A kulturális miniszter szerint a Beatles még oké, de a pártpolitizálás már nem fér bele a fesztiválszínpadon

• Orbán Viktor szerint jó, hogy a fesztivál és a politika megfér egy helyen.
• Hankó Balázs kulturális miniszter szerint azonban közös színpadon nincs helyük.
• Illetve de, még a Beatles is belefér, csak ne pártpolitizáljanak.

Tusványosi előadása után arról beszélgettünk Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel, hogy belefér-e a mocskos fideszezés a fesztiválokon, hogy mit jelent az, hogy „a világ legjobb dolga magyarnak lenni”, valamint hogy miért tagadta meg személyesen a támogatást Pintér Béla Társulatától.

Mint kulturális miniszter mit gondol arról, hogy akár a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott fesztiválokon is a közönség sokszor mocskos Fidesz skandálásban tör ki?

Mindenkinek van joga véleményt nyilvánítani, de a kulturális rendezvényeknek a kultúráról kell szólnia és nem a politikáról. Az, hogy ezt egyes csoportok tudatosan felhasználják arra, hogy az egészet generálják, a kultúrának a rossz célú felhasználását jelzi és jelenti.

Ez azoknak a személyes felelőssége, akik a kultúrát, a szórakozást másokkal szemben használják fel. Hiszem és tudom, hogy a magyar fiatalok jók, sikeresek akarnak lenni, jóindulatúak, közösségben gondolkoznak, és innentől azoknak van óriási felelőssége, akik a saját politikai céljukra használják ezt fel.

Gyakori válasz, hogy a szórakozásnak és a politikának nincs köze egymáshoz, de éppen Orbán Viktor mondta azt a tusványosi beszédében a fesztivál és a politika különválasztásáról, hogy örül annak, hogy Tusványoson ez a kettő még egyben tud létezni.

Igen, de hogy létezik ez egyben? Itt most volt egy jó beszélgetés. De én nem zenéltem, nem énekeltem – mindannyiunk szerencséjére ezt azért mondjuk el –, hanem a tudomány kérdéseiről beszélgettem. És igen, ha lett volna alkalom, akkor vitatkoztunk volna politikailag. Az MCC Feszten a Hiller István egykori miniszter úrral fogok vitatkozni, mert ott annak az a helye és szerepe és platformja, ott legyen egy politikai vita. De az nem a zenekarnak vagy az adott művészeti eseménynek a színpadjára való.

Az előző században azért rengeteg olyan zenekar volt, akár a Beatlestől kezdve a Punkokig, akiknek alapvetően amellett, hogy volt egy zenei, szórakoztatóipari produkciója, mégiscsak politikai, kulturális mondanivalójuk volt.

De pártokkal szemben foglaltak állást? A Beatles párttal szemben foglalt állást?

A hippik esetében például a háború ellen foglaltak állást. Ha párttal szemben foglalt állást, azzal mi a baj?

Az egy direkt politikai dolog, hogy egy zenekarnak és az adott zenekart van egyfajta értékválasztása, az rendben van. De itt bocsáss meg, direkt pártpolitikai szerepvállalás történik. Ezt a kettőt nagyon nem szabad egybemosni. Ezt válasszuk külön!

Tehát innentől, hogyha te elmész egy olyan koncertre, ahol tudod annak a zenekarnak a hitvallását, hogy mondjuk háborúpárti vagy békepárti, vagy amellett van, hogy a vietnámi háborúból jöjjenek haza a fiatalok, akkor te ezt így választod. De itt? Mit mondtál, hogy mit kiabálnak állítólag ott?

Hogy „mocskos Fidesz”.

De ez egy pártpolitika. Érted ebben a distinkciót? Érted ebben a szétválasztást? Szerintem ez egy nagyon fontos dolog.

Van ez a mondat, kíváncsi vagyok, tudja-e, hogy ki mondta. „A magyar kulturális politika feladata végtére is egyetlen mondat hirdetése, ami a következő: a világ legjobb dolga magyarnak.”

Ez én vagyok!

Ez Szabó László volt a Kommentár folyóiratban, de akár ön is mondhatta volna.

Én azt szoktam mondani, hogy a magyarnak lenni büszkeség, kiváltság és küldetés.

Valamint hogy maradjon meg Magyarország a normalitás szigetének ez lenne a kultúra feladata. Ezzel kapcsolatban szeretném azt kérdezni, hogy…

Ezt akár én is mondhattam volna! Akik nemzetben gondolkoznak, és engedtessék már meg, hogy a magyar kultúráért felelős miniszter nemzetben gondolkozzék, akkor szerintem ez egy helyénvaló mondat, hogy magyarnak lenni büszkeség, küldetés és kiváltság.

Azért fontos ez a kérdés, mert ez nekem egy előíró kultúrafelfogásnak hangzik. Hogy mi az, ami beférhet a kultúrába.

Ezt is szedjük külön. Nekem magyar kultúráért felelős miniszterként az a feladatom, hogy a magyar kultúrát támogassam. Én nem írom elő sem neked, sem senki másnak, hogy milyen kultúrát szeressen. Mi a magyar közösség forrásait dupla módon, mint az Európai Unió átlaga, a magyar kultúrának, a magyar örökségnek a támogatására fordítsuk. És ezt ne keverd össze megint, mint ahogy előbb is ezek a dolgok összekeveredtek azzal, hogy én bárkinek is előírnám azt, hogy milyen kultúrát kell szeretnie. Ez ugyanúgy a te jogod, te dolgod, tehát életviteli kérdésekben…

Úgy értettem, hogy milyen kultúrát lehet csinálni. Ez azért is fontos, mert legalábbis sajtóértesülések szerint ön külön belenyúlt még tavaly, hogy milyen NKA támogatások juthatnak különböző színházaknak. Például Pintér Béla az, aki elesett ettől a támogatástól. És hogy ebben az esetben talán érdemes lenne valamennyire lehatárolni, vagy megmagyarázni, hogy mi az, ami érdemleges a támogatásra, és mi az, ami nem.

Ilyenkor szoktam elővenni egy kis papírt és levezetni a folyamatot. Van a Nemzeti Kulturális Alapnak a bizottságai. Ezek a bizottságok javaslatot tesznek a miniszternek. 58 olyan javaslat volt, amit visszaküldtem megfontolásra, nagyjából ez a szám volt, aminek egy részét elfogadta a bizottság, egy másik részét nem fogadta el a bizottság. És ebben voltak olyan dolgok, amivel a bizottság egyetértett az én javaslatommal voltak olyan, ami nem. Amivel nem értett egyet a bizottság, azt én utána továbbengedtem. Tehát ez egy leírt folyamatszabályozás volt.

De az, hogy olyan pénzre, olyan kulturális előadásra fordítsunk támogató forrást, amely pedofíliával foglalkozik nyílt színen a színpadon – az egyik támogatási javaslat erről szól –, azt engedtessék már meg, hogy ne... Magyarország alaptörvényével ellentétes.

Pedofíliával foglalkozni az nem ugyanaz, mint promotálni, nem?

A pedofíliáról szóló és a pedofíliát promotáló színházi előadása volt az egyik, amire a Pintér Béla Társulat támogatást kért. Tehát innentől most te azt kéred rajtam számon, hogy én a magyar kormány egyik minisztereként a magyar alaptörvény rendelkezéseivel ellentétes színházi darabra nem adtam forrásokat.

És a világért sem kérnék senkit számon. Engem csak az érdekel, hogy a promotálás és a megjelenítés között mi a különbség?

Szerinted lehet-e forrást biztosítani arra, ami a magyar alaptörvénnyel szemben megy? Közösségi forrást. Az, hogy ő erre bárhonnan máshonnan összeszed lóvét, az egy másik dolog. Hogy ezt színpadra lehet állítani, vagy nem, az már egy másik kérdés? De hogy közösségi forrásokat erre fordítsunk?