Orbán Balázs: Fájdalmas volt Pressmannal találkozni

• Vannak országok, amelyeket külföldről vásároltak meg.
• A következő évtizedekben akár egész nemzetek is eltűnhetnek.
• De Magyarország eléggé adaptív, úgyhogy mi megmaradunk, mondta Orbán Balázs.

Az új, globális embertípus identitása a liberális elvekhez, korlátlan, mozgási szabadsághoz kötődik, és a korlátoktól való megszabadulást hirdeti. Ezzel szemben állnak a szuverenisták, legalábbis Orbán Balázs szerint. A miniszterelnök politikai igazgatója azt már nem mondta ki, pedig ebből a legegyszerűbb paraszti logika szerint is az következik, hogy a szuverenisták a korlátok mellett, és a szabadság ellen állnak ki.

A miniszterelnök politikai igazgatója a globalista-szuverenista küzdelem állásáról beszélgetett Tusványoson azzal a Szombathy Pállal, akinek dicstelen mellékszerep jutott az Index 2020-as szétverésében, de a NER felé sodródott 168 Óra élén is tevékenykedett egy darabig.

Nagystratégia

Mint azt Orbán Viktor tusványosi tavalyi beszédében említette, Orbán Balázs feladata annak a nagystratégiának az összeállítása, amellyel a magyar kormány hosszú távon szeretne nyertesként kijönni a miniszterelnök által felvázolt „világrendszer-váltásból”. Ennek a világrendszer-váltásnak két éle van a kormány értelmezése szerint: vannak a globalista elitek, és vannak a velük szemben álló, a népet képviselő szuverenisták.

Orbán Balázs szerint a kilencvenes években a világot a nyugati országok dominálták, a nemzetközi szervezetek is az ő irányításukkal jöttek létre. Az emberek azonban szerinte úgy érzik, hogy már nem az érdekeiket képviselik a liberális mainstreamben, ezért le akarják őket váltani. Ezért van szükség szerinte olyan újító, mainstreamen kívüli politikai projektekre, mint a Fidesz.

A nemzetközi szervezetekről, mint az ICC vagy a Világbank, azt mondta, hogy a régi világrend utolsó védelmezői lesznek, vagy alkalmazkodnak az új helyzethez. Szerinte ezek a szervezetek, de akár a nem eléggé szuverén nemzetek el is veszhetnek az átmeneti időszakban. Szerinte lesz ilyen a szomszédos államok között is, mivel azok politikáját kívülről megvásárolták. Szuverenitásra és alkalmazkodóképességre van szükség, mint Magyarországon.

Fájdalmas volt Pressmannal tárgyalni

Szombathy arról kérdezett, hogyan néz ki a globalista nyomásgyakorlás konkrét helyzetekben. „Bármerre járunk a nyugati világon kívül, ott vannak vezetők, akik azt mondják, hogy én ezt a közösséget képviselem, ti azt a közösséget képviselitek, mi lenne, hogyha csinálnánk dolgokat együtt. Konkrét dolgokat, amik segítenek az én közösségemnek és jók a te közösségednek is.”

Ezzel szemben a Nyugaton közös együttműködésről szó sincs, cserébe mindig a nyugati elveket kérik számon az embertől. Azt mondta, David Pressmann nagykövetsége idején neki rendszeresen kellett tárgyalnia vele. „Rendkívül fájdalmas élmény volt.” Szerinte a nagykövet nem azért érkezett, hogy megértse, a magyar kormány mit és miért csinál, hanem arról beszélni, hogy mit vár el az Egyesült Államok Magyarországtól.

„Kijött a hang, a fülén bement, de ide [a fejébe] valahogy nem tudtam bejutni, mert nem érdekelte” – mesélte Orbán, aki szerint hiába mondta el huszadszorra is, hogy nem küldenek fegyvereket Ukrajnának, Pressmann egyre csak arról beszélt, hogy mit kapnának, ha mégis küldenének.

Ötdimenziós sakk

Orbán Viktor immáron évek óta ötdimenziós sakkot játszik, békemissziózik és az ország súlyához képest lényegesen erősebb ligában forog – hogy ebből Magyarország miként profitál, továbbra is kérdéses. A tavalyi Tusványoson a sörözések során többek is arról beszéltek, hogy a Tisza előretörése aggasztó a Fideszre nézve. Egyesek a túlzott külpolitikai fókuszt hibáztatták, és voltak, akik szerint másod-harmadvonalas kormánytagok kanászodtak el túlságosan is.

A miniszterelnök tavaly arról beszélt: „van tehát magyar nagystratégia. Milyen állapotban van? Azt tudom mondani, hogy még nincs jó állapotban. Azért nincs jó állapotban, mert a nyelvezete túlságosan értelmiségi. És a mi politikai előnyünk és versenyelőnyünk pontosan abból fakad, hogy mi az emberekkel képesek vagyunk egy olyan egységet létrehozni, amelyben mindenki pontosan értheti, hogy mit és miért csinálunk. Ez a közös cselekvés képességének az alapja.”

Ha tényleg van nagystratégia, és nem csak a pillanatnyi érdekek kiszolgálása zajlik, úgy a mostani beszélgetés alapján a szuverenista kontra globalista narratíva nem különösebben újult meg, de különösebben nem is egyszerűsödött. Továbbra is kérdéses, hogy meddig és mennyire hatásos a letámadott Ukrajnáról, a szerencsétlenkedő Brüsszelről és a globalista hálózatokról beszélni,

miközben megjelent egy olyan párt, amely sikerrel vitte be a közbeszédbe az olyan testközeli tapasztalatokat, mint az egészségügyi vagy épp a gyermekvédelmi intézmények állapota – emellett a magyar vasút összeomlása is rendszeres, ráadásul érzékelhető témává vált, ahogy a kormánypárt tiltási kísérleteit sem voltak képesek keresztülvinni se a Pride, se független sajtó és civil szervezetek esetében.

(Az alig létező ellenzékiekkel vitatkozva Kocsi Máté erről úgy beszélt, hogy minden hónap minden napján le lehet fotózni egy rossz kórházi vécét, de a Fidesz az országon is túlmutató politikát követ, ez is az ajánlatuk.)