Milyen az, amikor a képviselők visszahívhatóak a posztjukról?

• Tajvan rendre csak a kínai katonai fenyegetés miatt kerül be a hírekbe, pedig a sziget élénk demokráciája és politikai történései bőven megérdemelnék a nagyobb figyelmet.
• A választóknak például lehetősége van visszahívni a parlamenti képviselőket, amennyiben elégedetlenek velük.
• A közelmúltban a kormányzópárt és az ellenzék is nagy visszahívási kampányt indított, igazi győztes nélkül, de magyarországi szempontból nézve is érdekes tanulságokkal.
• Teleki András, a tajpeji Nemzeti Politikatudományi Egyetem doktorjelöltjének írása.

Az átlagos magyar és nyugati olvasó számára a Magyarország által diplomáciailag nem elismert Tajvan (hivatalos nevén a Kínai Köztársaság) az apokaliptikus hangvételű szalagcímekből és cikkekből lehet ismerős, mivel a sziget körül egyre gyakoribbá váló népköztársasági hadgyakorlatok rendszerint szenvedélyes hangvételű írásokhoz vezetnek, az Economist 2021-es cikke például a Föld legveszélyesebb helyeként hivatkozott Tajvanra.

Azonban a nyugati sajtó katonai és politikai konfliktushelyzetre reagáló cikkei Tajpejben élve túlzónak tűnnek. A hadgyakorlatok idején az élet a maga normális menetében zajlik Tajvanon. A tajvaniak tudatában vannak a helyzet súlyosságának, ugyanakkor életüket nem a rettegés tölti ki.

Épp ezért érdemes túllépni a Kínai Népköztársaság nagyon is valós fenyegetésén, és Tajvant más prizmán keresztül vizsgálni, ugyanis a tajvani társadalmi és politikai rendszer számos más szempontból is érdekes, és meglepő tanulsággal szolgálhat a magyar olvasók számára. Az egyik ilyen érdekes terület képviselők választói visszahívhatósága:

Tajvanon a választóknak lehetőségük van parlamenti képviselőik leléptetésére a ciklus közben is.

Ugyan a világ demokráciáinak nagyrésze a szabad mandátum elve miatt nem így működik, de a visszahívás intézménye ismerős lehet a magyar választók számára is: a rendszerváltás történetének fontos szakasza volt a jelentős politikai következményekkel járó visszahívási kampány 1989-ben. Nem sokkal később kivezették a gyakorlatot, így azóta a magyar parlamenti képviselőket nem hívhatják vissza a választóik a ciklus során.

Működőképes-e a képviselők visszahívhatósága egy állandó katonai konfliktussal fenyegetett demokráciában? A szakirodalomban és a közbeszédben számos érv bukkan fel az országgyűlési képviselők választók általi visszahívhatósága ellen. A legfontosabb a visszahívhatóság esetlegesen káros hatása a politikai életre és kormányzati stabilitásra. Azonban kevés alkalom adódik a választói visszahívás működőképességének gyakorlati megfigyelésére, ezért is volt érdekes a tajvani visszahívási kísérlet július 26-án lezajlott első felvonása.

Hogyan lehet visszahívni egy képviselőt?

A visszahívás intézménye régóta része a tajvani rendszernek, azonban sokáig csupán papíron létezett és csak önkormányzati vezetők és képviselők ellen alkalmazták. A nyolcvanas és kilencvenes évek során lezajlott demokratizációs folyamatot követően a visszahívási kampányok a tajvani politikai gyakorlat rendszeres részeivé váltak, a parlamenti képviselők egyre gyakrabban kerültek a visszahívási kampányok célkeresztjébe. Ezzel párhuzamosan a visszahívás szabályai és jogi keretei folyamatosan változtak. A visszahívási kampányok töredéke volt sikeres: például 2020-ban leléptették a déli nagyváros, Kaohsziung ellenzéki polgármesterét, illetve 2021-ben a kormánypártot támogató Chén Bówěi (陳柏惟) vesztette parlamenti képviselői mandátumát egy sikeres visszahívási kampány és szavazás után.

A parlamenti képviselők visszahívásának menetét a Kínai Köztársaság választási törvénye szabályozza, szigorú szabályai kifejezetten nehézzé teszik a visszahívást, és megkívánják a választók nagyarányú mozgósítását a kampány során. A visszahívást az adott egyéni választókerületben élő választópolgárok kezdeményezhetik megválasztott törvényhozási képviselőjük ellen, tehát a pártlistán keresztül bejutott képviselők nem visszahívhatóak, valamint minimum egy évnek el kell telnie a hivatalba lépést követően.

Elsőként a visszahívást kezdeményezőknek be kell nyújtaniuk a visszahívást támogató aláírásgyűjtő íveket, melyeket aláírt az adott választókerületben regisztrált szavazók minimum egy százaléka. Ha ez sikerült, és a helyi választási bizottság jóváhagyta a kezdeményezést, akkor a második fázisban még több aláírást kell összegyűjteni: az adott kerületben bejegyzett választók minimum 10 százalékának kell aláírásával támogatnia a visszahívást, a helyi választási bizottság ívein, 60 napon belül. Amennyiben elegendő számú érvényes aláírás összejött, a helyi választási bizottság továbbítja hitelesítésre a központi választási bizottságnak a kezdeményezést. Végül a központi választási bizottság hitelesíti a kezdeményezést, és bejelenti a választás napját.

A választás napján az adott választókerület szavazói a visszahívás támogatásáról vagy elutasításáról dönthetnek. A visszahívás csak akkor sikeres, ha a szavazatok többsége támogatja a visszahívást, és a támogató szavazatok aránya kiteszi az adott választókerület szavazóinak minimum 25 százalékát. Végül, a sikeres visszahívást követően megindítják az új képviselő megválasztásának folyamatát, melyre nem jelöltetheti magát a visszahívott képviselő.

Patthelyzet

A tajvani belpolitikát évtizedek óta két nagy párt harca határozza meg, amelyhez időlegesen kisebb pártok is csatlakoznak. A nagypártok egyike az ellenzéki Kínai Nemzeti Párt (中國國民黨, Zhōngguó Guómíndǎng, továbbiakban KMT), amely az egykori diktatúra állampártja volt. Jelenleg viszont konzervatív pártként jellemzik, amely jó viszonyt ápol a Kínai Népköztársasággal, politikusai rendszeresen látogatnak Kínába.

A másik nagypárt a jelenleg kormányon lévő Demokratikus Haladó Párt (民主進步黨, Mínzhǔ Jìnbùdǎng, továbbiakban DPP), amely a diktatúra ellenzékéből alakult ki, progresszív pártként jellemzik, és kritikusabb a Kínai Népköztársaság irányában. A nemzetközi és magyarországi sajtóban elterjedt leegyszerűsítések, és az ezekből fakadó torzítások tisztázása érdekében fontos kiemelni, hogy mindkét tajvani nagypárt hivatalosan a status quo fenntartását támogatja a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság viszonyában, párhuzamban a tajvani választók többségének akaratával: ahogy a KMT sem kampányol a Kínai Köztársaság és Kínai Népköztársaság egyesítése mellett, úgy a DPP sem kampányol Tajvan függetlenségének kikiáltása mellett, mivel mindkét párt tisztában van a kül- és belpolitikai kockázatokkal.

Az eltérés leginkább a status quo árnyalataiban ragadható meg: míg a KMT a Kínai Népköztársasággal szemben közelibb és barátibb viszonyban akarja fenntartani a jelenlegi helyzetet, addig a DPP bizalmatlanabb a Kínai Népköztársaság irányában, és az Egyesült Államokkal szorosabb viszonyt ápolva törekszik a jelenlegi állapot konzerválására. A 2024-es választások során bejutott a Törvényhozó Jüannak (立法院, Lìfǎyuàn) nevezett tajvani parlamentbe harmadik pártként a Tajvani Néppárt (台灣民眾黨, Táiwān Mínzhòngdǎng, továbbiakban TPP), amely a fontosabb parlamenti szavazások során a KMT-t támogatja.

Tajvanon félprezidenciális rendszer van, amelyben a miniszterelnököt, és ezáltal kormányt a közvetlenül megválasztott tajvani elnök jelöli ki. Azonban a parlament csak a miniszterelnököt állíthatja félre bizalmatlansági indítvánnyal, de magát a kormányfőt kijelölő elnököt nem. Ezért a tajvani kormányok képesek folyamatos ellenzéki parlamenti többség mellett is működni, ugyanakkor a kormányzat állandó politikai kompromisszumokra van kényszerítve az ellenzékkel a hatékony kormányzás érdekében, ha nem akarja, hogy törvényekkel megbénítsák a munkáját.

Egy ilyen politikai patthelyzet a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság konfliktusa miatt rendkívül veszélyes.

Mivel a visszahívás folyamata nehézkes, ezért rendkívüli körülmények és felfokozott politikai konfliktusok előzik meg. A visszahívási kampány legfőbb oka a 2024-es választásoknak köszönhetően kialakult politikai patthelyzet. Az elnökválasztást a DPP nyerte, azonban a tajvani parlamentben az ellenzéki pártok szereztek többséget, mivel a DPP összesen 51 képviselői helyet szerzett, míg az ellenzéki KMT 52 helyet, és a KMT-vel a kulcsfontosságú szavazások során együttműködő TPP pedig 8 helyet.

Az ellenzéki pártok törekedtek parlamenti többségük kihasználására és politikai pozícióik erősítésére, ezért számos vitatott törvényjavaslatot terjesztettek be és fogadtak el. Ezek egyike a törvényhozás vizsgálati jogkörének kiterjesztése, melynek keretében a parlamenti képviselők vizsgálati és beidézési jogköröket kaptak, így behívhatják a kormányzati tisztviselőket, katonákat és közalkalmazottakat, továbbá bírságot szabhatnak ki a nem együttműködőkre, illetve bíróság elé is állíthatják őket.

A DPP bírálta a kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy az megbéníthatja kormányzati munkát, másrészt veszélyes bizalmas katonai információk kiadására kényszeríteni a katonákat és közszolgákat a Peking és Tajpej közötti feszült helyzetben.

Az ellenzéki parlamenti többség másik vitatott lépése a védelmi kiadások befagyasztása volt. A Kínai Népköztársaság fokozódó fenyegetései, szürkezónás hadviselése miatt Tajpej folyamatosan törekszik hadereje modernizálására és erősítésére a sorkatonai szolgálat idejének növelésével, valamint a hadgyakorlatok modernizálásával; másrészt növeli az amerikai fegyverek beszerzésének volumenét, és törekszik modernebb és hatékonyabb haditechnika beszerzésére; harmadrészt saját fegyvereket is fejleszt, ezek közül kiemelkedik a drónfejlesztés, valamint a saját tengeralattjáró kifejlesztését célzó program, továbbá a kiberbiztonságot fokozó fejlesztések.

Az ellenzéki pártok befagyasztásai jelentős nehézségeket okoztak az amerikai fegyverbeszerzések és tajvani fegyverfejlesztések terén, továbbá a tajvani haderő operatív működésére szánt összeget is érintették. A zárolt védelmi kiadások többségét végül politikai különalkuk sorával feloldották, és a fejlesztési programok visszavágott költségvetéssel, de folytatódtak, azonban sokan azzal vádolták az ellenzéki pártokat, hogy átmenetileg gyengítették Tajvan védelmi képességeit a Kínai Népköztársasággal szemben.

Az ellenzéki pártok emellett törekedtek a visszahívási rendszer szigorítására is, amit azonban csak részlegesen sikerült elérniük. A visszahívási törvény 2024 decemberében elfogadott módosítása szerint a visszahívások kezdeményezőinek, valamint a visszahívási íveket aláíróknak csatolniuk kell a személyazonosító okmányuk fénymásolatát. Ugyanakkor elbukott a KMT azon javaslata, amely előírta volna, hogy a képviselők csak akkor visszahívhatóak, ha a visszahívásukra többen szavaznak, mint amennyien eredetileg megválasztották őket.

A politikai harc másik színtere a jelenleg működésképtelen tajvani Alkotmánybíróság. Az ellenzéki többség által 2024 decemberében elfogadott törvény szerint az összesen 15 tagú testületnek minimum tíz alkotmánybíróval kell rendelkeznie a tárgyalóképességhez, és egy törvény alkotmányellenességének kimondásához legalább kilenc támogató szavazatra van szükség. Azonban jelenleg az Alkotmánybíróság működésképtelen, mivel a korábbi tagok mandátumának tavaly lejárta miatt csak 8 tagja van, és az ellenzéki pártok elutasítják az új jelöltek támogatását, arra hivatkozva, hogy azok a kormánypárthoz lojálisak.

Mindkét nagypárt számára jelentős téttel bír a politikai harc. Az állandó politikai konfliktusok meggyengíthetik a DPP-t, valamint a parlamenti ellenzék által elfogadott törvények negatív hatásaiért a választók egyrésze végül a törvényeket végrehajtó kormányt hibáztatja. Ugyanakkor a KMT számára a jelenlegi ciklus a túlélésről szól, mivel sorban a harmadik elnökválasztást veszítették el, a kormányzásból való kiszorulással párhuzamban a párt meggyengült, a további választási vereségek pedig a párt végleges meggyengüléséhez vezethetnek. Mindkét párt számos számos társadalmi és politikai problémával küzd.

A tajvani politikát átszövő és megbénító patthelyzet megágyazott a visszahívási kampánynak. A KMT-s ellenzéki képviselők visszahívását civilek és civil csoportok kezdeményezték, amit a politikai patthelyzet felszámolására törekvő DPP felkarolt. Ugyanakkor ellenzéki civilek és civil csoportok a KMT támogatásával kísérletet tettek a kormánypárti, DPP-képviselők visszahívására.

A szükséges mennyiségű aláírás összegyűjtése érdekében mindkét párt hatalmas kampányt folytatott, és tüntetéseket szervezett.

A tajvani demonstrációk vizualitásukkal és hangeffektusaikkal rendkívül intenzív, szinte transzcendens élményt jelentenek, a szónokok ritmikus beszédeik során gyakran visszakérdeznek a hallgatósághoz, kijelentéseiket pedig a hatalmas kivetítőkön látható képi effektusok és üzenetek támasztják alá. Minden generáció számára van kijelölt szónok, míg a fiatalokat a könnyűzene és főként a rap segítségével szólítják meg, addig az idősebb generációhoz tapasztalt, idős politikusok szólnak. A szónoklatok többnyelvűek, a mandarin mellett egyes szónoklatok a hokkient, illetve hakkát is használják. A résztvevők nagy mennyiségű jelvényt kapnak: zászlókat, transzparenseket, matricákat, fejkendőket, amelyeket hordanak is, mindez pedig erőteljes képi összhatást eredményez. A tüntetések rendkívül szervezettek, a rendbontások nagyon ritkák. A résztvevők sokszor önként, saját költségükön palackozott vizet és élelmet visznek, vagy rendelnek egymásnak, amelyet ingyen szétosztogatnak a tömegben.

A kampány másik módja a választókerületek központi helyszíneire való kitelepülés, melynek során sátrakat állítanak fel, és kis értékű, ám praktikus ajándéktárgyakat, úgymint szájmaszkokat, kendőket, mosogatószivacsokat vagy legyezőket osztanak ki, amelyek a kampány jelszavaival vagy a jelöltek képeivel vannak ellátva.

A kampányban az ellenzéki KMT-t Tajvan védelmi képességeinek aláásásával, valamint a Kínai Népköztársasággal való együttműködéssel vádolták, kiemelve a párt politikusainak Kínai Népköztársaságban tett látogatásait. A kormánypárti DPP-t viszont a Kínai Népköztársaság provokálásával, illetve a hatalom monopolizálásával vádolták.

A kampány végére csak a kormánypárt támogatóinak sikerült összegyűjteni az ellenzéki képviselők visszahívásához szükséges aláírásokat, míg a kormánypárti képviselőket célzó hasonló ellenzéki kezdeményezések sorra elbuktak. Ennek megfelelően az ellenzéki parlamenti képviselők visszahívásáról tartott szavazást két napra írták ki: július 26-án a tajvani törvényhozás 24 ellenzéki, KMT-s képviselőjének visszahívásáról szavaztak, míg augusztus 23-án 7 további, a KMT frakciójába tartozó parlamenti képviselő visszahívásáról fognak szavazni az érintett választókerületek szavazói.

Az előrejelzések nem valószínűsítették a politikai és parlamenti erőviszonyok megváltozását. A DPP 12 KMT-s képviselő visszahívásával szerezhette volna meg az átmeneti parlamenti többséget, ennek esélyét az Eurasia Group előzetesen 60 százalékra becsülte. Ugyanakkor a tajvani felmérések jelezték, hogy a tajvaniak többsége ellenzi a visszahívást. A tajvani Public Opinion Foundation június eleji felmérésében a megkérdezettek 58 százaléka ellenezte a visszahívást, és míg a DPP támogatóinak szavazási hajlandósága csökkent, addig a KMT támogatóié nőtt. Frank Lin politikai elemző szerint csupán tucatnyi képviselőt fenyegetett mandátumának elvesztése július 26-án, mivel az ellenzék számára biztonságos választókerületekben rendezték meg a szavazást, ahol szilárd a párttámogatottság, és az egész folyamat végére talán csak 2-3 mandátum kerülhet át a kormánypárthoz.

A visszahívási kezdeményezés azonban a vártnál is nagyobb mértékben bukott el: a július 26-án megtartott szavazások során mind a 24 választókerületben meghiúsult a visszahívási kísérlet, a kezdeményezés sehol sem kapta meg a szükséges szavazatszámot, így az érintett KMT-s képviselők mindegyike megtarthatta parlamenti helyét. Az augusztus 23-i szavazás eredménye érdemben már nem fogja befolyásolni a parlamenti erőviszonyokat.

A szavazások eredményét a KMT sikerként értékelte, politikusai köszönetet mondtak a választóknak, és politikai indíttatású bosszúnak minősítették a visszahívási kampányt. A DPP főtitkára benyújtotta lemondását. A kormánypárti tajvani elnök pedig a Facebook-posztjában kiemelte, hogy a választók legitim joga a visszahívási kezdeményezés támogatása vagy elutasítása, köszönetet mondott a választóknak akaratuk kifejezéséért. Továbbá hozzátette, hogy az eredmény nem tekinthető az egyik oldal győzelmének vagy vereségének sem.

Kétségtelen, hogy a visszahívási választások eredménye alapján nincs igazi győztes vagy vesztes, mivel az a 2024-es választási erőviszonyok változatlanságát mutatja: a DPP-s képviselők visszahívására törekvő ellenzéki csoportoknak nem sikerült elegendő aláírást összegyűjteniük a kormányzati kerületekben, míg a KMT-s képviselők ellenzéki választókerületeiben megbukott a visszahívási szavazás. Tehát a politikai polarizáció állandósult.

A választási eredmény rámutat arra a folyamatra is, amelyről már másfél éve beszélnek elemzők: a tajvani választókat egyre kevésbé lehet mobilizálni csak a Kínai Népköztársaság fenyegetését kihangsúlyozó retorikával, immár a megélhetési problémák és gazdasági témák is érdeklik őket.

Továbbá felmerül a kérdés, hogy az eredmény a KMT támogatottságára utal-e, vagy a DPP-vel szembeni elégedetlenséget jelzi.

A tajvani belpolitikai patthelyzet továbbra is fenn fog maradni, ugyanakkor az biztos, hogy minden tajvani nagypárt a jövőben óvatosabban fogja politikai eszközként alkalmazni a parlamenti képviselők csoportos visszahívását.

És hogy mi lehet a tanulság a magyar olvasók számára? Egyetlen eset ugyan kevés érvényes következtetés levonásához, azonban Tajvan esetében a parlamenti képviselők csoportos választói visszahívási kísérlete nem veszélyeztette a kormány működőképességét, illetve nem borította fel a meglévő politikai erőviszonyokat és nem veszélyeztette a politikai stabilitást. Mindezt pedig úgy, hogy Peking Tajpejt folyamatos katonai, gazdasági, és diplomáciai nyomás alatt tartja, a háborús veszélyhelyzet valós. Ugyanakkor lehetőséget adott a választói akarat kifejezésére, rendezett viszonyok között.

A 2025-ös tajvani visszahívási kampány és szavazás rámutat arra, hogy érdemes gyakorlati példákat is belevonni a képviselők szabad mandátumával és visszahívhatóságával kapcsolatos vitába, és az elmúlt évtizedek kedvezőtlen magyar politikai folyamatai fényében érdemes lehet elméleti szinten elgondolkodni a képviselői visszahívás magyar rendszerbe való visszavezetésének lehetőségéről.

Teleki András

doktorjelölt – National Chengchi University (國立政治大學)/ Nemzeti Politikatudományi Egyetem, Társadalomtudományi Kar, International Doctoral Program in Asia-Pacific Studies (IDAS) Tajpej, Tajvan (Kínai Köztársaság)