Nagy Ervin szerint nem is verik agyon Schmidt Máriát a Pintér Béla-féle színdarabban és a jelenet eleve olyan, mint egy Vitéz László-bábjáték

Pezseg a kultúrélet: Nagy Ervin megnézte Pintér Béla „Kabuki” című új darabját és kritikát írt róla a Facebookra a Fidesz fővárosi frakciójában ülő Gulyás II. Gergely képviselő kedvéért.

(Gulyás volt az, aki, bár az előadást nem látta, megpróbálta belekeverni a Tisza pártot a színdarab körüli minibotrányba, ami azért tört ki, mert abban úgy tűnik, hogy egy betyár szelleme agyonver egy szőke parókája miatt Schmidt Máriára emlékeztető szereplőt. Gulyás azt hozta fel, hogy Pintér társulata kapott 3 millió forintot azon egy Főváros által indított és a Pro Cultura Urbis Közalapítvány által bonyolított pályázaton és Nagy a PCU kuratóriumi tagja, ezért ez szerinte tiszás színdarab.)

A Gulyás képviselőnek címezett bejegyzést Nagy Ervin azzal indítja, a szőke parókás szereplőt megverő jelenetre célozva, hogy

„Az önök által kifogásolt rész, jelentem olyan brutális, mint amikor Vitéz László elagyabugyálja palacsintasütővel a gonoszokat. Nyugodtan lehet kérni rá az MTVA-ban egy 8-as karikát!”

A színész ezután két fontos elemre hívja fel a politikus figyelmét:

1.) Az erőszakos tettet egy testetlen szellem követte el.

2.) A darabból később kiderül, hogy a szőke parókás szereplő nem is halt meg.

„Nem elhanyagolható módon az akciót egy 18. századi betyár megidézett szelleme követi el, egy lázálom keretében, aminek ugye ön is érzékeli, hogy mennyi köze van a valósághoz..! Az külön vicces, hogy a hölgyemény a darab legvégén vidáman néptáncol, ami színházi értelemben semmissé teszi az addig történteket, visszavezetve a nézőt a jelen valóságába.”

Nagy Ervin harmadik kritikai észrevétele: a Schanda Vera nevű szereplő a hajszínén kívül nem sokban hasonlít Schmidtre:

„A kérdéses karakter egyébiránt nagyon messze esik az önök által vélt kormányközeli üzletasszonytól, ugyanis nem milliárdokba kerülő magángépen érkezik, nincs testőre, nincsenek komplett házai az Andrássyn, nem talpig Channel és nincs gyereke, se étterme, se adriai luxus-ingatlanja…”

A Tisza-szimaptizáns színész kritikusi minőségében ezután összefoglalja a darab álatal érzékelt mondanivalóját:

„Pintér arról írt darabot, hogy a pártállam hogyan próbálja megroppantani a polgárai gerincességét. Hogyan korrumpálja vagy fenyegeti az állam az embereket, ha nem azt teszik amit ők diktálnak. Hogyan akarja elvenni önbecsülését és akarja oroszbaráttá tenni Petőfi szabad népét! Mutatja fel ezt Európában, szinte egyedülálló eredetiséggel és bátorsággal, betyárokkal, időutazással, Sógunnal, csíkos lóval, néptánccal és elképesztő színészi játékkal!”

Az írást azzal fejezi be, hogy mivel Pintér előadásaira tudomása szerint „Pokorni úr” és „jónéhány kormányközeli tisztviselő” is el szokott járni, Gulyás is nézze meg a darabot a Fidesz-frakcióval együtt.