Az amerikai szupergazdagok rekordsebességgel pusztítják a Földet

A milliárdosok és multimilliomosok, akik az amerikai lakosság leggazdagabb 0,1 százalékát alkotják, a Föld biztonságos éghajlati kapacitását száznyolcvanháromszor gyorsabban merítik, mint a globális átlag – írja a Guardian az Oxfam és a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet elemzése alapján.

A Cop30 klímacsúcs előtt nyilvánosságra hozott adatok rávilágítanak a hatalmas szakadékra a szén-dioxidot mértéktelenül égető gazdagok és a hőhullámok által leginkább sújtott szegények között.

A leggazdagabb 0,1 százalék naponta átlagosan 2,2 tonna szén-dioxidot bocsát ki – ez nagyjából egy orrszarvú vagy egy terepjáró súlyának felel meg. Egy szomáliai lakos ezzel szemben mindössze 82 grammot, vagyis egy paradicsomnyi vagy fél csésze rizsnyi tömeget. A világátlag 12 kilogramm naponta, ami körülbelül egy autógumi súlyával egyezik meg. De ugyanezt érzékelteti az az ismert példa is, hogy míg a világ lakosságának több mint 80 százaléka még soha életében nem ült repülőn, addig Taylor Swift amerikai milliárdos énekesnő két magánrepülője az alábbi utat tette meg csak egy év alatt:

A timelapse of everywhere Taylor Swift’s two private jets flew in 2023🛩️



📹 @SwiftJetNextDay @Jxck_Sweeney pic.twitter.com/ETLm8HvFnU

— Aviation (@webflite) May 13, 2024

Az Oxfam éves jelentése a szén-dioxid-kibocsátás egyenlőtlenségeiről azt mutatja, hogy a szupergazdagok életmódja – jachtok, magánrepülők, hatalmas villák – és a szennyező iparágakba fektetett tőkéjük együtt súlyos, egyéni klímalábnyomot eredményez. A kedden közzétett tanulmány szerint a világ 308 milliárdosa együttesen annyi szén-dioxidot bocsát ki, hogy ha országot alkotnának, a világ 15. legszennyezőbb állama lennének.

Az elmúlt harminc évben a szakadék csak nőtt: 1990 óta a leggazdagabb 0,1 százalék kibocsátási aránya 32 százalékkal nőtt, miközben a legszegényebb 50 százaléké 3 százalékkal csökkent. „A klímaválság valójában egyenlőtlenségi válság” – mondta Amitabh Behar, az Oxfam International ügyvezető igazgatója.

„A világ legtehetősebb emberei finanszírozzák és hasznot húznak a klímakatasztrófából, miközben a többség viseli az ellenőrizetlen hatalmuk halálos következményeit.”

Az egyenlőtlenség veszélyes körforgást hoz létre: minél nagyobb vagyon összpontosul néhány ember kezében, annál nagyobb felelősség terheli őket a klímaválságért – és annál több pénzük és befolyásuk van arra, hogy tagadják, késleltessék vagy eltereljék a figyelmet a kibocsátáscsökkentésről. A jelentés szerint a milliárdosok befektetéseinek közel 60 százaléka „magas klímakockázatú” ágazatokban van, például a bányászatban, valamint az olaj- és gáziparban – ez 11 százalékponttal több, mint az átlagos befektetők aránya.

Egy másik, a Világegyenlőtlenségi Labor által csütörtökön közzétett tanulmány hasonló képet fest: a leggazdagabb 1 százalék tőkéjéhez kapcsolódó kibocsátás 2,8-szor magasabb, mint a fogyasztásukból eredő kibocsátás. Az Egyesült Államokban a vállalatok évente átlagosan 277 ezer dollárt költenek a klímavédelmet gyengítő lobbitevékenységre, elsősorban az olaj- és gázipari cégek vezetésével. Ez a nyomásgyakorlás a nagy kibocsátókra kivetett büntetések enyhítéséhez, a fosszilis energiahordozókról való áttérés nemzetközi vállalásainak visszavonásához és a szén-dioxid-adókkal szembeni belföldi ellenálláshoz vezetett. Az Oxfam szerint ennél is aggasztóbb, hogy a szupergazdag adományozók egyre gyakrabban támogatnak szélsőjobboldali és rasszista mozgalmakat, amik éppen a klímasemlegesség elleni küzdelem élvonalában állnak.

A következmények halálosak. A jelentés becslése szerint a leggazdagabb 1 százalék kibocsátása a század végéig mintegy 1,3 millió hőhullámhoz köthető halálesetet okoz, és 2050-re 44 ezermilliárd dollár, azaz nagyjából 14 billiárd 680 billió forint gazdasági kárt okoz az alacsony és alsó-közepes jövedelmű országoknak. Ez egy felfoghatatlanul nagy összeg, több mint 14 millió milliárd forint. Ha ezt a pénzt szétosztanánk minden magyar (10 millió ember) között, akkor mindenki kapna 1,4 milliárd forintot fejenként, sőt ennyi pénzből 160 évig lehetne finanszírozni Magyarország működését úgy, hogy senkinek nem kellene dolgoznia egy napot sem közben.

A szupergazdagok kibocsátása egyre távolabb sodorja a világot a párizsi klímaegyezmény céljaitól, amik 1,5–2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésnél húzzák meg a határt. Az Oxfam szerint a kormányoknak meg kell fékezniük a szupergazdagok kibocsátását és politikai befolyását, mégpedig adókkal és a klímát destabilizáló iparágak korlátozásával. „Meg kell törnünk a szupergazdagok szorítását a klímapolitika felett” – mondta Behar.

„Meg kell adóztatni a vagyonosokat, meg kell tiltani a lobbizásukat, és a klímaválság által leginkább sújtott embereknek kell lehetőséget adni arra, hogy ők döntsenek a jövőről.”