár egy több milliós film költségvetéséhez ez egy elenyésző hozzájárulás, mégis örültünk a gesztusnak. Az öröm addig tartott, amíg nem realizáltuk, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő szállásokért mégis fizetnünk kell. A három külsős stábtagunk elszállásolása többe került, mint ez az összeg. Kicsit olyan ez, mint a mesében: kaptunk is meg nem is.”

„A városgazdálkodástól kaptunk egy kellékbuszt, amit a nézők láthatnak is a filmben. Ez sem volt teljesen ingyen, ugyanis cserébe elvárták, hogy két A3-as laminált Hajdúböszörmény címert helyezzünk el az amúgy romantikus, fontos jelenetben. Ez alkotóként szorongással töltött el, hiszen nem tudtam, hogy a város kérésének vagy a rendezői víziónak tegyek keresztbe. Fontos megjegyezni, hogy civil támogatóink közül senki nem volt ilyen elvárással felénk.”