Akkora cliffhangerrel zárta pénteki interjúját Orbán, hogy a fal adja a másikat
Hol vannak már azok a boldog békeidők, amikor a magyar miniszterelnök szokásos péntek reggeli interjúja négyötödét a globális politikai színtér elemzésével töltötte?
A ma reggeli eligazítás így nézett ki:
- 0-21. perc: miről álmodik a magyar, miért nem szül a magyar, hogy fog szülni a magyar, és beindul-e az építőipar.
- 21-28. perc: háború, háború, háború, hanyatló nyugat, felívelő Amerika, nyakunkon a béke, Brüsszel inkompetens.
- Utolsó 5 másodperc: KOMOLY DOLOG.
Vagyis az adás háromnegyede lényegében a zsebünkben, méhünkben és álmainkban való matatással telt. Mint kiderült, a demográfiai és munkaerőpiaci kihívásokra a magyar kormány kettő az egyben megoldást talált, ugyanis Orbán szerint a demográfiai hanyatlásnak két oka lehetséges,
- megváltoztak az emberek és nem szeretik már annyira a gyerekeket mint korábban, így egy kényelmesebb életet választanak maguknak;
- mindenfajta akadályok vannak, és a fiatalok inkább később vágnak bele a családalapításba.
Nyugaton a miniszterelnök szerint úgy gondolkodnak, hogy ha nem születik elég gyerek, akkor elég bevándorlókat beengedni, „darab darab” alapon, aztán velük feltölteni a munkaerőpiacot.
De „ezt mi nem szeretjük” – mondta Orbán, mert szerinte a bevándorlók „nem állnak be dolgozni”.
A magyar kormány ellenben a gyermekvállalás előtti akadályokat kívánja elgördíteni – tudtuk meg –, ennek érdekében zajlik épp a családbarát politika, aminek a végcélja az lesz, hogy „ha gyereked van, anyagilag még jobban is jársz”. Itt még nem tartunk – vallotta be töredelmesen a miniszterelnök –, de „közelítünk felé”.
Orbán ezen a ponton ismét felsorolta a családoknak járó adókedvezményektől az szja-mentességig terjedő csomagot, kihangsúlyozva, hogy mennyivel járnak jobban a családosok már most is, és mennyivel jobb lesz minden a jövőben.
„A számok dzsungelében tallózok most” – lapozgatta a papírjait, hogy aztán jobbnál jobb számokat ásson elő a dzsungelből, egészen addig, hogy olyan is van, aki CSED-en épp többek kap kézhez, mint amennyit akkor keresne, ha dolgozna.
Tegyük hozzá, hogy Orbán Viktor ezen a ponton nagyvonalúan elfelejtkezett azokról, akiknek bármilyen (mondjuk egészségügyi, csak hogy a legevidensebbet mondjuk) okokból nem lehet gyerekük, de úgy általában is úgy beszélt a gyerekeseknek járó különféle juttatásokról, mintha nem lehetne ezer racionális, megfontolt oka annak, hogy valaki nem vállal gyereket.
Innen viszont már csak egy lépés volt a 3 százalékos állami hitelprogram dicsőítése (ez már a múlt héten is szuperlatívuszokba torkollott), most megint megtudhattuk, hogy „a magyar álom, hogy legyen saját otthonod”, mert „a magyar ember fejében ez adja a végső függetlenséget”.
Sőt. A lakástulajdonlás kiváltáságát egészen új szintre sikerült emelnie.
„Minden nemzet gerince a tulajdonosok közössége.”
Ezután jött a hiteltanácsadó Orbán, aki különféle szempontokat ajánlott jó szívvel megfontolásra, majd nagyvonalúan beismerte, hogy természetesen az építőiparnak is nagy segítség lesz, ha a jövőben a hitelprogram ösztönzésére új lakások épülnek majd (ami a nem túl izmos hazai gazdaságnak lenne igazán nagy segítség).
Külön kiemelendő, hogy Orbán szerint sikerült olyan határokat beiktatniuk a hitelprogramba, amiknek köszönhetően nem luxuslakásokra költik majd az emberek az államtól hitelbe kapott pénzüket. Ami azért kedves dolog, mert a 100 milliónál meghúzott lakásár, és a 150 milliós házár, illetve a 1,5 milliós négyzetméterenkénti maximum még így is jócskán felette van annak, amit egy fiatal az 50 milliós állami hitel segítségével meg tudna fizetni, miközben látható, hogy az árak már így is repülőrajtot vettek, pedig csak szeptembertől lehet majd igénybe venni az Otthon Start Programot.
Azt már csak megemlítem, hogy az építőiparban rejlő tartalékokat Orbán azzal magyarázta, hogy a „cigányközösségekkel is sikerült megegyezésre jutni”, így közülük sokan mentek el dolgozni, ez pedig munkaerőtartalékot jelent.
Kvázi humoros elemként beszúrom még ehhez a részhez, hogy a riporter idézte Magyar Pétert, aki azt mondta, hogy a hitelprogram eredményeképp 2 hét alatt akár 20 százalékkal is nőhenek az ingatlanárak, mire Orbán annyit mondott, hogy szerinte ez a mondás csupán ismerethiányból, és nem rosszindulatból fakad, a Tisza ugyanis még nem volt kormányon, a Fidesz viszont már sokat, és voltak jó lakásprogramjaik, illetve láttak már rosszakat is (természetesen a baloldaliakat, különösképp a devizahiteles csapdát, amiből szintén a Fidesz mentette ki végül az embereket).
A Tisza pedig azért támadja csupán a hitelprogramot, mert az jó az országnak, ezért tehát rossz nekik. Erről ennyit.
Bő 21 percnek kellett eltelnie, hogy rátérjünk a világpolitikai kacskaringókra. Azon belül is a vámháború következő szakaszára, amiben az Európai Unió kötött előnytelen megállapodást az Egyesült Államokkal, de Magyarországnak aggodalomra semmi oka, mert a már múlt héten is belengetett ipar- és munkaerővédelmi akciótervek kezdenek körvonalazódni.
Természetesen ezen a ponton még mindig a háború gazdasági hatásait nyögjük, hiszen „amíg háború van, a magyar gazdaság sem tud olyan teljesítményt nyújtani, ami benne van” – mondta Orbán. De ha béke lesz, minden sokkal jobb lesz. Kulisszatitokként kiderült, hogy volt némi vita a magyar kormányban is arról, háborús helyzetben elindítsák-e az Otthon Start Programot. Láss csodát: mertek bátrak lenni, elindították.
Az orosz-ukrán háborút viszonylag gyorsan letudtuk: Trump és Putyin akár már a jövő héten összeülhet, Orbán szerint a baj az, hogy az Európai Unió nem ült le Putyinnal.
Orbán Viktor elmondása szerint ő már korábban javasolta Brüsszelnek, hogy tárgyaljon Moszkvával.
„Nem örülök, hogy az Unió elaludt.”
Ő azt javasolta, hogy „a német kancellár [Friedrich Merz] meg a francia elnök [Emmanuel Macron] menjenek el Moszkvába”, vagy ha nem is oda, akkor valami semleges területen kellett volna tárgyalniuk Putyinnal, mert persze jó az, ha összejön az orosz-amerikai csúcs, mert jön a béke, de mi ebben a békében csak mellékszerepők leszünk. Ezért most is azt szorgalmazta, hogy akár még az orosz-amerikai találkozó előtt, de ha nem jön össze, akkor legalább utána legyen ilyen, az Unió ugyanis „ne teheti meg, hogy sértett kisgyerekként ül otthon ”, mert „ha baj van, tárgyalni kell”.
Az interjú lecsengetése váratlanul izgalmasra sikerült. A riporter ugyanis az utolsó percekben elsőre kissé érthetetlen módon felvetette, hogy mit szól Orbán a John Durham republikánus ügyész titkos jelentéséről.
Ha valaki nem követte volna szorosan: mi még 2023-ban megírtuk, hogy az akkor nyilvánosságra került Durham-jelentés elmaradt attól a bombasztikus leleplezéstől, amit a Trump-kormányzat várt tőle, de megállapította azért, hogy az FBI nem indíthatott volna nyomozást Donald Trump ellen az Oroszországgal való összejátszás gyanúja miatt a 2016-os választások idején.
A kormánypárti lapokban (Mandiner, Magyar Nemzet, stb.) most épp az pörög, hogy 2016-an a Clinton-kampány a Soros-alapítvánnyal karöltve akart dezinformációt pörgetni Trump és Oroszország titkos kapcsolatáról.
Orbán ezt a hírt a hallgatóknak „valóságos politikai bombaként” jellemezte, szerinte ugyanis ebből a jelentésből az derült ki, hogy az egykori „demokrata kormányzat, meg a Soros-alapítvány, meg az ahhoz hasonló rendszerek, valamint a fizetett média megállapodtak, hogy egy valótlan történetet építenek fel Trump és az oroszok együttműködéséről”, amihez „állami szerveket is felhasználtak”.
Orbán szerint ez az egész egy „tények nélkül felépített hamis történet”, majd váratlanul átcsatolt oda, hogy ilyet Magyarországon is láttunk már, hogy „dezinformációs kampányokat építenek fel” a magyar kormány lejáratására.
„Az amerikai történet rólunk is szól” – fogalmazott.
„Van-e olyan lépés, amit meg kell tenni ez után a jelentés után itthon?” – kérdezte a riporter.
„Van, de ezek komolyabb dolgok annál, semhogy fél percben beszéljek róla” – szögezte le szigorú szemöldökkel a miniszterelnök.
Vagyis 28 percig hallgattunk csupa fontos dolgot, hogy a végén a mindennél komolyabb dologra már nem maradt idő. Szurkoljunk, hátha a következő adásban sikerül jobban gazdálkodni az értékes percekkel.
