Trump vámháborújának újabb zavaros fejezete: fix, de nem 100 százalékig fix
„Meghívjuk önöket, hogy vegyenek részt az Egyesült Államok, a Világ Első Számú Piacának különleges Gazdaságában”. A tőle megszokott bombasztikus-fellengzős stílusban indított újabb frontokat a vámháborújában Donald Trump. Pontosabban a frontok nem újak, Trump csak felélesztette őket. A fenti sorok abban a(z eddig) 14 országnak kiküldött fenyítő levelében vannak, amelyekkel az amerikai elnök ismét megpróbálja rávenni a fél világot, hogy járuljon a színe elé, és kössön vele üzletet.
A levelek megértéséhez vissza kell idézni a híres-hírhedt április 2-i bejelentéseit, a „Liberation Dayt", Felszabadulás Napját, amikor egy feliratos táblát lóbálva mintegy 60 országot kínált meg különböző vámokkal, majd a tragikus piaci reakciók láttán - állítása szerint természetesen azoktól függetlenül - egy hét múlva bejelentette, hogy egy mindenkire érvényes 10 százalékos alap-importvám, illetve a Kínát érintő intézkedések kivételével 90 napra felfüggeszti ezeket. Addig pedig tető alá hoz majd olyan kétoldalú egyezményeket, amik kiváltják a vámokat. A Liberation Day-jel Trump megpróbált tárgyalóasztalhoz kényszeríteni mindenkit, hogy megszüntesse azt, amit rögeszmésen gyűlöl és Amerika kihasználásának, átverésének, megfejésének tart: az egyes országokkal szembeni külkereskedelmi hiányt, azt az állapotot, amikor valaki több terméket ad el az USA-nak, mint amennyit vesz az USA-ból.
A 90 nap július 9-én, szerdán telik le, de eddig csak a britekkel és Vietnámmal tudtak megállapodni. Előbbiben az lett a deal, hogy csak 10 százalékos vám sújtja az Amerikába vitt autókat, és nulla a repülésipari árukat. Vietnám pedig az ígért 46 százalékos vám helyett 20-at kapott, illetve 40 százalékot a hajós átrakodásra, amivel végeredményben Kína jár rosszul, ők ugyanis ezzel a módszerrel igyekeztek korábban kikerülni az amerikai vámokat. „Cserébe" az amerikai termékekre nem vet ki vámot Vietnám.
Az, hogy 90 nap alatt csak ennyi megállapodás született, nem váratlan, ezek ugyanis klasszikusan nem gyorsan lezongorázható ügyek, átlagosan egy-másfél évbe telik egy-egy komplex egyezség. A brit és a vietnámi megállapodást is inkább afféle keretmegállapodásnak tartják a szakértők, semmint átfogó, komplex kereskedelmi egyezménynek.
Fix? Persze. De nem 100 százalékra
Hétfőn a Fehér Ház bejelentette, hogy a határidőt augusztus 1-ig kitolják. Karoline Levitt fehérházi szóvivő azt mondta, a tárgyalások haladnak, Trump telefonja állandóan csörög, mert a világ vezetői könyörögnek neki hogy egyezségre jussanak. Állítólag több megállapodást hamarosan is jelentenek majd, előrehaladott állapotban van például a deal Indiával és az EU-val, de Pakisztán, Tajvan és Svájc is igyekszik dűlőre jutni Trumppal. Elemzők szerint nem könnyíti meg a dolgokat, hogy eléggé kiszámíthatatlan, hogy egy ország mit ér el azzal, hogy engedményeket ajánl, hiszen eddig senkinek nem sikerült 10 százaléknál kisebb vámot kicsikarni Trumpból.
Az EU-ról egyébként pont tudni, hogy nagyjából mi a célja: kivételt kicsikarni a repülőgépalkatrészekre, borra, és jobb feltételeket az autóiparának, ennek részeként alacsony vámot azokra a vállalatokra, amelyeknek Amerikában is van gyártósoruk. Cserébe Európa engedékenyebb lenne az amerikai techcégekkel, és együttműködne vele Kína-ügyekben, ami nyilván Kína visszaszorítására tett lépéseket jelent.
A határidő általános kitolásával együtt Trump 14 országnak külön írt tehát egy levelet, hogy augusztus 1-től tényleg jönnek az általa most újonnan meghatározott, 25 és 40 százalék közötti vámok, hacsak nem születik addig valamilyen megállapodás a felek között, nem viszik például Amerikába a gyártósoraikat. A levélben külön megemlíti a hajós átrakodást is, mint vámolandó dolgot. Ez Kínának lehet kellemetlen, ők ugyanis a vádak szerint ezzel rejtik el sokszor, hogy az áru tőlük ered.
