Al-Fashir elesett, és végleg elszabadult a pokol
„Vízszintesen fekvő 1,5-2 méter közötti dolgokat láttunk, ami egy átlagos emberi test hossza. Ezek a dolgok 36-48 órával ezelőtt nem voltak ott, most pedig tele vannak velük a város utcái” – ezt a Yale humanitárius kríziseket kutató részlegének vezetője mondta a szudáni Al-Fashir városáról készült műholdképekről múlt hét kedden. Az éhínség és betegségek sújtotta városból az erőforráshiánnyal küzdő szudáni hivatalos hadsereg (SAF) október utolsó napjaiban vonult ki, másfél év ostrom után.
A helyükre a régiót szinte teljes egészében uraló paramilitáris RSF vonult be, aminek vezetői rövidesen bejelentették, hogy elfoglalták a hadsereg helyi bázisát. Innentől kezdve kétség sem férhetett hozzá, hogy az amúgy is embertelen állapotok között élő lakosság rövidesen súlyos brutalitások áldozatává válik – ha önmagában nem lett volna elég, hogy a hadsereg a kivonulása után a város civilek által lakott részét is bombázta. Hétfőig két-háromezer fölé becsülték az elmúlt egy hétben elhunyt civilek számát.
Napokkal később már a város kórházának egyik szárnyában tartózkodó betegek és dolgozók lemészárlásáról szóltak a hírek, a Yale kutatói pedig műholdképek alapján tömeges gyilkosságokról írtak. Ezeket a közösségi médiában terjedő kegyetlenkedésekről, kínzásokról és kivégzésekről készült, az RSF által közölt felvételek követték, melyek jelentős részét a különböző hírügynökségek hitelesnek minősítették.
Az ENSZ humanitárius vezetője, Tom Fletcher szerint az eddig is katasztrofális szenvedésnek otthont adó Al-Fashir „még sötétebb pokollá vált”.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának múlt heti ülésén tömeggyilkosságról, folytatódó borzalmakról és arról beszélt, hogy az RSF továbbra is büntetlenül tevékenykedhet. A szudáni hadsereg vezetője, Abdel-Fattah Burhán később elmondta, a hadsereg megadta magát, és tárgyaláson egyeztek meg a csapatai biztonságos kivonulásáról, hogy megakadályozzák a vérengzést. Így az ottrekedt nagyjából kétszázezer lakosnak egyedül kellett szembenéznie az RSF harcosaival.
Etnikai alapon mészárolnak
A szudáni háború mindkét oldalán követtek el súlyos atrocitásokat, az RSF azonban még a hivatalos hadsereghez képest is kaotikusabb működésű, ezért ellenőrizhetetlenebb is. Több fegyverszüneti kísérlet is volt az évek során, mivel azonban az RSF részben helyi hadurakra támaszkodik, ezek betarthatatlannak bizonyultak.
Az RSF véres története elválaszthatatlan Észak-Darfúr régiótól, melynek fővárosa a most elfoglalt Al-Fashir. Az arab harcosokból álló egykori dzsandzsavid csoportok súlyos, etnikai alapú népirtást hajtott végre az országot 1989 óta vezető Omar el-Basír diktátor keze alatt a kétezres években, ezekből a csoportokból alakult később az RSF. A milícia jellemzően a nem arab közösségeket támadta és támadja most is: a nőket megerőszakolták, majd meggyilkolták, a férfiakat megkínozták és kivégezték.
Az Al-Fashir városában is videók készültek arról, ahogy az RSF katonái házról házra járnak, végzik ki a nem arabokat és lövik le a menekülőket, vagy ünnepelnek holttestek felett. A videók egyik főszereplője az RSF azóta elfogott harcosa, Abu Lulu rendszeresen pózolt kivégzések közben.
A becslések szerint az etnikai alapú vérengzés olyan súlyos lehet, hogy az már emberiesség elleni bűncselekményként kategorizálható. Az RSF vezetője, Hemdeti beismerte az „atrocitásokat”, kivizsgálást ígért és felszólította a harcosait, hogy ne bántsák a civileket. A menekültek beszámolói alapján azonban a kár már így is felfoghatatlanul súlyos.
