A megbízás: végre megint egy HBO-sorozat, amit muszáj végignézni

• Régen láttunk utoljára emlékezetes HBO-minisorozatot.
• Annak idején az Easttowni rejtélyek ilyen volt, most pedig az alkotója új sorozattal jelentkezett, ezúttal Mark Ruffalóval a főszerepben.
• A megbízás c. sorozat hangvétele ismerős lehet, de sok mindenben különbözik is. Közös viszont bennük, hogy ez is nagyon erősre sikerült.

Brad Ingelsbynél kevesebben értik jobban a másik Amerikát a sorozatírók közül. Az ő Amerikájában nincsenek sikeres és szép emberek, drága autók vagy felhőkarcolók. A hősei egytől egyig megtört és traumatizált, vagy csak simán depressziós emberek, akiknek most itt a lehetőség, hogy lépjenek egyet a jobb irányba. Ingelsby Amerikája egyszerűen nem működik, pénz semmire sincs: az FBI látványosan alkalmatlan, a rendőrség korrupt, az árvaházakat bezárják. Szétesett házasságok, csonka családok mindenütt. Sőt, még a bűnözők is boldogtalanok. A cselekményei Delaware megyében, gyakorlatilag Philadelphia agglomerációjában játszódnak, a nagyvárosba véletlenül se tévedünk be, azaz olyan messze vagyunk a krimikből és thrillerekből ismert Amerikától, amennyire csak lehetünk. Ennek megfelelően még a happy end is nyomorúságos. Ha úgy tetszik, tökéletesen passzol a 2020-as évekhez.

Ezek alapján úgy tűnhet, mintha egy évtizedes alkotói pályáról beszélnénk, pedig a most bemutatott Task (A megbízás) mindössze Ingelsby második saját sorozata. Ennyi is elég volt, hogy markáns alkotói kézjegye legyen és csak rá jellemző stílusa.

Természetesen nem ő az első, aki az isten háta mögötti kisvárosokban keresett bűnügyeket – hogy mást ne mondjunk, a True Detective segített megalapozni a zsánert –, de Ingelsby lett az az alkotó, aki mára összenőtt ezzel a műfajjal. Segíthet ebben, hogy valójában nem csinál mást, mint a saját közegéről ír: ő maga is a Delcónak becézett Delaware-ban él (a megyében, nem az azonos nevű államban), és nem Kaliforniában, holott gyakran foglalkoztatott forgatókönyvíróként sokszor van dolga Hollywoodban. Azokban a produkciókban többnyire más ötletein dolgozik, sorozatalkotóként viszont megvan a saját világa.

A megbízásban és Ingelsby első sorozatában, az Easttowni rejtélyekben sok minden közös a helyszínen kívül is: mindkettőben nagy hollywoodi sztár játssza a főszerepet, mindkét főhős életét egy családi tragédia döntötte romba, és mindketten nyomozók. Csak éppen az Easttowni rejtélyekben a Kate Winslet alakította Mare rendőr volt, míg A megbízás főszereplője, Tom Brandis (Mark Ruffalo) FBI-ügynök. Nagyobb különbség, hogy míg az előző sorozat egy klasszikus nyomozás köré épült, ahol nem lehetett tudni, ki a tettes, itt párhuzamosan követhetjük a cselekményt mozgásba hozó rablókat, illetve a rájuk vadászó nyomozókat. Sőt, a sorozatnak van egy másik főszereplője: Robbie Prendergast (Tom Pelphrey) nappal kukásként dolgozik, éjjel pedig két bűntársával együtt a drogkereskedelmet irányító motoros banda dílereit rabolja ki. Mindkettejükért szorítunk, és ebben Inglesby Michael Mann Szemtől szemben című klasszikusát követi: „Szerintem Michael Mann-nek az volt a bravúrja, hogy egyszerre akartad, hogy Robert De Niro megússza, és hogy Al Pacino elkapja őt” – mondta erről.

Csakhogy A megbízás jóval több egy sima kriminél, hiába van itt is rengeteg akció, erőszak, ellopott fentanilszállítmány, halottak és minden más, a sorozat legalább annyira szól Brandis saját magával, illetve az elveszett hitével vívott küzdelméről: Tom katolikus pap volt, mielőtt az FBI-hoz került volna, ám miután feleségét örökbe fogadott fiuk meggyilkolta, érthetően parkolópályára került, és csak az alkohol tartja benne a lelket. De Robbie háttértörténete se sokkal vidámabb: neki az öccsét ölték meg, a felesége pedig magára hagyta a két gyerekkel, akiket jobb híján unokahúga, Maeve (Emilia Jones) nevel. A rablássorozat pedig addig tart, amíg az egyik akció balul üt ki: a tűzpárbajban nemcsak megölnek három bandatagot, de Robbie egyik társa is meghal, ráadásul a helyszínen talált fentanil mellett magukkal viszik a halott bandatagok elárvult kisfiát is, mivel látta az arcukat. Pont kettővel több probléma a kelleténél.

Az ügy önálló akciócsoportot érdemel, amit a terepre kényszerből visszatérő Brandis vezet, aki három innen-onnan előrángatott, tapasztalatlan rendőrt kap a hóna alá, irodának pedig egy lerobbant, penészes kunyhót, amit neki kell emberi tartózkodásra alkalmassá varázsolnia. Mindeközben a rablások kárvallottjai, a Sötét Szívek is megkezdik a saját nyomozásukat, úgyhogy Robbie lába alatt lassan forrósodni kezd a talaj.

Amíg azonban idáig eljutunk, a rendkívül lassan építkező első rész sokáig inkább tűnik naturalista drámának, mint bűnügyi thrillernek: Inglesby lelkiismeretesen alapozta meg a sztori vázát, aztán hirtelen az epizód végére felpörgött a tempó, és onnantól kezdve már alig van megállás.

Az viszont jól látszik, hogy az egész bűnügyi-drogcsempész vonal kis túlzással csak ürügy a sorozatalkotó számára, hogy visszatérhessen az általa kedvelt miliőbe. Legalábbis maga a keretsztori semennyire nem eredeti, ezért ami A megbízást magasan az átlag fölé emeli, az az, ahogy a sorozat bemutatja ezt a közeget: a hibát hibára halmozó, súlyosan alulfinanszírozott FBI-t; a kegyetlen és macsó motoros bandát, amit ráadásul semennyire nem glamurizál, ellentétben azokkal a sorozatokkal, amelyek a világ királyainak mutatják be az úszómedencés villában parádézó drogcsempészeket; és mindenekelőtt Delco hétköznapi, munkásosztálybeli lakóit, ahol tényleg minden részlet autentikusnak tűnik, egészen Maeve mulletjéig. Emiatt készek vagyunk elnézni azt is, ha a sztori egy-két fordulata kevésbé hihető, esetleg kiszámítható. Klisésnek viszont még ezeket a részeket se mondanánk, és ez már önmagában valami. Tom figurájában is tévedés lenne a kiégett, cinikus, de zseniális detektív figuráját keresni, hiszen ő pont az ellentéte annak: ő megtört ugyan, de valamiféle reménység maradt benne (a katolikus hitétől nem függetlenül), nyomozónak viszont nem túl jó, nem egy hibát elkövet csak ebben az ügyben is. Ettől viszont csak még emberibb lesz, mint ahogy a sorozatból is szinte teljesen hiányzik a cinizmus.

És miközben nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy A megbízás minden akció, erőszak és vér ellenére elsősorban dráma, az sem mellékes, hogy a hosszúra nyújtott expozíció tényleg fordulatos, izgalmas és feszült thrillernek ágyaz meg. Ez aztán egy csaknem húszperces, idillien szép erdőben kitörő tűzpárbajban csúcsosodik ki, és ez a kettősség folyamatosan jelen van: egy másik sokkoló gyilkosság egy pazar erdei tóban történik, egy harmadik egy hatalmas természetvédelmi területen, a Wissahickon Parkban – ez a helyszín pedig már az Easttowni rejtélyekben is előkerült. Abban a sorozatban is egy festői vízesésnél játszódik a sztori egyik kulcsjelenete: Ingelsby ugyanúgy szerepelteti Delco legszebb környékeit a kemény történet ellenpontozásaként, ahogy mondjuk Vince Gilligan tette a festői új-mexikói tájakkal a Breaking Badben vagy David Lynch a Washington állambeli erdőségekkel a Twin Peaksben. Igaz, utóbbi két alkotónak nincs személyes kötődése a környékhez, és kicsit véletlenszerűen is kerültek oda, Ingelsby esetében viszont a helyszínből indul minden.

Abban, hogy Mark Ruffalo megint tökéletesen alakít egy ellentmondásos, a személyes tragédia súlyától csaknem összeroppanó karaktert, nem sok meglepő van. Ezúttal azonban a partnere is hozzáteszi a magáét: Tom Pelphrey ugyan egyáltalán nem ismeretlen színész, különösen az Ozarkban nyújtott teljesítményével már jó pár elismerést és jelölést besöpört, de a bosszúvágyó és kitörni próbáló Robbie-ként talán minden eddiginél közelebb jutott ahhoz, hogy őt is az A-lista ajtaján kopogtasson. És nagy ugrás lehet az az általában „helyes lányokat” alakító, itt nehezen felismerhető Emilia Jones esetében is, aki egy szintén remekül felskiccelt és összetett karakter, Maeve szerepében a karrierje eddigi legerősebb alakítását mutatja. Még vagy nyolc másik színészt is fel lehetne sorolni (a Grassót alakító Fabien Frankel nevét mindenképpen meg kell azért még említeni), ami nyilván a sorozatalkotót is dicséri.

A megbízás lehet, hogy a forgatókönyv már említett következetlenségei miatt egy hajszállal gyengébb az Easttowni rejtélyeknél, de így is gond nélkül emelkedik ki a mai sorozatkínálatból: remekül felépített sztori, gazdagon árnyalt karakterekkel és ritkán látható realista miliővel.

Csak remélni lehet, hogy Brad Ingelsby – aki tavaly meghosszabbította az HBO-val kötött szerződését – minimum Delco-trilógiát tervez, mert akkor egy ilyen remek minisorozat még biztosan van a csőben.

A megbízás (Task) mind a 7 epizódja elérhető az HBO Maxon.