A Lipótmezőről szalajtották, most Orbán tökeit szorongatja
Kizárt, hogy lett volna olyan magyar, akinek alig másfél éves politikai pályafutásáról három könyv született. Magyar Péter ilyen politikus, bár Bódis Kriszta beszélgetős könyve még csak előrendelhető. Ahogy a párttárs Bódisé, úgy Fellegi P. Tamás májusban megjelent könyve sem ellenséges az ellenzéki pártvezérrel.
Nem úgy mint Pilhál Tamás könyve, Az áruló.
Magyar Péter már augusztus végén tudta, hogy könyv jelenik meg róla, valaki elküldte neki a borítóját. „A szerző az a Pilhál Tamás, aki kamaszlányok szoknyája alá szeret befotózni” – írta akkori posztjában, és csakugyan. Pilhál volt az, aki 2019-ben a DK kongresszusán befotózott a Fidesz által már a jó isten sem tudja, miért támadott kamaszlány, Nagy Blanka szoknyája alá.
A magánkiadásban megjelent könyvet a NER-es Libri terjeszti, és amikor hétfőn reggel keresni kezdtem az online katalógusban, a Westendben és a Nyugati téren lévő boltokban nem lehetett kapni, a Mammutban volt még négy példány, legalábbis a polcon.
A publicista, aki mindenről azt gondolja, mint Orbán
Ez egy igazi megúszós könyv, vagyis korábban már megjelent újságcikkek válogatása. Ez egyáltalán nem az orbánista oldal sajátja, nagy hagyománya van ennek a magyar zsurnalizmusban. A szerző hiúságán túlmutató érveket soha nem tudtam felhozni ennek létjogosultságára, bár tény, van egy-két szerző, akinek száz év múlva sem évülnek el a publicisztikái, ilyen volt például az az Ady nevű.
„Pilhál Tamás ízig-vérig publicista – írja előszavában Apáti Bence, akinek annyi pénze van, hogy mozgalmának zelenszkijes-magyaros-tojásos plakátjai alól a nyáron ki sem látszott Budapest. – Aki senkitől és semmitől nem fél. Doppingolja a puskaropogás. Töke van. Élvezi a harcot. De nincs befeszülve. Könnyed, humoros.”
A publicista itt azt jelenti, hogy mindig és mindenről pont ugyanazt gondolja, amit Orbán Viktor. Ezért aztán csakugyan senkitől és semmitől nem fél.
A négy fejezetre osztott könyvben 51 Magyar Nemzet-publicisztika van a 2024. március 19. és 2025. augusztus 10. közötti időszakból. Nem állítom, hogy a könyvben megjelent szövegeket összevetettem volna az eredetivel, de tény: van jó néhány írás, amelyik érthetetlen, hogy egy ilyen válogatásban eredeti formájában megjelenhetett. Például az egy hónappal az európai parlamenti választás előtt közölt, Endréék megmondják a tutit címet viselő cikkben jóízűen élcelődik azon, hogy a fortélyos módszerekkel manipuláló mediános Hann Endre „a biztos pártválasztók körében 24 százalékra méri Magyar (Övcsatos) Péter frissen kukázott felekezete, a Tisza Párt támogatottságát, és mindössze kilencre Gyurcsányékat (...) Külön jópofaságként a Medián úgy tálalta a kormánypártok 46 százalékos népszerűségét, amellyel továbbra is toronymagasan vezet, hogy »mélyponton a Fidesz«”.
A Tisza Párt 29,6, a DK és szövetségesei 8,03, a Fidesz-KDNP 44,82 százalékot ért el, vagyis a jobboldal által gyűlölt Hann még alá is becsülte a Tiszát, igaz, akkor még négy hét volt a választásig, vagyis alighanem telibe találta a közhangulatot. (A Medián legutolsó felmérése szerint a biztos pártválasztók körében 51:38-ra vezet a Tisza.)
Vicces néhány tíz oldallal odébb olvasni egy decemberi cikket, amiben Pilhál egy kormánypárti, századvéges felméréssel nyugtatgatja olvasóit, amiben a Fidesz gyöngébb, a Tisza erősebb, mint a tavaszi mediánosban volt: előbbi 42, utóbbi 34 százalékon állt. A konklúzió: „Egy ilyen hőzöngő mitugrásszal nem a civilizációba, legfeljebb a gumiszobába válthatunk beugrót” – írta, és a szövegkörnyezetből kiderül, hogy nem Orbánra gondolt.
