„Az ember szerelemből nem öl” – dokusorozat Marie Trintignant és Rády Krisztina tragédiájáról

A héten futott körbe a sajtóban a hír, miszerint a bordeaux-i ügyészség újra megnyitja Rády Krisztina öngyilkosságának ügyét, azt követően, hogy az esettel foglalkozó Netflix-sorozatban új információk kerültek elő. A magyar nő a francia rockzenész, Bertrand Cantat felesége volt, mígnem a zenész elhagyta őt a neves színésznő, Marie Trintignant kedvéért, akit azonban 2003-ban meggyilkolt. Miután azonban Cantat letöltötte büntetését és szabadlábra helyezték, újra együtt nevelték Rádyval két gyereküket, és a nő 2010-ben bekövetkezett halálakor mind a négyen egy házban éltek. Tizenöt éve a francia hatóságok öngyilkosságnak minősítették az ügyet és gyorsan le is zárták, noha számos nyugtalanító tényező akadt már akkor is az ügyben, miközben a Trintignant-gyilkosság kivizsgálása is hagyott maga után kérdőjeleket. Mi derül ki a Rocksztárból gyilkos című dokumentumsorozatból?

A rocksztár és a színésznő végzetes találkozása

A háromrészes minisorozat a Netflixtől megszokott, kicsit hatásvadász tálalásban mutatja be az ügyet, szükségtelenül drámai, állandó robbanással fenyegető zenével, és azt sem rejtik véka alá a készítők, hogy itt nem bűnügyet akarnak megoldani (elvégre a tettes kiléte nyilvánvaló), sokkal inkább az ügyeket kísérő társadalmi vitába akarnak beszállni. És amit a sorozat állít a média, a közvélemény és az igazságszolgáltatás szerepéről az ügyben, azzal tényleg elég nehéz vitatkozni.

Bertrand Cantat a francia kulturális élet ünnepelt kedvence volt, az ő esetében egyáltalán nem túlzás a rocksztár kitétel. Zenekara, a Noir Désir tényleg elképesztően sikeres volt, a kilencvenes évek és az ezredforduló egyértelmű francia sztárzenekara, és ugyan a nyelvi akadályok miatt a népszerűségük elsősorban francia nyelvterületre korlátozódott, a Noir Désir sikereket aratott külföldön is (leginkább Olaszországban). A mainstream siker ellenére az együttes megmaradt a politikus-társadalomkritikus hangvételnél, melyet elsősorban a fő dalszerző-szövegíró Cantat-nak tulajdonítottak, akit amolyan Jim Morrisonhoz hasonlóan megkínzott lélekként kezelt a sajtó.

Az együttes népszerűsége csúcsán aztán megdöbbentő eset történt: 2003. július 27-én arról számolt be a média, hogy a zenész barátnője, a neves színésznő Marie Trintignant kómában van, miután Cantat szerint kettejük veszekedése dulakodásig fajult, melynek következtében a színésznő olyan szerencsétlenül esett a vilniusi hotelszobájukban, hogy életveszélyes állapotban szállították kórházba. Trintignant öt nappal később, 41 évesen meghalt, anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna, a népszerű színésznő halála pedig érthetően nemcsak a francia, de a nemzetközi közvéleményt is sokkolta. Marie Trintignant nemcsak szép és közismert színésznő volt, de neves színészcsaládból is származott, hiszen apja, Jean-Louis Trintignant nemzedéke egyik legkedveltebb férfi színésze volt, közvetlenül Delon és Belmondo után.

Pusztító szenvedély

Ezek után tényleg bombaként robbant a boncolási jegyzőkönyv, amely egyértelműen ellentmondott Cantat könnyes vallomásának és a szerencsétlen baleset narratívájának: ebből az derült ki, hogy a zenész tényleg agyba-főbe verte a színésznőt, a részletektől meg is kímélnénk az olvasót. Cantat és ügyvédje ekkor taktikát változtatott: a könnyek maradtak ugyan (sokat mond az a kép, ahogy a zenész sokadjára zokogni kezd a vallomása közben, és a mögötte ülő litván rendőr önkéntelenül is elmosolyodik egy pillanatra), az új történet szerint Marie hisztérikusan viselkedett és ő támadta meg a megtermett, kiemelkedően jó erőben lévő zenészt.

Ezzel párhuzamosan jelent meg a mindent elemésztő, gyilkos szenvedély émelyítő narratívája, a héjanászé és „a pusztító szerelemé”, amibe valamelyik fél szükségszerűen belehal. Cantat ügyvédje és támogatói pedig következetesen a szerelemféltés kifejezést használták az ügyre.

A sorozatban elhangzó visszaemlékezésekből azonban sokkal inkább egy betegesen féltékeny, kisajátító típus képe rajzolódik ki.