Putyin szempontjából a Magyarország által vásárolt olaj nem gazdasági szükségszerűség, hanem politikai szimbólum
- A Rosznyeft és a Lukoil elleni amerikai szankciók jelentős változást jelentenek a szankciós logikában, hiszen most már a vásárlókat helyezik nyomás alá.
- Bizonyos szempontból már most látjuk Trump szankcióinak a hatását, hiszen az indiai és a kínai finomítók is óvatosabban döntenek az orosz olaj beszerzéséről.
- Senkit sem lepne meg, ha Trump mentességet adna a szankciók alól Orbán Viktornak, de ezzel az amerikai elnök a saját képét is gyengítené.
- Eddig főként arra koncentráltunk, hogyan szerzi Oroszország a pénzét, de kevésbé arra, hogyan költi el, a kiadási oldallal sokkal többet kellett volna foglalkozni.
- Tom Keatinge-gel, a RUSI Pénzügyi és Biztonságpolitikai Központjának alapító igazgatójával interjúztunk. A londoni központú RUSI (Royal United Services Institute) a világ egyik legrégebbi, biztonságpolitikával foglalkozó agytrösztje.
Miért épp most jelentette be az amerikai kormány a szankciókat a Rosznyeft és a Lukoil ellen? Ez csak egy Trump-féle, hirtelen felindulásból bejelentett politikai gesztus, vagy egy tényleges amerikai kísérlet Oroszország hadigépezetének gyengítésére?
Donald Trumpnál sosem lehet biztosan tudni, lássuk be, vele az élet mindig egy hullámvasút. Egyébként az Egyesült Államok hatóságai – elsősorban a Pénzügyminisztériumra gondolok – hónapok óta dolgoztak az orosz szankciós javaslatokon. Egészen mostanáig az elnök úgy döntött, hogy nem alkalmazza ezeket, most viszont ez megváltozott. Szerintem Trump frusztrált, mert úgy érzi, félrevezették a Vlagyimir Putyinnal tervezett budapesti találkozó kapcsán, és az oroszok nem gondolják komolyan a békét. Korábban is beszélt arról, hogy ha Putyin nem veszi komolyan az ő „békemisszióját”, akkor lépni fog, és most ezt történt.
A nagy kérdés az, hogy mi következik ezután, mert a Rosznyeft és a Lukoil elleni szankciók érezhető csapást jelentenek Oroszországnak. Bizonyos szempontból már most látjuk a hatásukat, hiszen az indiai és a kínai finomítók is óvatosabban döntenek az orosz olaj beszerzéséről. A lényeges kérdés az, hogy Trump valóban fenn akarja-e tartani a nyomást Moszkván, vagy ez csak egy hirtelen dühkitörés volt. Ez pedig egy következő dilemmához vezet: lesznek-e további szankciók azokkal a finomítókkal szemben, amelyek továbbra is a Lukoiltól vagy a Rosznyefttől vásárolnak olajat, amikor november végén lejár a türelmi időszak? Még nehéz megmondani, mennyire komoly Trump, de előbb-utóbb ennek is ki kell derülnie.
Ilyen szempontból Orbán washingtoni találkozója is a lakmusztesztje lesz annak, mennyire gondolja komolyan Trump a Kreml elleni nyomásgyakorlást. A kérdés az, vajon Trumpnak megvan-e az elképzelése és a befolyása ahhoz, hogy meggyőzze a magyar vezetést: ennek tényleg véget kell vetni.

Ezek a szankciók Oroszország két legnagyobb olajvállalatát, a Lukoilt és a Rosznyeftet célozzák, de konkrétan az orosz olajat nem. Miért ezt az utat választotta Trump?
Így igaz, nincs teljes embargó az orosz olajra. De ha valaki orosz olajat akar vásárolni, akkor azt nagy eséllyel a Lukoiltól, a Rosznyefttől vagy a Gazpromtól fogja megtenni – most viszont az orosz olajexport mintegy 60 százaléka már szankciók alatt áll. Tehát, bár magának a terméknek a vásárlását nem tiltották be, a termékkel kereskedő vállalatokkal való bizniszelést lényegében igen. A gyakorlatban sokszor egyszerűbb cégeket szankcionálni, mint egy terméket: ha valaki pénzt utal a Lukoilnak vagy a Rosznyeftnek, vagy szerződést ír velük alá, azt a hatóságok nyomon tudják követni és büntetni tudják.
Nem tudom, eljutunk-e valaha odáig, hogy tényleges, fizikai embargó legyen az orosz olajra, simán lehet, hogy nem. De azok számára, akik valóban nyomást akarnak gyakorolni Oroszország olajexportjára, ez fontos lépés ebbe az irányba.
Korábban arról beszélt, hogy a szankciók akkor a leghatékonyabbak, ha váratlanok és sokkhatást okoznak. Ez az új csomag megfelel ennek a kritériumnak, vagy Oroszország már elég ellenálló ahhoz, hogy különösebb probléma nélkül kibekkelje Trump döntéseit?