Kulcskérdés, mivel sért törvényt egy meleg a tüntetés szónokaként: azzal, aki, vagy azzal, amit mond

Miután nyáron a rendőrség egymás után tiltotta be az összes, szerinte Pride-hoz kapcsolódó rendezvényt, a helsinki bizottságos Léderer András magánszemélyként bejelentett egy új gyűlést, hogy tesztelje a rendszert. A Facebook-posztjában úgy fogalmazott, ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból, ami sikerült, de kiderült, a nyúl a vártnál sokkal ocsmányabb.

Léderer írásban annyit közölt a rendőrséggel, hogy az emberi jogokat akarják megünnepelni. Majd bement, és a személyes meghallgatásán elmondta a következőket:

• a tüntetésen felszólalna ő, aki 10 éve, a kormány LMBTQ-közösséget fenyegető nyilatkozataira reagálva nyíltan vállalta, hogy meleg, és a többi között arról beszélne, miért elengedhetetlen, hogy a homoszexualitásról a nyilvánosságban szó essen,
• beszélne egy transznemű a saját, mindennapi életéről és az országban tapasztalt nehézségeiről,
• és felszólalna egy szivárványcsaládban élő is, aki az örökbefogadási és gyereknevelési tapasztalatok mellett elmondaná, hogy a mostani társadalmi és jogi környezetben milyen kihívásokkal kell szembenézniük.

Léderer elmondta, hogy négy jogvédő szervezettől - a Helsinkitől, a TASZ-tól, az Amnesty Internationaltől és a Háttér Társaságtól – is felkért volna szónokokat. Ezek a szervezetek próbáltak az LMBT+-közösség jogegyenlőségével kapcsolatos gyűléseket tartani, amiket vagy betiltottak, vagy ellehetetlenítettek. Léderer a rendőrségen azt mondta, ők a tapasztalataikat osztották volna meg.

Léderer ezen a ponton a rendőrségi határozat szerint úgy fogalmazott, hogy „a négy jogvédő szervezet által kiállított felszólalók szexuális orientációjáról, nemi identitásáról nem rendelkezem információval, és a jelenlegi tudásom szerint ilyen adatot nem kérhetek tőlük, velük kapcsolatban nem kezelhetek. A hatóság kérdése – miszerint milyen nemi identitású vagy szexuális orientációjú személyek szólalnak fel, személyes különleges adatot érint”, majd később közölte, a hatóság ne kérdezzen olyan információt, amelynek tárolásához vagy közléséhez egyiküknek sincs megfelelő jogalapja.

A határozat szövege szerint a rendőrség – teljesen jogellenesen – rákérdezett a fellépők identitására. A rendőrséget hiába kérdeztük arról, hogy pontosan mi történt, nem válaszoltak. Léderer viszont a 444-nek azt mondta, „ha ez így van megfogalmazva, akkor volt ilyen kérdés”. Azért válaszolt ennyire kimerítően a rendőrségnek, mert ezt megelőzően a transzneműek jogáért kiálló tüntetés betiltásánál az is hivatkozási alap volt, hogy a meghallgatáson nem árulták el, homoszexuálisak-e a felszólalók, amivel megsértették az együttműködési kötelezettséget.

A meghallgatáson a rendőrség „figyelmeztette” Léderert az alaptörvény-módosításra (ami szerint „minden gyereknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, ami az élethez való jogon kívül mindent megelőz) és a gyermekvédelmi törvényre is (amely értelmében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg). A rendőrség közölte, hogy ezek alapján betilthatják a gyűlést, majd megkérdezte, van-e a tüntetésnek olyan eleme, ami ezeket a szabályokat sérti.

Léderer itt elmondta, véleménye szerint a törvény nem tiltja és nem is tilthatja, hogy az LMBT-közösséghez tartozó ember egy gyűlésen felszólaljon, és a felkért felszólalók „őszintén, önazonosan” beszéljenek „a méltóság jegyében” a saját élettapasztalataikról.

„Ilyen értelemben, ha csak magamra gondolok, a puszta létemben megjelenítem a homoszexualitást. A felszólalók az időjárásnak, a nemi önazonosságuknak és az aznapi hangulatuknak megfelelő öltözékben jelennek meg.”

A tüntetést, ahogy ez Léderer számára is várható volt, a rendőrség betiltotta, a Kúria pedig jóváhagyta a döntést.

A rendőrség a határozatában visszautalt kúriai döntésekre (ami néha iránymutatásnak is beillik), és visszatérően érvelt azzal, hogy a gyűlésen megsértenék a gyermekvédelmi törvényt, ezért tiltották be a rendezvényt.

A kulcskérdés az, hogy mivel sértenek törvényt.

Aki beszél, vagy amit mond?

Léderer állítja, a transznemű és homoszexuális felszólalókat személyükben értékelték tilos tartalomnak – ugyanezt sérelmezte ügyvédje, a helsinkis Szekeres Zsolt a Kúriának, amire nem reagáltak -, és mindez szerinte azt jelenti, „mindegy, miről szól a beszéd, meleg ember szájából nem hangozhat el.”

A Kúria pedig semmilyen kivetnivalót nem talált abban, hogy egy ember, puszta létéből fakadóan, törvényi tilalom alá eső tartalomnak számít – folytatta Léderer.

A rendőrség viszont a határozatban azzal érvelt, hogy nem a gyűlés célja miatt tiltja be a tüntetést, hanem az alapján, amit Léderer a személyes egyeztetésen elmondott. Felidézik, hogy Léderer szerint kik és miről beszéltek volna, hogy Léderer azt mondta, „önnön létében is megjeleníti a homoszexualitást”, majd azzal folytatják, hogy „ezek a tények” sértik a gyermekvédelmi törvényt, ami alapján tilos a homoszexualitás népszerűsítése, megjelenítése 18 éven aluliak számára.

Mutatjuk ezt a két bekezdést:

A végén azt írják, „nem a cél, hanem a bejelentő által előadott megvalósítási mód, megjelenítési forma teszi tiltottá a gyűlést”, és az Alaptörvény, illetve a gyermekvédelmi törvény alapján nem is dönthetett volna máshogy.

A Kúria is arra hivatkozva tartotta megalapozottnak a tiltást, hogy a gyűlésen a törvény által tiltott tartalmakat jelenítenek meg, és az sem kizárt, hogy ott 18 éven aluliak is lesznek.

Ennek ellenére Léderer kitart amellett, hogy személyüknek is szólt a tiltás, szerinte a rendőrségi határozatban a „megjelenítési mód” fordulat rájuk vonatkozik, és a cikkben korábban említett jogvédő szervezetek is erre az értelmezésre jutottak a kúriai ítéletek után.