Nagy Márton szerint az elmúlt években a lakosság „jól érezte magát, volt pénze és tudott vásárolni”

Az elmúlt években a lakosság „jól érezte magát, volt pénze és tudott vásárolni” – többek között ezzel az információval lepte meg a hallgatóságot a Portfolió keddi gazdaságpolitikai konferenciáján Nagy Márton. Aki ezekben az elmúlt években nyomon követte a gazdasági híreket, nem feltétlenül ezt látta. Hanem sokkal inkább azt, hogy

• a 2022-23-as inflációs válság nyomán csökkentek a reálkeresetek (igaz, 2024-től ismét nőnek, de az elmúlt hónapokban már lassuló mértékben);
• a kiskereskedelmi forgalom 2023-ban 7,9 százalékkal zuhant, majd 2024-ben csak 2,6 százalékkal nőtt, és az idei növekedése is csak 2-3 százalék közötti, vagyis még mindig nem sikerült elérnie a 2022-es szintet sem;
• a lakosság úgynevezett fogyasztói bizalmi indexe 2023 tavasza óta negatív tartományban stagnál, bár augusztusban volt egy jelentősebb javulás.

A miniszter elismerte, hogy eddig a gazdaságpolitika a fogyasztás élénkítéséről szólt, ami szerinte segítette a cégeket is, de azt elismerte, hogy a vállalatok nem tudtak beruházni, mert bizonytalan helyzetben voltak. És ez egyelőre így is marad. Nagy szerint ugyanis ez év végéig a fogyasztás marad a GDP növekedésének a motorja – bár az épp kedden megjelent, újabb nagyon csúnya, bizonyos mutatókban másfél éves mélypontot jelentő iparstatisztikai adatok fényében ismét kérdés, hogy mennyire lesz itt növekedés (arról nem is beszélve, hogy a turisztikai és a kiskereskedelmi statisztikák sem voltak kiugróan jók az utóbbi hónapokban).

Nagy szavai a fogyasztásközpontú gazdaságpolitika folytatásáról egyébként azért is figyelemreméltóak, mert Orbán Viktor hétfőn épp arról beszélt, hogy „öngyilkos politikának tartja”, ha egy ország a fogyasztásra akarja építeni a gazdasági növekedését.

A miniszter a keddi előadásában a költségvetés bevételeinek adataiból (az áfabevételek teljesültek, a vállalati bevételek elmaradtak a várttól) jutott arra a következtetésre, hogy a háztartások pénzügyi helyzete rendben van, a gazdasági növekedés lassulását elsősorban a vállalati szektor gyengébb szereplése okozza. Ezen a téren fontosnak nevezte az áram árának csökkentését, és beszélt a részben már ismert adócsökkentési tervekről. Ezekről azt mondta: vizsgálják a szociális hozzájárulási adó további csökkentését, az áfa alanyi mentesség határának emelését, a kisvállalati adó (kiva) feltételeinek kedvezőbbé tételét, valamint az egyéni vállalkozók költséghányadának növelését.

Nagy Márton a magyar gazdaság nemzetközi beágyazottságáról is beszélt, feltéve a kérdést:

„Magyarország az Európai Unió nélkül gazdaságilag tud-e sikeres lenni?”

A válasza végül az lett, hogy nem. Bár ő nem elsősorban az elmaradó európai uniós forrásokat hiányolta, holott augusztus végéig a kormány által tervezett EU-s pénzek 22 százaléka érkezett az országba, majdnem ezermilliárddal kevesebb, mint amennyinek időarányosan kellett volna. Hanem a német gazdaság gyengeségét tette szóvá hosszasan, illetve arról is beszélt, hogy a belpolitikai válságai miatt mára Franciaország is kockázati tényező lett.

A magyar gazdaság némettől való függőségét a miniszter két adattal érzékeltette: a járműalkatrészek 44, az akkumulátorok több mint 55 százaléka megy a német piacra, ezért szerint „a német üzleti hangulatindexek jobban jelzik előre a magyar GDP alakulását, mint a németet”. Tehát valójában a német gazdaság sikere nélkül nem tud Magyarország sikeres lenni, nem is annyira az uniós gazdaság sikere nélkül.

Míg az EU-t kárhoztatta és a versenyképességének romlásáról beszélt, addig az Egyesült Államokat dicsérte. A miniszter az amerikai vámpolitika sikerét méltatta, mondván, az amerikai megközelítés előnye, hogy először a pénz befolyik, és csak utána történik a költekezés, míg Európában gyakran fordított a logika: előbb költekeznek, majd később próbálják korrigálni az adósságot.

És mit mondanak erről a tények? Amerika éppen leállt, mert nincs elfogadott költségvetése, az államadóssága pedig GDP-arányosan 119 százalék volt a második félév végén. Ezzel szemben az Európai Unióban a GDP-arányos államadósság szintje ugyanis az idei első félév végén 81,8 százalékon állt.