A király meztelenebb, mint bárki a Pride-on
1988. május 27-én transzparenseket cipelő, zenét bömböltető, éneklő tömeg sétált át a pesti belvárosból Budára. A kommunista diktatúrában korábban elképzelhetetlen módon több ezer ember ment utcára egy olyan ügyért, amivel csak nagyon gonosz és/vagy buta emberek nem érthettek egyet. Az az ügy a környezetvédelem volt, a konkrét apropó a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás, és a tüntetés nemcsak annak az építkezésnek a koporsójában lett fontos szeg, hanem az akkor már lejárt szavatosságú diktatúráéban is.
Akárcsak a környezetvédelem, a szexuális és egyéb kisebbségek jogainak védelme is olyan ügy, amivel csak nagyon gonosz és/vagy buta emberek nem értenek egyet. 2025. június 28-án azonban nem csak ezért vonult a 37 évvel ezelőtti tömeg sokszorosa a Deák térről a Műegyetem rakpartra. Hanem azért is, mert a lejárt szavatosságú autokrácia, ahogy elaggott rendszerekkel gyakran előfordul, teljesen rosszul mérte fel saját erejét és a közhangulatot, és olyan ügyetlenül próbálta meg betiltani a Budapest Pride-ot, hogy abból az évtizedeken át megszokott melegjogi menet helyett össznépi karnevál lett, a gyülekezéshez való jog és úgy általában a szabadság mellett.
Szemben az 1988-as helyzettel, amikor a diktatúra a rohadásnak abban a fázisában volt, hogy már az sem látszott, ki irányítja, most egészen nyilvánvaló, hogy kinek köszönhető ez a soha nem látott tömeg, a legnagyobb tüntetés a 15 éve fennálló rendszer ellen. Maga Orbán Viktor volt az, aki februári évértékelőjén közölte, hogy
„ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő.”
Orbán akkor teljesen meg lehetett részegedve a nemzetközi helyzet számára kedvező alakulásától, amikor Washingtonban konkrét, Berlinben átvitt értelemben látszottak visszajönni a szabadon karlendítős idők. Ebben a beszédében volt szó az áttörés évéről és a húsvéti nagytakarításról is. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy Orbán szabadságellenes és homofób kirohanása egyúttal belpolitikai célokat szolgál: a Fidesz propagandistái és politikusai a következő hónapokat azzal töltötték, hogy megpróbálták azt a Magyar Pétert összepride-ozni, aki ekkor már a rendszer valaha volt legkomolyabb kihívójának látszott.
